Í r j u n k d i s z t i c h o n o k a t !
megoldások játékos szerint
Talpra magyar (vorga)
Állj fel, szép Magyarország
lusta de büszke lakója,
Élted sorsszele fúj,
hív a hazád szava most!
Szergej Jeszenyinnek (vorga)
Jaj, de kevés lehetőség
van ma nevetni e bolygón,
ám te a holnapot
nézd, s megleled, ím, örömöd,
könnyeden és hétköznapi
módon hal ma az ember
gyűrjed a sorsodat
csak, ez lesz a móka, komám
Pannónia dícsérete (tzozo)
szép Olaszország volt
eddig, hol dúsul a könyvtár
ám már dúl az öröm,
jő magyar ének is itt
nagy vagyok immár
én is, az ország keble dagadhat
elmém hírneve nő,
s nő vele egyben a hon
Petőfi hattyúdala (FASIRT)
Jaj, de veszettül
kínosan állunk itt eme földön,
mellyemet őrli a
bú, szinte kinyír ez a rút
érzés, az, mely az
éltető, mozgó húsba besajdul,
ég veled ócska világ,
vár ma a néma halál
Mirabeau-híd (vorga)
Párizsnak szép, büszke
folyója szalad tova itten
Jaj, de vajon mér'
bánt sok szerelem-maradék?
Bút s keserűséget
koronáz csak a csélcsap öröm ma
Tiktakkolj ide éj,
ellibbent az idő
Büszke, merész, daliás
kőív, Mirabeaunak hídja,
mér’ gyötör még az
a bú, nő fele húzó vágy,
Szajna vizétől kérdem
most, hogy a tréfa mivégre
járta keresztül a
szűm, csak gondot koronáz
Az aranycsapat (Tintás Barnes)
Ők tizenegy hős, színarany
ember, labda világuk,
s fenn a lelátón
sok gólnak szurkol a nép.
Szeretnék szántani (FASIRT)
Mily szép volna, ha
márthatnám be a dús televénybe
még ma a fémszívű
földzúzó faekét!
S hát, ha a szende
babám is négy meg két ökör útján
ballagván a kezét
nyugtatná az ekén!
Nagymonológ (Tintás Barnes)
Fontos a tétel: létezzek
vagy haljak-e inkább,
jobb-é nyűtt kutya-mód
némán várni a kínt,
vagy netalán h?s
kézzel az íjra feszítsem a vesszőt,
s míg rám támad a
gaz, csúful vesszen a sors!
A lukai pap (Tintás Barnes)
Germán-féle királyát
áldd meg, Uram, magyaroknak
Hogy mely tájra való,
azzal most ne törődj
Talpra magyar (vorga)
(Félvén kérdem: disztichon
egy kell légyen a dalban?
Mert ha netán lehet öt – hát nekem így sikerült.)
Állj most lábfejed
alsó síkján, egyszeri ember,
Árpád sarja ha vagy, s István vére ha fűt!
Nemzeted inte feléd,
ez a távolság, ami közted
s közte leledze imént, hogy kicsinyüljön alább.
Hisz homokórádból
az utolsó szemcse lepergett –
fogd fel ez éteri szót, és ne feledd, mit üzen:
nem nyújt mást az
idő: egy pillanaté ez az élet,
ám ha elillant már, végtelen úgy a jövő.
(Hogyha szigor fogná
szavamat rövidebbre ez ötnél
lássuk e dalt, mikor egy disztichonig rövidül?
Talpra magyar, trall
hí a haza trallallalalalla,
itt az idő, most vagy trallalalalla soha.
(Sándor, e kedves
játékot szívedre ne vedd ám!
Bár igazán te tudod, játszani mennyire jó.)
Mirabeau-híd (vorga)
Állok a hídon, ködlik
a víz, ott távol a Pont Neuf.
„Bírtad a csajt,
ugyebár?” – kérdi a hajnali ég.
Tényleg jó nő volt,
az szentigaz, ám ez a kérdés
mért zakatol bennem
hónapok-éveken át?
Ó, hisz mind az az
édes csók csak még keserűbbé
tette a búbánat rút
méregpoharát.
Várom az éjfélt,
nyitnak a kocsmák, csurran az abszint:
Testtelen álmaival
Krónosz elől takar el
Szeretnék szántani (FASIRT)
Agrármunkát vállalnék,
ha a pénzem elég vón'
hím szarvasmarhát
venni, de fél tucatot.
Feltételként szabnám
még, hogy a nőm a kacsóját
tartsa a szerszámon
munkaidőm folyamán.
Nagymonológ (Tintás Barnes)
Hogy magadat felakasszad
vagy sem: lényegi döntés.
Tűrni a méltóbb vagy
megfutamodni vajon?
Mert jön a hétfő
reggel szürkén – nincs mese – mindig,
s végeznél vele,
ám ellene nincsen erőd.
Rilke párduca 1. (vorga)
Párduc az állatkertben.
Börtöne szűk. Fel-alá jár.
Nem lát már, ha kinéz.
Rilke tekintete csak.
Boldog Róma! (Tintás Barnes)
Rome, plus heureuse
de nos villes ou la foi reigne sanctifiée comme
toutes les métiers
et la science: le fleuron le plus beau de ta joaillerie.
Áldás a vonaton (amanibhavam)
Neptunhoz közelít
ezidőtájt Phoibos-Apolló
szélsebesen nyargal,
vágtat a gőzparipánk
burjánzó sokaságban
régi memóriaképek
erdeje bukkan elő,
óvjon téged az ég
Pannónia dícsérete (tzozo)
Régen a könyvkiadás
a digók monopóliumában
Volt, de ma verskötetet
ád ki a Hunnia is.
Ámul a sok lüke nímand,
s hízik a mája, ha látja,
Lángeszem oly ragyogó,
attól fénylik e táj.
Petőfi hattyúdala (FASIRT)
Jaj, de szarul vagyok,
úgy fáj mindenem, elhagy az élet
Mellemen ólomsúly,
már levegőt se kapok.
Ronda toportyán tőrnyi
fogakkal falja a belsőm,
Hogyha ez így marad,
én érzem, megmurulok.
Izzik a galagonya (tzozo)
Égő csipkebokornak
rőt köpenyű unokája,
Széljárt ágai közt
szinte parázslik az éj.
Erdő mellett nem jó lakni (amanibhavam)
Itt a vadon szélén
a világ kurvára goromba,
Gyűlik nap nap után
hűs kupacokba a rönk.
Egy tucat ölt még
másféllel megtoldva naponta...
Hej, ha szeretsz,
karodat fond a nyakamba, gyerünk
Weöres sötétség-kalapácsa (tzozo)
Elhagyod istenedet,
meglásd, majd elnyel az örvény,
És a tetőt a sötét
éj feketén veri rád.
Az aranycsapat (Tintás Barnes)
Védi Grocsics kapuját,
röpköd feketében a párduc,
Már ha az ellenfél
nagyritkán odaér.
Lantos balra, középen
Lóránt, jobbra Buzánszky,
Három sziklakemény
bekk áll őrt szigorún.
Két zseniális srác
a középpályát is elosztja:
Balra Zakariásé,
jobbra Bozsik Cucué.
És a csatárok: gólszüretelni
elindul a gárda.
Szélen a szélvészként
gyors Czibor és Budai
Bent a középen készül
a cselre Hidegkuti Nándor
Mellettük Puskás
és Kocsis összekötők.
Szeretnék szántani (FASIRT)
Szántani, jaj, de
szeretnék, hajtani hat böhöm ökröt,
Persze, ha jönne
babám tartani jól az ekét.
Szikora és a férfigond (Banana In Drive)
Nem tudok így kikeletkor
halvérűn ücsörögni,
Duzzad a férfierőm,
nőt akarok, de hamar.
A lukai pap (Tintás Barnes)
Áldd meg Urunk a királyt,
aki itt regnál, magyaroknál!
Bár lehet, ő teuton,
ám a te műved ez is.
Mondd, kis kócos! (Tintás Barnes)
Mondd, kis kócos,
hol van az édesanyád? Gyere vélem,
Szénsavas innivalót
vennék, vár a büfé!
Mondd, te miért ne
fogadhatnád el e szíves hívást?
Tényleg nem hazudok:
jó bőr vagy, kisanyám!
[Hosszú Ó hangok
tömegével fújom e strófát]
Úgy lesz vége talán:
szívedet ellopom én!
Erdő mellett nem jó lakni (amanibhavam)
Erdei tisztáson vagy
réten bánatos élni
Hosszú hajnalon át
kell hasogatni a fát
Ámde tizenhárommal
s féllel délbe' ha végzek
jön hozzám a babám,
s mert szeret, ő karol át!
Nagyidai cigányok (FASIRT)
Megtanulod majd károdon
ezt és lesz okulásod:
Egy a teória, és
sajna, a praktika más!
Proust teába mártott madelein-je (vorga)
Forró volt a teám
amikor mellé az anyám egy
madelein-nek nevezett
kis süteményt hozatott.
Abban a szent minutumban
amint ez a korty tea együtt
ennek a kis sütemény
morzsadarabjaival
ínyemnek tetejéhez
elért, hát összeremegtem.
Lényeget önte belém;
s voltam a lényege: én.
Internetes csillagkutatás (amanibhavam)
Cég önkénteseket toboroz
weben egy kutatáshoz:
Bolygókat keresünk
távoli csillagokon!
Nagymonológ (Tintás Barnes)
Lenni avagy nem lenni?
na kérem ez itten a kérdés;
Vagy nemesebb-e a
szív, tűri ha sorsa nyilát,
s nyűgét, vagy ha
kiszállván tenger fájdalom ellen
fegyvert kézbevevén
kergeti ő el a bajt?
Szikora és a férfigond (Banana In Drive)
"Rügyfakadáskor pezsdül
a vágy és dugni szeretnék"
Oly primitív ez a
sor; nem szeretem Szikorát!
Verlaine ars poeticája (vorga)
Lelkem dallama tán
nem unalmas; reggeli szélben
titkon az illaton
ül, többire mindre fütyül!
Rilke párduca 1. (vorga)
Rácsok járnak körbe,
szemed beleszédül a táncba,
nézve is úgy kimerülsz,
hogy csak a semmibe tünsz…
Rácsok ezerszeresét
látván az a képzet a nézet:
korlát ezrei közt
eltünik ó, a világ!
A lukai pap (Tintás Barnes)
Istenem, áldd meg
a nép fejedelmét, áldd a magyar főt!
Német-e? Sem? Ne
figyeld! Hisz születése: Tiéd!
A külső élet balladája (vorga)
Képeket átérzel, sok
szépet, s haszna mi volna?
Mondd ki, hogy Est!
s a szavad mézmély gyászra fakad.
Bor vitéz (Banana In Drive)
Ködbeveszett már esténk,
bércen völgyön az éj ül,
Bor lovag erre üget:”Kedvesem,
ég teveled!”
A kőfaragó dícsérete (Tintás Barnes)
Kőfaragó, jó kő ez,
nézem szép faragásod.
Ím az egész falu
vár: gördül-e, dördül-e már?!
Ezernyolcszáz acht und vierzig (Tintás Barnes)
Régesrégen csúf vad
kórság lepte a népet,
Jóska Ferenc s a
Kozsúd űztenek ó viadalt.
Túl a Tiszán, a Dunán
fut a híres nyúlszivü ezred,
ágyulövése helyett
reszketegen berezelt...
A kis patak habja (tzozo)
Dolgom érdemeket szerez
énnékem? Ne is említsd.
Kérdjem a kis patakod,
hogy hova hordja habod?
Álmodom egy nőről (vorga)
Egy különös, skizofrén
nô szédült álmaim ôre.
Ô, ki megértôn vár.
És szeret, engem imád.
A kis patak habja (tzozo)
Mért ne lehetnék én
is céltalanul csobogó víz?
Fontos-e, merre szalad
hüs vizü, szép patakom?
Talpra magyar (vorga)
Ébredj már fel végre
hazánknak büszke lakója
Lám, az idő eljött,
s van sok tennivaló
Szergej Jeszenyinnek (vorga)
Nincs a kacajhoz a
zöldön kívül semmi a Földön,
csak, ki előre tekint,
lát örömöt ma megint.
Könnyebb út a halálnál
nincs, vagy hogyha találnál,
mindegy. Nagy nehezen
már elmentem ezen.
Rilke párduca 1. (vorga)
Bárhova néz, csupa
rács a világ, pásztázva lefárad
két szeme, és ki
se les, ott kint minden üres.
Álmodom egy nőről (vorga)
Álmodom egy különös
nőről, aki forr, aki izzik,
ő sosem egy, sose
más. Ért, szeret, és szeretem.
A lukai pap (Tintás Barnes)
Áldd meg, Atyám, a
magyar koronás főt! Német ugyan, de
álld meg! Hát nem-e
szép, hogy te magad nemezéd?
Boldog Róma! (Tintás Barnes)
Roma beata! Fides
ubi regnat sanctifica atque
omnis sordida ars
ingenuaeque vigent!
Bor vitéz (Banana In Drive)
Ködbe veszett a nap
és a hegy is, beborítja az este,
Bor kapitány a lován,
sír a leány, halovány.
Ezernyolcszáz acht und vierzig (Tintás Barnes)
Punkt szászötvenöt
éve paszott a Kozsuth meg a Franzi
össze... Dhága haszám!
Maj belehaltam, asz ám!
Lélektől lélekig (gyöngyvirág)
Jaj, a barátság, jaj,
szerelem... Mily hosszú az út két
lélek közt - egymást
nézik, s köztük a jég.
Talpra magyar (vorga)
Állj ki a lépcsőjére
a nemzet múzeumának,
S mondd: az idő már
nem vesztegetésre való.
Mondd, kis kócos! (Tintás Barnes)
Éjjeli klubnak a mélyén
pöttöm lányka ki ott állsz,
Összekuszálva fejed,
rajta a tollazatod,
Nem vagyok indiszkrét
ha a kérdést felteszem itten:
Hol tartózkodik épp,
erre világra ki szült?
Szergej Jeszenyinnek (vorga)
Nem sok e Földön a
nagy röhögéshez a hóbelevanc még
Ám aki messzire néz,
jut neki dús televény
Talpadat éppen feldobnod
hát egyszerü volna
Meghátrálni de cink,
húzd az ekét odakint.
Áldás a vonaton (amanibhavam)
Most zuppant be a
nap koma nagy víz végtelenébe
Ótvar nagy sebesen
vágtat a gőzpöfögész
Állítgatjuk avítt
memoárunk visszairányban
Szent legyen itt
ez a perc, adjad a homlokodat.
Pannónia dícsérete (tzozo)
Déli vidéken rég kapsz
már olvasnivalókat,
Ám most hála nekem,
bőviben itt is a vers,
Én vagyok az ki ez
ország hírét elviszi messze,
Jól megnőtt az egóm,
rég vala Jancsi szerény.
Petőfi hattyúdala (FASIRT)
Dobzse a László hozzám
képest nem csehül álla
Testem belseiben
férgek emésztenek ím
Elfogyok árván mint
ama gyertya a néma szobában
S kornyadt testemen
át nem dübörög csatamén
Erdő mellett nem jó lakni (amanibhavam)
Zöldövezetben a baj
hogy nem központi a fűtés
És hogy messze van
a' legközelebbi Tüzép
Fontos a csajszika
tűzről pattant lá(há-há-há)nyka legyen vagy
Ötvennégy ölnek egynegyedét
hasogasd
Proust teába mártott madelein-je (vorga)
Édesanyám süteményt
hozatott a finom tea mellé,
madeleine-nek hívták
(márhogy e kis süteményt).
Meg-megmártva teámban
morzsállt: úgy iszogattam.
Nyelvemet érte a
víz, s megremegett a velőm:
mintha sürítmény
volna, mit ittam. Vagy nem is! Inkább:
mintha magam volnék
én ez a lényegi lé.
Banana In Drive
ülve anyámmal csipkés
függönyü kis szoba mélyén
emlékké tovatűnt
korty tea és sütemény
ázott furcsa eleggyé
olvadt össze a számban
most értem csak meg:
belső lényegem ez
Boldog Róma! (Tintás Barnes)
Oh happy Rome where
faith is reigning with holiness there
Mastery here the
feature, shine very well the science
Lélektől lélekig (gyöngyvirág)
Teste közel bár, dermedt
űrben távol a lelke,
S bárhogy szólal
a száj: jég-szive néma, kihúnyt.
Mondd, kis kócos! (Tintás Barnes)
Kócos törpe, te lány,
ó mondd, hol látom az édesanyádat?
Add a kezed, gyere
már inni a kóla-italt!
Kérlek e gesztust
tőlem most rögtön te fogadd el
Íly csinosat! de
talán nem csala talmi szemem?
Jajgat a szám és
küzd a szivem, de erőm marad ennyi:
Másnak nem hagylak,
ellopom én a szived.
Áldás a vonaton (amanibhavam)
Vérveres alkony, tengeri
szellő, balga tekintet...
Vassinen ér ez az
est, gyorsul a szürke kocsi.
Emlényekkel tölti
a lelkem, ős aranyakkal,
Fődre teszem tenyerem,
őrzöm a szívedet én.
Pannónia dícsérete (tzozo)
Írtak olasz földön
sok szép, s jó művet eleddig,
Ám Magyarország is
verseket írva csatáz
Földi dicsőség illete
engem, büszke hazám is
Jót tesz az országnak
híresen éles eszem
Petőfi hattyúdala (FASIRT)
Tűröm e szolgavilágnak
minden szívrepedését
Éltemet őrli tüdőm,
torkomon áll meg a lég
Szívem csócsálná
a rideg lét, földi rabélet,
Bús föld! testemhez
nincs üde életerőm...
Izzik a galagonya (tzozo)
Vörhenye izzó, éjszaka
ingén őszi zsarátnok
Gyöngéd szárát majd
elveszi végleg a tél
Télhez készül a fácska,
lángot gyújt, vörös álmot
Ingén átizzón éjjel
a szél meg az ősz
Erdő mellett nem jó lakni (amanibhavam)
Fáknak mellékében
rossz üzlet ma a szállás:
Vághatsz sok-sok
fát, nappalod, éjed oda!
Tíz meg három ölet
kell felvágnod, felet is még...
Átölel engem az itt,
bájaimért ki szeret!
Nagyidai cigányok (FASIRT)
Két úton jár élte
során ma az emberi elme:
Tettekkel jár egy,
gondolat atyja a más.
Dupla az útja az észnek,
fel nem fogja az elme:
Elmélet meg a tett:
sokszoros ellen-erők
Weöres sötétség-kalapácsa (tzozo)
Az ki lemondott mennyéről,
nem kúszhat az árban
Bús tetején, mi az
éj, fenn kalapál a sötét
Az aranycsapat (Tintás Barnes)
Színarany együttes,
Magyarország álma ki voltál,
Hol marad ősi neved?
Hol marad el ma a gól?
Szeretnék szántani (FASIRT)
Míly jó szántón, kinn
hat ökörrel túrni a földet
Hogyha az én aranyom
tartja a szép faekét.
Internetes csillagkutatás (amanibhavam)
Jó nagy a háló, éppen
ezért hát erre keresnek
Önként távcsőőrt,
messzire látni az űrt
Új távcsőfigyelőket
néznek távoli tájon
Bolygókat kereső
száz ügyes égi tudóst.
Nagymonológ (Tintás Barnes)
Élet az élet? E kérdés
rám nehezül, szivem érzi.
Lélek sors-nyilakat
vajh nemesebb-e ha tűr?
Vagy ha felébred
tűrő elménk ősi haraggal
Küzd, s nem hagyja
magát mígnem a sors van alul.
Szikora és a férfigond (Banana In Drive)
Itt a rügyes kikelet,
már ébredez ösztönöm, úri
vágyam hajtja a főm
némberek arca felé
Rilke párduca 2. (Tintás Barnes)
Lépte acélos, mégis
kis köröket puha lábán
Ró, s ez erőtánc
él, ám az erő elalél.
A lukai pap (Tintás Barnes)
Ím legyen áldott ő,
ama hős, ama férfi, ki császár
Rajtunk, pannonokon,
nem teher ő, aki gót!
Istenem így hát mért
ne tekintnél már eme főre
Mint egy olyra, ki
jó: ő is a szűdböl ered!
Boldog Róma! (Tintás Barnes)
Der Glauben heilig
herrscht dich, ach, Roma, du glücklich
Handwerk gibt es
hier, scheinen Künste da hell.
Los todos artes, sed
de saber, su hogar es, o, Roma:
Astra regunt hominem,
sed regit astra Deus.
Bor vitéz (Banana In Drive)
Ködbe vegyül már Héliosz
is, bús éjjel az úr már
Szól a vitézünk,
Bor: "Elmegyek, ó, dali nőm!"
A kőfaragó dícsérete (Tintás Barnes)
Nézd a követ! Míly
szép, míly nagy! Jó kőfaragó, hát
Lásd ím társaidat:
büszke terád a falud!
Lám, hát itt az idő,
most légyen szép falud együtt
Elgörög ímhol a kő,
föld dörög, erre ha jő.
Ezernyolcszáz acht und vierzig (Tintás Barnes)
Acht und vierzig :
háporu tört aus, ach, Lajosch und Franz
Összeveszett zu darul.
Én is a Kampfba valék!
Márpedig égen földön
Donau, Tissau közben
Kergete minket a
Volk, Hose is ach tele vollt!
Ágyús kergete uns,
das szörnyű ostliche vircsáft!
Én is a Kampfba valék,
Tod ugye mégse levék!
Lélektől lélekig (gyöngyvirág)
Emberi lélek léleknek
nem társ e világon
Bágyad a szem sugara:
nem szeli által az űrt
A kis patak habja (tzozo)
Senki ne kérdje a
célom, mert azt én magam értem
Kérdje-e hát a kis
ér, merre hobos vize tér?