A kellékek szerepe a Freestyle kűrökben

Írta: dr. Szkukalek Attila
(forrás: www.dogdance.net)

A kellék fogalma témától és szövegösszefüggéstől függően többféleképpen is meghatározható, ahogyan a szótár is több jelentést rendel hozzá:

  1. Olyan eszköz, amit egy előadás alatt használnak a színpadon vagy a vásznon (kivéve a jelmezt és a díszletet).
  2. Bármilyen mozdítható tárgy, amit egy színmű vagy film folyamán használnak.
  3. Színpadi segédeszköz.
  4. Olyan egyéni sajátosság, ami hozzájárul tulajdonosa személyiségének kifejezéséhez.

(Amerikai értelmező kéziszótár)

Mivel ezek a meghatározások nem vittek közelebb ahhoz, hogyan, miért és mikor használható segédeszköz a freestyle kűrök során, megnéztem, hogyan definiálható a jelmez fogalma:

  1. Öltözködési mód, amely magában foglalja a ruhát, kiegészítőket és hajviseletet, és utal egy adott tájegység, korszak vagy személy jellegzetességeire.
  2. Alkalomra szóló öltözék, amit farsangkor, Halloween idején és hasonló alkalmakkor hordanak.
  3. Olyan ruha, melyet egy bizonyos alkalomra vagy időszakra vesznek fel.

Mivel a jelmez egyes könnyen mozdítható részei (pl. kalap, sál vagy kendő, stb.) a freestyle kűrben használva meghatározhatják vagy kihangsúlyozhatják a kutya bizonyos mozdulatait, és látványosabbá tehetik a felvezető mozgását is, elhatároztam, hogy a kellék és a jelmez szótári meghatározását ötvözve hozom létre a
freestyle kellék definícióját:
Olyan, a ringben használt tárgy, amely hozzájárul az előadás témájának látványvilágához, érzelmi hatásához és megértéséhez, illeszkedve a kűr művészi céljához és koreográfiájához.

Ezt a meghatározást véve alapul, a kellék használatának az alábbi elveket kell követnie:

  1. A kűr koreográfiájának szerves részét kell alkotnia. Például nem heverhet a földön eldobott tárgyként, illeszkednie kell a színpadképhez, a jelmezhez, stb., még akkor is, ha éppen nincs használatban. Helytelen ledobni egy tárgyat vagy a jelmez egy részét a ring padlójára a kűr elején csak azért, hogy a kűr végén a kutya odahozza, vagy a tulajdonos felvegye - kivéve, ha a tárgy része a színpadképnek.
  2. Emeli az előadás művészi és érzelmi értékét. A kellék használata olyan mélyebb tartalmakat hoz felszínre, amelyek nem mutatkoznának meg kellékhasználat nélkül.
  3. A kelléktárgyat eredeti rendeltetésének megfelelően kell használni. Kivételes esetben előfordulhat, hogy egy újszerű alkalmazási mód mélyebb benyomást kelthet, mint a hagyományos, de a kivétel erősíti a szabályt. Pl. hagyományos alkalmazásnak számít egy menetelős kűrnél pálcát használni, esetleg inteni, mutatni vele. Ugyanez a pálca egy társasági táncra épülő kűrnél már szokatlan, nem oda illő. Egy karddal a kutya lába elé mutatni, hogy üdvözlő meghajlásra késztessük a kűr elején vagy végén, helytelen használatnak minősül. Rendeltetésszerű használat azonban, ha pl. a kard kivonásával a kutyát két lábra állásra késztetjük.
  4. Közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik egy mozdulathoz, amelyben az 1., 2., és 3. pontban leírtak szerint kerül felhasználásra, és amelyet a kutya a kellék használata nélkül nem tudna bemutatni, pl.: a kutya a gazda előtt áll, de neki háttal, és mindketten előre lépkednek. Fontos, hogy a kutya az adott feladat végrehajtása alatt figyeljen a kellékre vagy használja azt a koreográfia szerint, de a többi feladatnál, ahol nincs a tárgyra szükség, hagyja figyelmen kívül.

A kellékhasználat körüli vita azok miatt az előadók miatt robbant ki, akik a kelléket céltárgyként vagy megerősítésként alkalmazzák a gyakorlat végrehajtása során. A céltárgy használata nem jelent problémát, amíg a fentebb leírt elveknek megfelel, és a mozdulatot nem kizárólag ez, hanem ezzel párhuzamosan a hangjel mellett más inger: a felvezető kézjele, vagy kisebb mértékben a mozgása is kiváltja. Kiképzési szempontból a nehézség abban rejlik, hogy az ingerek erőssége az alábbi sorrendben csökken: Céltárgy (kellék) > kézjel > egyéb testjelek > hangjel. A legnehezebb a kutyát hanggal irányítani, kondicionált tárgyakkal, mint amilyen a mutatópálca, pedig a legkönnyebb. Így a bíró a technika értékelésekor színvonalasabbnak ítélheti a produkciót, ha nem tartalmaz céltárgyat/kelléket.

A kellék jutalomként való használata szintén komoly kérdés. Néhány felvezető olyan kelléket használ, amit a kutya a kűr során megfog vagy visszahoz. Ezekben az esetekben a legfontosabb, hogy a kutya a tárggyal csak a kívánt gyakorlat végrehajtásakor érintkezhet a kűr folyamán, más esetben nem. A tárgy használatának célja világosan meghatározható kell, hogy legyen. A bíró még akkor is megerősítésként értékelheti a kellék ilyen módon való alkalmazását, ha a kutya számára a tárgyhasználat nem jutalomértékű (pl. néhány kutyát csak nehezen lehet megtanítani rá, hogy visszahozzon tárgyakat).

És végül a kellékhasználat legvitathatóbb esete, mikor a tárgy kettős rendeltetésű, egyszerre kiváltja és megerősíti a mozdulatot.
Az, hogy egy adott kellék kizárólag a koreográfia része-e, vagy inger, megerősítés, esetleg kiképzőeszköz szerepét tölti be a kűr során, mindig is szubjektív megítélés tárgya marad, amely a bíró nézőpontjától függ. Ezért az előadóknak nagyon óvatosnak kell lenniük, ha kelléket használnak. A kellék hangsúlyossá, kifejezővé teszi a gyakorlatot.

Ugyanakkor a helytelen kellékhasználat negatívan befolyásolja a technikai kivitelezés és a művészi benyomás értékelését, és néhány szervezet szabályai szerint akár kizáráshoz is vezethet.

(fordítás: Kerényi Kata)