A Német Nemzetiségi Gimnázium

(Deutsches Nationalitätengymnasium)

iskolaújsága

DNGalerie

Katica : Ha már itt vagyunk a suliban , akkor legyen az az érdekfeszítő kérdés az első, hogy hogyan is kerültél te ide, és mi alapján választottál?

Bence : Tulajdonképpen szülői javaslat alapján választottam a sulit, és amikor nyolcadik közepén ez mind még aktuális volt, akkor nem igazán tudtam, hogy merre tovább. Rábíztam magam a szüleim döntésére, és ők azt mondták, hogy a nyelvek most nagyon fontosak mostanság, úgyhogy ide jöttem.

Katica: Voltak nehézségeid az elején? –És milyenek?

Bence: Hát persze, hogy voltak, főleg töriből, meg hát a nyelvvel. Nyolc évig tanultam Tökölön, de nem éreztem azt, hogy nyelvi szinten elértem volna az iskola színvonalát, de hát persze ezt később behoztam (mosolyog) hál’Istennek!

Katica: Hogyan éled túl ezt a gimis időszakot, mit csinálsz szabadidődben?

Bence: Leginkább sportolok, kondi tetembe is szoktam járni. Az a jó a konditeremben, hogy nincs röghöz kötve, amikor van éppen időm, akkor le tudok menni. Ez változó, hogy mikor megyek le, mert 11.-ben még sikerült, akár hetente 4X is, de az utolsó évben most már szinte nem is mentem, otthon tekertem inkább szobabiciklin. Szervezett sportokban nem tudok részt venni, mert időm nem lenne rá. Szabadidőmben a barátaimmal vagyok, koncertekre járok, bulizok.

Katica: Te egy igazi egyéniség vagy, sokat hallottam már ilyen téren rólad . Mit szólsz ehhez?

Bence: Mit lehet erre mondani??(zavarban van) Olyan vagyok, amilyen. Amikor idejöttem, már akkor is feketében jártam, ezen nem változtatott semmi sem. Csak próbálok barátságosan állni az emberekhez, meg megpróbálom lerombolni azt a képet, hogy az ilyen emberek (akik szeretik a metal és rock zenét) rosszak lennének .Én nem ítélek el senkit, szerintem mindenki egy egyéniség.

Katica: Hova mennél tovább?

Bence : Hát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti karára, mert ugye nekem az érdekeltségem a kémia és a biosz, ez az amit igazán szeretek, nem utolsó sorban a biztos munkahely és a jó fizetés is közrejátszott a választásban. Sokan kérdezték, hogy miért nem megyek az orvostudományira, ha lúd hát legyen kövér, de ez az orvosolással járó hatalmas felelősség túlságosan megrémiszt, és nem tudnék azzal szembenézni, hogy emberek függnek tőlem, így maradok a békés gyógyszeriparnál.

Katica : Éretem. Egy kicsit másfajta kérdés: Vannak olyan tárgyak az életedben amiktől nem válnál meg?

Bence: Vannak kabalatárgyaim… Van a tollam , amit nagyon szeretek, szeretem a jó tollakat, a bakancsom, az alapvető , meg a sapkám. A bakancsomtól, még egy jó darabig nem szeretnék megválni.. Meg hát a mindennapi tárgyaim, mint a laptopom.

Katica: Inkább olyan dolgokra gondolok, hogy pl. egy gitár, amit egy vasútállomáson találtál, vagy valami ehhez hasonló…

Bence: Ilyen dolgaim nincsenek, sőt sörös üvegeket sem tartok meg. A szobám sem úgy néz ki, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Rend van és sárga a fal és nincs sok poszter sem. Gitáron sem játszom és dobolni sem dobolok.

Katica : Milyen volt az utolsó osztálykirándulás?

Bence : Jó volt, mert nem voltak olyan szigorúak a tanárok, mint pl. kilencedikben, vagy tizedikben. Volt tábortűz is, ami minden kirándulásunkon volt és ez nagyon tetszett, és borkóstoláson is részt vettünk. Úgymond hivatalosan is ittunk a tanárokkal (nevet). Az is tetszett, hogy olyan összetartó volt az osztály.

Katica : Mik azok az ételek, amiket nagyon szeretsz?

Bence : Rengeteg mindent szeretek, legfőképp a magyaros kajákat. A csípős dolgok is jöhetnek.

Katica: Erről jut eszembe az Erős Pista a menzán.

Bence : Hát igen, az úgy hozzánk tartozik 13.B-s fiúkhoz. Az ételeknél tartva , szeretem a paprikás krumplit, a körömpörköltet, a pizzát, a hamburgert, kedvencem tán a marhapörkölt főtt krumplival.

Katica : Hogyan állsz a reformkonyhához?

Bence : Nem valami pozitívan, de meg tudom enni, nem zárkózom el tőle maximálisan. Van ismerősöm, aki reformkonyhás és jó ételeket főz. Különösebb problémám ezzel nincs. Hiányoznak azokból az ételekből az igazi ízek.

Katica : Vannak-e példaképeid, akikre felnézel és mindenképpen valamiben rájuk szeretnél hasonlítani?

Bence : Konkrét példaképem nincs, de van sok olyan ember, akire felnézek. Minden embernek megvan az erénye, és hátránya is. Sok olyan ember van, akiket tisztelek, legyen az kisebb ,vagy idősebb nálam. A sulihoz hozzá kell szokni, meg lemondásokkal jár, sokan azért mentek el, mert nem tudták azt az életformát élni, amit előzőleg megszoktak.

Katica : Van háziállatod?

Bence : Nincs, de szeretem őket. A leginkább a kutyákat szeretem. Ha lesz saját házam, akkor egy kutyám biztos, hogy lesz.

Katica : Hogy állsz a modern technikával?

Bence : Sok szempontból megkönnyíti az életünket, gyakran internetezek, saját célra használom. A számítógépemet használom gyakran. Kapcsolattartásra, és a tanuláshoz is nagy segítség, így az utolsó évben.

Katica : Üzensz-e valamit a fiatalabbaknak?

Bence : Jahj, ettől féltem … Szerintem nem lettek a mostani fiatalabbak annyival szemtelenebbek, mint azt sokan az osztályban, vagy az évfolyamon gondolják. Mi sem voltunk jobbak, sőt! Ezt a generációs különbséget mindig túlértékelik. Minden évfolyamban vannak olyanok, akik nem tisztelik a nagyobbakat, de vannak olyanok is, akik igen is tisztelik őket. Nem mondhatom azt, hogy csak azért, mert idősebbek vagyunk, tiszteljenek minket.

Először is az a lényeg, hogy kitartás! –de mindenkinek, mert aki ide bekerül , az végig tudja csinálni és szerintem megéri. Végül is a jövőjét építi ezzel. Mindenképpen legyen bennetek szorgalom, mert ez viszont nagyon kell. Ha meg valakiben ez nincs meg, akkor tudnia kell, hogy nem lesznek olyan jó jegyei és másképpen kell a boldogulást keresnie. Szerintem jobb kemény munkával elérni eredményeket, amire aztán az ember igazán büszke lehet; de mindenki úgy boldogul az életben, ahogy tud.

Katica : Köszönöm szépen, hogy elmondtad mindezt.

Bence : Nagyon szívesen.

Mint megtudtam, én hallgathattam meg így először Bencét, hogy publikálva lesz, amit elmondott. Bence nagyon megörült, amikor megkerestem, hogy egy jófej 13. osztályossal szeretnék beszélgetni. Örülök, hogy ilyen nyíltan elmondta a véleményét!

Remélem nektek is tetszett, és látjátok, hogy ide is járnak egyéniségek.

 

Erdei Katica

Ezt a végzőst Bagita Bencének hívják. Szinte egy agyi csoda, hiszen a DNG-t idáig az utolsó két év végén kitűnővel végezte. (Az összes kitűnő előtt le a kalappal.) Javasolták már neki az orvosi egyetemet is, de szilárdan és eltökélten ragaszkodik a gyógyszerészethez. Kisugárzása, és optimizmusa már messziről látszik, és szívesen beszélget mindenkivel az órák közti szünetekben. Elöljáróban csak ennyit róla, a többit, pedig úgy is megtudjátok!

Interjú Bagita Bencével

Ebben a számban, mint ahogy megígértük, jön egy kis beszélgetés egy olyan alannyal, aki iskolánkban tanul, és szinte mindannyian megdicsértük már valamilyen rockos pólójáért, ami nagyon megtetszett nekünk.

Elérhetőségünk:

dngalerie@freemail.hu

 

Iskolánk címe:

1203 Budapest,

Serény utca 1.

Tel.: (06-1) 283-0222