Diszlexiás gyermekek szűrése és olvasás tanítása: 30/536-29-86, Pécs

Korcsoport: 1-4. osztály

Név: Dr. Karádi Kázmér

Foglalkozás: orvospszichológus

Érdeklődés: A diszlexia idegrendszeri hátterének feltárása, kutatása, diszlexia szűrés

A tanulási képtelenség általános megközelítése

Az orvosi gyakorlatban előfordulhat olyan helyzet, mikor a szülő kétségbeesetten panaszkodik gyermekorvosának, hogy gyermeke rosszul tanul, nehezen olvas, esetleg nem tud hosszú ideig figyelni, figyelme hamar elkalandozik. Előfordulhat, hogy rengeteg hibát ejt az olvasás alatt, mindig jobb oldalról akarja elkezdeni az olvasást és az írást. Mindezek mellett, még a gyermek visszahúzódó lett és a hasa vagy a feje fáj. Mi a teendő ? Vajon kinek a hibája, hogy a gyermek a korosztályához képest nem tud olvasni, írni, tanulni?

Ma már a gyermekpszichológia, gyermekgyógyászat felismerte, hogy az ilyen tünetek a speciális tanulási képtelenség kategóriájába tartoznak és az érő agyban bekövetkező változások hozzák létre.

Definíció:

A speciális tanulási képtelenségről akkor beszélünk, mikor az átlagos vagy éppen átlagon felüli intelligenciájú gyermekeknél váratlan és megmagyarázhatatlan tanulási zavar vagy elmaradás áll be.

Leggyakrabban az alapvető tanulási képességekben (olvasás, írás, számolás, beszéd) találunk zavarokat. Azonban az is előfordulhat, hogy ezek a képességek jók, de egyéb a tanulás szempontjából fontos pszichológiai tényezők sérülését látjuk. Így sérült lehet a kitartás, az impulzivitás ellenőrzése (hyperkativitás), az alkalmazkodó képesség és a mozgások finom koordinációja.

Ezen másodlagos és az alapvető tanulási képességek szorosan összefüggnek és ha az egyikbe zavar áll be akkor nagyon valószínű, hogy a másik is károkat szenved.

Gyakran lehet látni, hogy dyslexiás gyermekek hyperaktívak, agresszívak nehezen alkalmazkodnak másokhoz.

Mostani álláspont szerint ezek a gyermekek nem tekinthetők jelen állapotukban fogyatékosoknak. Azonban ha nem kerülnek korán felismerésre ( minimum második és harmadik osztály az általános iskolában ), akkor intelligencia és kognitív fejlődésük jelentősen el fog maradni jóltanuló társaiktól és így félő, hogy funkcionális analfabétákká válhatnak.

A funkcionális analfabétizmus azonban már olyan jelentős fogyatékosság, mely rá fogja nyomni bélyegét az érintett személy későbbi életére. Ezen állampolgárok kognitív fejlődése és ezáltal szakmai kiképezhető képessége jelentősen csökkenni fog és nehezebben találnak majd munkát , valamint várható , hogy szociális helyzetük is alacsony színvonalú lesz. Mindez pedig hozzájárul az amúgy is magas arányú munkanéküliség , valamint az alacsony szociális helyzet következtében kialakuló pszichés betegségek (öngyilkosság, depresszió, szorongásos megbetegedések) növekedéséhez . Ezen következmények pedig jelentősen terhelni fogják az ország költségvetését (segélyek , munkahely hiányában, biztosítás nélkül folyó orvosi kezelés költsége).

A tanulási képtelenség gyakorisága:

A gyermek populációban a tanulási képtelenségek gyakorisága a 2 és 10 % között mozog. A speciális tanulási képtelenség kialakításában pedig a dyslexiának és hyperaktivitás syndromának vezető szerepe van. Észak amerikai és európai felmérések azt mutatják, hogy az iskolás gyermekpopuláció 10-15%-nak szüksége lenne speciális tanulási tréningre, de csak a tanulók 2 százaléka kapja meg a szükséges gondozást. Nálunk még rosszabb a helyzet, ami betudható a képzett szakemberek (logopédus, fonológus, gyermekpszichológus) kevés számának, valamint a felismerési képesség hiányának (gyakran butának tekintik az ilyen gyereket).

A tanulási képtelenség fajtái:

Néhány kutató a speciális tanulási képtelenség fajtáit négy nagyobb csoportba gyűjti össze.

1.) dyslexia-dysgraphia

2.) motoros-perceptuális zavarok

3.) nyelvi képességek késése

4.) hypeaktivitás

Ami azonban leszűkíthető két nagyobb csoportra:

Mások szerint nincs négy fajtája a tanulási képtelenségnek, hanem 10 karakterisztikus jegyet sorolnak fel , melyek gyakran fordulnak elő különféle kombinációban a tanulási képtelenség címszava alatt:

1.) hyperaktivitás

2.) perceptuális-motoros zavarok

3.) emocionális labilitás

4.) általános koordinációs zavarok

5.) a figyelem zavarai: perszeveráció, a figyelem könnyű elterelhetősége

6.) impulzivitás

7.) memória és gondolkodási zavarok

8.) dyslexia, dyscalculia, dysgraphia

9.) beszéd és hallás zavarok

10.) irreguláris EEG, kétértelmű neurológiai zavarok

A tanulási képtelenség okai:

Jelenleg 5 nagyobb faktort ismerünk, melyek a tanulási képtelenség esetleges okai lehetnek:

1.) agyi sérülés

2.) agyi funkcionális zavarok

3.) abnormális cerebrális lateralizáció

4.) érési elmaradás

5.) környezeti depriváció

Strukturális változások:

A strukturális változások származhatnak szülési traumákból, encephalitisből, anoxiából, gyermekkori balesetekből. Ezek okozhatnak komoly agyi traumákat, így bevérzéseket, roncsolódást, szöveti állomány pusztulását, míg néhány ok például a rövid ideig tartó anoxia kialakíthat úgynevezett minimális agyi sérülést. A minimális agyi sérülésnek általában nincsenek kemény neurológiai tünetei, úgy mint az agytumornál, agyvérzésnél látható. A képet a lágy neurológiai tünetek jellemzik: fejlődési elmaradás, nyelvi retardáció, motoros ügyetlenség, perceptuális deficit, hyperaktivitás, szegényes testkép, szegényes kéz-szem koordináció. Azonban arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy néhány gyermeknél megtalálhatók az ilyen lágy jelek, míg agyi sérülés nincs a háttérben.

Néhány esettanulmány is felhívja arra a figyelmet, hogy a tanulási képtelenség hátterében állhat strukturális elváltozás.

12 éves agyvérzésben meghalt gyermek -aki átlagos intelligenciájú volt az aritmetikai, olvasási, és írási zavarok mellet- agyi autopsziája atipusos gyrális mintát talált a parietális lebenyben, valamint atrófizált corpus callosumot.

20 éves elhalálozott dyslexiás férfi agyának vizsgálata abnormalitást mutatott a bal hemispheriumban. Polymicrogyria a bal frontális és parietális lebenyben. Subcorticális anomália volt található a mediális nucl. geniculatusban és a thalamus laterális posterior magjában.

Agyi funkcionális zavarok:

A tanulási képtelenség hátterében mint láttuk nem mindig áll agyi sérülés. A tanulási képtelenség oka lehet, az, hogy az agy működésében zavarok állnak be a fiziológiai és biokémiai malfunkció következtében. Az egyik teória az arousal mechanizmus:

Az corticális agyi állomány normális működéséhez megfelelően feldolgozott subcorticalis input szükséges. Ha az adott subcorticalis input hiányzik vagy abnormális akkor a megfelelő corticális rész dysfunkcióját találhatjuk. Ez a teória két forrásból származik.

1.) Tanulás képtelen gyerekek nehézséget mutatnak hosszú ideig tartó figyelmi feladatokban, ahol bizonyos stimulusra kell figyelni, míg másokat nem szabad észrevenni. A tanulás képtelen gyermekek általában impulzívan és gyorsan hajtják végre a feladatot, azonban rengeteg hibát ejtenek. Ebből az inadektáv cerebrális aktívációra lehet következtetni.

2.) Olyan anyagok, melyek növelik a cerebrális aktivitást (amfetamin, koffein) javítják ezen gyermek teljesítményét.

A másik elmélet az abnormális metabolizmus teóriája:

Táplálkozástani vizsgálatok felhívják a figyelmet arra, hogy ha a tanulási képtelen gyermek táplálkozásában csökkentjük a cukor tartalmú ételek mennyiségét, a tanulási képtelenség jelentősen enyhül. Az embernek rengeteg ásványi anyagra és vitaminra van szüksége. Ezen anyagok kiesése (vashiány, C,B -vitamin hiány) okozhat tanulási zavarokat. A metabolikus elméletet támaszthatja alá, hogy tanulás képtelen gyermekek és normál gyerekek hajának metabolikus vizsgálata jelentős eltéréseket mutat a Na, kadmium, kobalt, lítium, magnézium króm mennyiségében.

Abnormális cerebrális lateralizáció (jobb féltekei diszfunkció szerepe a tanulási képtelenségek kialakulásában):

A hatvanas, hetvenes években az agy bal féltekéjét domináns, míg annak jobb féltekéjét nemdomináns, minor féltekének tekintették. Eredetileg úgy tartották, hogy a bal félteke kizárólag a nyelvi funkciókban, míg a jobb a vizuális-térbeli feladatokban jeleskedik. A nyolcvanas évektől ez a szemlélet lassan megváltozott. Ma úgy tekintjük, hogy bár a két félteke a különböző mértékben részesedik a kognitív folyamatok kivitelezésében, mégis egymással karöltve, egymást kiegészítve tevékenykednek. A jobb félteke több asszociációs áreával rendelkezik és főleg az intermodális integrációra specializálódott, a bal félteke specifikus modalitás áreákkal rendelkezik és ezen áreák integrációjában játszik szerepet. Kognitív pszichológia szemszögéből a bal félteke a létező sémák analízisét és jellemzését végzi és lépésről lépésre, analitikusan dolgozza fel az információt, míg a jobb félteke az új információ feldolgozásában és az új sémák kivitelezésében játszik szerepet és globálisan fogja meg a beérkező információt. A vizsgálatokból kitűnik, hogy ha a jobb félteke az új információk feldolgozásában jártas akkor ennek a féltekének a kiesése befolyásolja az adott személy környezeti percepcióját. Ez a befolyásoltság pedig kialakíthat tanulási képtelenséget. Bizonyíték van arra, hogy a jobb félteke diszfunkciója együtt jár a szociális percepció zavarával, valamint a nemverbális tanulási képtelenséggel. Ezen gyermekek képtelenek megérteni a környezet több aspektusainak jelentőségét, nehezen ismerik fel a gesztusokat, az arc mimikát, ami a szociális percepció nehézségét jelenti. Rossz az arc felismerési képességük. Csecsemő korban az anya arcának percepciós kudarca az anya-gyermek kapcsolat zavarát és ennek következtében személyiség zavarhoz vezet. Nehezen különböztetik meg a dolgok jobb és bal oldalát (tér érzékelési zavar). Nehezen tanulják meg az órát. Dyscalculiások vagyis rosszul számolnak, nehezen különböztetik meg a a tárgyakat hosszuk, méretük, alakjuk alapján. Rosszul becsülik fel a távolságot, nehezen tájékozódnak térkép alapján. Ugyanakkor a verbális képességük átlagos, jól olvasnak, írnak.

Geschwind-Galaburda hipotézis próbálja megmagyarázni a fiúkban gyakrabban együtt előforduló jobb féltekei dominanciát, tanulási képtelenséget és autoimmun betegségeket valamint a bal kéz dominanciáját. A hipotézis szerint a probléma kulcsa a tesztoszteron, mely a méhen belüli fejlődés során, ha nagy mennyiségben termelődik, késleltetni fogja a bal félteke érését, míg a jobb félteke érése normális marad. A jobb félteke funkcionálisan és strukturálisan is domináns lesz. A jobb féltekei dominancia megmagyarázza a bal kezűséget. Azonban a tesztoszteron agyi malformációkat is okozhat és így ez a tanulási képtelenség kialakulását jelentheti. A tesztoszteron befolyásolja az immunrendszer fejlődését is. Az immunrendszer hibás fejlődése pedig együttjárhat az autoimmun betegségek kialakulásával.

A féltekei aktivitások dominanciáján kívűl a másik fontos tényező a tanulási képtelenségek kialakulásában a két félteke közötti információ cseréjének normális vagy hiányos volta. A kognitív funkciók kialakulásában betöltött cerebrális információ transzfer kiesésének szerepét olyan embereknél tanulmányozták akiknél a corpus callosum nem fejlődött ki. A corpus callosum hiányánál azonban nem mindig törvényszerű a tanulási képtelenség kialakulás, így ez attól is függ, hogy milyen más agyi rendellenesség áll a háttérben.

Callosalis agenesis:

A két agyféltekét számos rostköteg kapcsolja össze (commisura anterior, corpus callosum, commisura hippocampi). Ezen rostkötegek közül a corpus callosum fejlődési rendellenessége fordul elő a leggyakrabban. A rostkötegek közül a corpus callosum fejlődik ki a legkésőbb, körülbelül a huszadik gesztációs héten alakul ki teljesen. Fejlődési zavarának az oka nem ismert, valószínű, hogy a genetikai (poligének) és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak az agenesis kialakulásában.

Az acallosalis agy jellegzetességei:

1.) Probst köteg: Olyan rostok kötege melyek nem tudták elérni a contralaterális féltekét, így ugyan abban a féltekében futnak rostro-caudalis irányban.

2.) megnagyobbodott occipitális és temporális szarv

3.) az agy mediális felszínén a sulcusok radiális mintázottsága

Azonban a corpus callosum agenesise nem mindig teljes, lehet részleges ahol vagy a splenium vagy a rostrum hiányzik Gyakran társított más agy területek malformációjával. Általában az ilyen gyermekeknél a verbális IQ alacsony, míg a non-verbális IQ magas szokott lenni, de előfordultak olyan esetek, hogy az intelligencia átlagos volt, komolyabb kognitív zavar nem jelentkezett és csak véletlenül került megfigyelésre a corpus callosum hiánya. Ha corpus callosum mellett a commisura anterior is hiányzik, akkor ezek a betegek jól teljesítenek az olyan feladatokban, ahol a jobb vizuális látótérbe vetítenek képeket és szavakat, majd meg kell nevezniük a látott tárgyakat, valamint elolvasni a szavakat. Ilyenkor a bal félteke jól végzi feladatát, míg a jobb félteke csak nehezen csinálja (a tárgy megnevezés és a szó olvasás nehézkes) meg a feladatot (ilyenkor a bal látótérbe vetítik a tárgyakat és szavakat). A térbeli probléma megoldó feladatoknál a helyzet fordított, a jobb félteke működése a normális, míg a balé zavart. A corpus callosum és a commisura anterior teljes hiánya során a kognitív képességek lateralizációja kialakul csak a probléma az, hogy a két félteke közötti információ áramlás, valamint a két félteke összehangolása nem található meg. Ha azonban a commisura anterior fejlődése normális, akkor ez a köteg részben kompenzálni fogja a corpus callosum hiányát. Egy 8 éves fiú esetében pontosan ez történt, ahol a commisura anterior megvastagodását találták. Ennél a gyermeknél a csak enyhébb pszichológiai zavarok voltak megfigyelhetők (gyengébb vizuális memória). Ennél az esetnél a commisura anterior részben megvalósította az interhemispherikus információ transzfert.

Érési lemaradás:

Az ontogenezis során a kognitív funkciók (nyelv, olvasás, írás) fejlődése szekvenciálisan hierarchikus. Ha a hierarchia alján valamelyik funkció érése késik, akkor az egész kognitív képességek retardációját okozhatja. A cortikális funkciók ezen érési lemaradása két okból következhet be:

1.) Késleltetett myelinizáció.

2.) Az asszociációs cortexek közötti összeköttetések lassú fejlődése.

Környezeti depriváció:

Állatkísérletes vizsgálatok kimutatták, hogy környezeti faktorok meg tudják változtatni a patkány neocortexének fejlôdését. Azok a patkányok, amelyek gazdag információs környezetbôl származtak vastagabb cortexel rendelkeztek, a sejtek dentrit tüskéinek száma megnövekedett. Ennek pont a fordítotját találták a szegényes környezetben felnôtt állatoknál. Ezek a kísérletek azt mutatják, hogy a környezet, amiben a gyerekek felnônek indirekten befolyásolja a magatartást az agyi fejlôdés megváltoztatása által. Nyugat-Európai gyermekpszichológiai kutatások szintén rávilágítanak a környezetnek a tanulási képességnek a hatására, azok a gyermekek akik fiatalabb korban lépnek az iskolába teljesítményük jelentôsen elmarad öregebb társaiktól. Ez a hatás egészen az egyetemig elkísérheti az adott személyiséget.

Tanulási képtelenség genetikai alapjai:

Genetikai vizsgálatok felteszik azt a lehetôséget, hogy a környezeti faktorok mellett genetikai tényezôk is szerepet játszanak a tanulási képtelenség kialakulásában. Pl. a dyslexia négyszer gyakrabban fordul elô fiúkban, mint lányokban. Valamint az identikus ikreknél, ha az egyik iker dyslexiás, nagy a valószínűsége, hogy a másik is az lesz.

DYSLEXIA

A dyslexia definíciója:

A dyslexia a tanulási képtelenség azon formája, melynél a gyermek olvasási képessége, illetve az olvasás kialakulásának tempója elmarad azonos korú társai mellett. Mai ismereteink szerint multifaktoriálisnak tekinthető. Ezek a genetikai/környezeti tényezők az agy valamilyen szintű károsodását okozzák, ami láncreakciót indít el. Az idegrendszer működési károsodásához, ez a gyermek érésének elmaradásához vezet. Mindezek kiváltják az agyban zajló információs folyamatok károsodását, ami a specifikus tanulási képtelenséget vonja maga után. Mivel az agy funkcionális-struktúrális megváltozása ezen betegségben kulcsfontosságú a folyamatban, ezért a kóros folyamatok tanulmányozása mind inkább áttevődik a tisztán pszichológiai/információ elméleti oldalról az orvosi/neuropszichológiai vizsgálatok oldalára. Ezt jól mutatja az olvasási képesség kialakulásáról szóló elméleteink alakulása.

Az olvasási képesség két tényezős modellje:

Az olvasási képesség összetett, bonyolult folyamat, mely két szakaszt foglal magába. Az egyik az ortografikus szakasz mellyel az elolvasott, ismerős szavakat azonosítjuk és ilyenkor a betűk megtanult vizuális tulajdonságai alapján ismerjük fel azokat ( extrastriatalis aktivitás). Ha azonban ismeretlen szóval találkozunk, akkor a másik, úgynevezett fonológiai szakaszt vesszük igénybe, mely a szavakat feldarabolja fonémáikra (inferior frontális gyrus/Broca mező aktivitás), majd ismét összerakja a fonémákból a szót. Tulajdonképpen így az agy a graféma-fonéma asszociációját és a szónak a lexikális rendszerben való elhelyezését és értelemmel való ellátását végzi el (superior temporális gyrus). Az olvasás tanulás során a gyermek először a fonológiai rendszerét használja (a betűnek megfelelő hangok megtanulása, a betű alakjának bevésése, a betűcsoportok kontextustól függő értelmezése) és ez alapján tölti fel lexikális rendszerét. Az olvasási képesség fenti két szakaszos, párhuzamos rendszer elmélete mellett létezik egy három tényezős modell. Ez utóbbi modell szerint az olvasás legalább három, nagyobb fázist inkorporál magába. Egy vizuális fázis, mely a betűk, szavak képi, perceptuális megfogását jelenti. A második és a harmadik fázis a fonológiai fázis és a szemantikai fázis, melyekről a fentiekben már bővebben szóltunk. A kognitív idegtudományban azonban inkább a két fázisú, ortografikus-fonológikus modell tapadt meg, melyet mind klinikai, mind pedig a mesterséges intelligencia berkeibe tartozó kutatások megerősítettek.

A dyslexia tünetei:

A tüneteket négy csoportba oszthatjuk.

I.) Az olvasás-írásban fellépő tünetek:

a.) Az olvasás hibái:

-vizuálisan (f-t, h-n, á-ó) és/vagy fonetikailag ( g-k, p-t, s-sz) hasonló betűk tévesztése

-betűkihagyások és -betoldások

-szótagkihagyások és -betoldások

-reverziók, jobb-bal (b-d, p-q), felülről-lefelé (u-n,w-m) inverziós betűk cseréje rossz kombinációk

-perszeverációk, megtapad az előző szó egy betűjénél, amit tovább visz a következő szóra

-szóroncsok

-ismétlések

-a betűk összeolvasásának súlyos megkésése kezdő olvasóknál

-a szó olvasásának megtagadása

b.) Az olvasás tempójának lassúsága

c.) Szövegértés zavara

II.) A beszéd területén megnyilvánuló tünetek:

dysphasia, dysgrammatizmus, gyenge szókincs (kevés az aktívan használt szó, szótalálási nehézségeik vannak), gyakori a pöszeség

III.) A magatartásban fellépő tünetek:

Következő magatartászavarok fordulnak elő:

1.)Védekezési és kitérési mechanizmusok (iskolai munka megtagadása, iskolakerülés, hazugság, lopás stb.)

2.)Agresszivitás (veszekedés, irigység, csúfolódás, dac)

3.)Kompenzáció (bohóckodás, felvágás, veszélyes merészség, sok evés vagy sok édesség evése)

4.)Félelemmel teli visszahúzódás (szorongás, depresszió, iskolaphobia, szomatizáció-hasfájás, fejfájás)

IV.) Egyéb tünetek:

fejletlen ritmusérzék, testséma zavar, ügyetlen finommozgások, rossz tájékozódás térben és időben

Neuropszichológiai modellek:

Jobb és bal féltekei dysfunkció szerepe a dyslexia kialakulásában:

Mind az olvasás, valamint az olvasás tanulás során nagy vonalakban három kognitív funkcióra támaszkodunk, nyelvi képességekre, a memóriára és a figyelemre. A nyelvi folyamatok kivitelezésében a cortexnek elsődleges szerepe van. Egészséges emberekben mindkét agyfélteke szerepet játszik az olvasás kivitelezésében. A bal félteke végzi a fonológiai, grammatikai analízist, a jobb félteke pedig az ortografikus analízisben és bizonyos szemantikai információk kiemelésében játszik szerepet. Ha két félteke az olvasásban egymást támogató hatása valamelyik félteke sérülése, fejlődési elmaradása miatt megbomlik a dyslexia két jellegzetes típusa alakulhat ki. Ha a bal félteke működése esik ki, vagy marad el a jobbétól az úgynevezett lingvisztikai vagy dysfonetikus dyslexia alakul ki. Ezek a gyerekek relatíve gyorsan olvasnak, de rengeteg hibát ejtenek az olvasás során (betű kihagyás, betoldás, helyettesítés), képtelenek a graféma-fonéma konverzióra, ugyan felismerik a szavakat vizuális minta alapján, de összekeverik a hasonló fonetikai alapokkal rendelkező szavakat-betűket (g-k, p-t). A jobb félteke kiesése a dyseidetikus vagy perceptuális dyslexia kialakulását eredményezi, melyben a szavak vizuális konfiguráció alapján való kódolása esik ki. Erre a formára jellemző a rendkívűl lassú olvasás, az olvasás gyakori hezitálásokkal és ismétlésekkel tarkított, gyakoriak a vizuálisan hasonló alapokkal rendelkező betűk cseréje (f-t, n-h)

A dyslexia figyelmi modellje:

A szavak grafofonetikus feldolgozásában a következő fontos kognitív tényező a figyelem. A figyelem kialakításában és koordinálásában a prefrontális kortex és a talamusz közötti kapcsolat fontossággal bír. Erős bizonyítékok szólnak amellett, hogy ha a fenti kapcsolat koordináló tevékenysége kiesik, akkor gyorsan, egymásután érkező szenzoros (vizuális és fonológiai) információkat nem tudjuk feldolgozni és mint, egységes egészként kezelni . Ez is hozzájárul az olyan tüneteket magyarázatához, mint az olvasás tempójának lassúsága, betűkihagyások, szótagkihagyások, fonetikailag, vizuálisan hasonló betűk tévesztése. A figyelem zavarának a dyslexiában betöltött szerepét jól mutatja az olvasási zavar egy speciális esete a figyelmi dyslexia is. A figyelmi dyslexiában a betegek deficitet mutatnak a vizuális stimulus felismerésében mikor egynél több vizuális információ jelenik meg a beteg látóterében. A páciens kiválóan el tudja olvasni az egyedül álló betűket, viszont képtelen elvégezni a betűfüzérek olvasását. A kutatók feltételezik, hogy a vizuális és verbális szimultán agnózia mellett, ezen esetben a szelektív figyelem zavaráról is szó van. A betegnél nem működik az a szűrő vagy szelektáló folyamat, mely megengedi az információ átvitelét a korai vizuális feldolgozó rendszerből a centrális szófelismerő rendszerbe. Azonban a dyslexia figyelmi elmélete nehezen magyarázza meg az olyan tüneteket, mint a jobb-bal vagy felülről-lefelé irányú inverziós betűk megkülönböztetése, a betű tanulás erős elmaradását, a szókincs és szövegösszefüggés használatának nehézsége. Ezen tünetek elsősorban a deklaratív és a térbeli/kontextuális memória zavarára utalnak, melyek a figyelmi-nyelvi zavar mellet szintén kóroki tényezőként szerepelnek a dyslexiában

A dyslexia és a hippokampális térbeli/kontextuális memória :

Ismereteink a deklaratív és a térbeli/kontextuális memória kialakításában elsősorban a hippokampusz játszik fontos szerepet . A hippokampusz rendkívül érzékeny a genetikai és a környezeti behatásokra. Gyorsan létre lehet hozni genetikailag sérült hippokampuszú patkánytörzset. Ez a struktúra rendkívül érzékeny az oxigén hiányra, mérgekre, besugárzásokra, krónikus stresszre. Ha az újszülött hippokampuszát a terhesség/szülés alatt vagy a szülést követően károsodás éri az esetleg szignifikáns neurológiai leltekkel nem jár, azonban később memória zavart és azontúl tanulási képtelenséget (dyslexiát) okozhat. A dyslexiás gyermekeknél gyakran tapasztalunk pszichofiziológiai tüneteket (szorongás, hyperaktivitás, fáradékonyság, térbeli/koordinációs zavar, jobb-bal tévesztés), melyek egy része szintén megtalálható a hippokampusz sérült állatban is.

HYPERLEXIA

A hyperlexia kognitíven beteg gyermekek szokatlan olvasási képességét jelenti. Megfigyelhetô, hogy 3-5 éves kor között már kialakulhat. Nagyon gyakran a gyermekek önmagukat tanítják meg olvasni. Gyakori, hogy a hyperlexia kivételes memória képeségekkel társított. Ezek a gyerekek jól emlékeznek a szavakra, TV show-ra, utcanevekre, idôjárásokra vagy születésnapokra. Azonban az olvasás gyakran nem folyékony, gyakoriak az artikulációs hibák, prozódikus abnormalitások az intonációban és a beszéd gyakoriságában. Általában az olvasott szöveg megértése is befolyásolt. Ezek a személyiségek emocionálisan visszahúzódóak, megfigyelhetô náluk echolalia, és az autizmus szimptómái. Az IQ gyakran 50 alatt van, azonban néhány képesség jól működik, pl. a számmemória, és hasonló tárgyak, dolgok kiválasztása. Az oka a hyperlexiának nem ismert. Lehetséges náluk fejlôdési abnormalitás, pl. néhány agyi terület túlfejlett, míg mások alulfejlettek. Az a feltételezés is fenn áll, hogy ezek a gyerekek máskülönben adekvát agyukat funkcionálisan eltérô módban használják.

Savant szindróma:

Az elôbb kifejtett hyperlexia összefüggést mutat a savant szindromával, gyakran a hyperlexia a savant szindromának speciális esete. A savant szindrómát 1887-ben Down írta le. Tünetei: mentális retardáció. Nagyon jó kalkulációs képesség, matematikai képesség, muzikalitás, rajzolás és memóriaképesség (pl. az élet minden napján megnyilvánul idôjárásról pontos emlékezetük van, neveket, dátumokat nagyon jól megtudnak jegyezni). Az okát nem ismerjük ennek a betegségnek.

HYPERAKTIVITÁS

A hyperaktivitást megkülönböztetjük a tanulási képtelenség más formáitól, mert a hyperaktív gyerek magatartási problémát jelent és az ilyen gyereknél az iskolai teljesítôképesség minden aspektusa zavart lehet. Hyperaktív gyereknél megfigyelhetünk specifikus tanulási képtelenséget, ami viszont szintén hozzájárul a hyperaktivitáshoz, vagyis egy ördögi kört figyelhetünk meg ennél a betegségnél.

Számos más megnevezése is van a hyperaktiv gyereknek, ezt a betegséget hívják úgy mint minimális agyi diszfunkció, hyperkinetikus szindróma, hyperkinetikus impulzív betegség, vagy ami ma Magyarországon leginkább elterjedt, pszichoorganikus szindróma (POS). A DSM 3 a következô diagnosztikus kritériumokat adja a hyperaktivitásról.

1. Túlzott általános hyperaktivitás, vagy motoros nyugtalanság a gyermeknél. Óvodás vagy kisiskolás kórban megfigyelhetô, hogy az ilyen gyerekek állandóan izegnek-mozognak, impulzívan futkosnak, vagy csúsznak-másznak. Tinédzsereknél megfigyelhetô, hogy képtelenek nyugodtan ülni, ki-be ugrosnak a székbôl. Aktivitásuk mind kvalitásban, mind mennyiségileg különbözik a normális korú társaiktól.

2. Nehezen tartják fenn figyelmüket.

3. Impulzív magatartás.

4. Legalább egy évig fennálló tünetek.

Sokan úgy gondolják csecsemôkorban a hyperaktív gyerek jellemzôje a szegényes és irreguláris alvás, emésztési zavarok és evési problémák. Ezek a gyermekek óvodás korban közösségbe nehezen illeszkednek be, nem képesek más gyerekekkel kielégítôen játszani. Iskoláskorban a hyperaktivitás, az alacsony frusztrációs tolerancia, szegényes koncentráló képesség, tanulási képtelenséghez vezet. Megfigyelhetô, hogy hyperaktiv tinédzsereknél gyakori az iskolakerülés, kibukás az iskolából és a fiatalok 25-50%-a már összeütközött a törvénnyel. A hyperaktivitás pszichológiai vizsgálatok szerint a legközönségesebb magatartási zavar a gyermekeknél. Fiúkban 5-9-szer gyakoribb mint lányokban. A hyperaktivitás oka nem ismert. Hátterében állhat agyi sérülés, encephalitis, genetikai ok, dopamin csökkent koncentrációja, ételallergia, nehézfémek magas koncentrációja, valamint kialakíthatja az otthoni és iskolai környezet is. Terápiájában gondosan felmérik az otthoni és az iskolai környezet struktúráját, és általában családterápiát alkalmaznak. A pszichológiai kezelés mellett az 1960-as évektôl gyógyszeres kezelés is rendelkezésre áll, ezeket a gyerekeket amfetamin szerű stimulánsokkal kezelik. Ezek a szerek a gyerek koncentráló képességét növelik meg, és nem engedik, hogy a figyelem szétszóródjon. A stimuláns szó szemben általános szedatív hatással is rendelkeznek. Azonban a prognózis rossz, nehezen gyógyítható és ugyanúgy folytatják tovább életüket. Gyakori köztük szociálisan hátrányos helyzetű ember (munkanélküli).