Cigányfajták:

Közönséges cigány:

Valamennyi cigányfajta közül ez a legelterjedtebb. Hazánkban sokfelé elõfordul, kedvenc tartózkodási helyei: napsütötte szemétdombok, csatornák. Igen veszélyes fajta, irtása több, mint ajánlott! Bármilyen környezetben, pl.: rádióaktív sugárzással szennyezett területeken, vagy mérgesgázzal telített helyiségekben is elemében van. A legszélsõségesebb körülményeket is könnyedén elviseli (sajnos). Fogságban is jól szaporodik. A nõsténycigány egyszerre 6-24 kölyköt ellik. A vemhesség ideje 1-2 hónap.
Ha kedvezõek a feltételek, ugyanabban az évben 12-24 alom is világot láthat. A a fiatal egyedek hordákba tömörülnek, és kötözködnek, szemétkednek fajtársaikkal és az emberekkel. Irtási tipp: igen nagy kaliberû géppuska, vagy vállról indítható rakéta.

Csöves cigány:

A legártalmatlanabb cigány, mivel mindig alkohol befolyása alatt áll. Ismertetõjele: a cigányokra jellemzõ sötétbarna bõrszín, émelyítõen büdös, tespedt seggszag. Intelligenciahányadosa magasabb a többi cigányénál, bár az övé is inkább a nullához van közelebb, mint a háromhoz. Éppen ezért kiszámíthatatlan és igen agresszív, de veszélytelen faj. Védekezési tipp: boxer, vagy acélbetétes bakancs. Nem védett!

Döglött cigány:

A legszelídebb és legártalmatlanabb faj. De sajnos elég ritka. Azért, ha találkozunk ilyennel, pl.: romos házakban, ne felejtsünk rányomni egy szép, ragadós, mélyrõl felkrákogott, zöld túrhát, majd szelíd “Kurva anyádat te mocskos cigány!!!” mondattal hagyjuk nyugodtan magára ezt az igen békés természetû, szimpatikus cigányfajt.
Szaporítása tulajdonképpen könnyû lenne, csak ez a módszer törvényes kereteken kívül esne (Magnum vagy Beretta). Azért reménykedjünk, hogy egyszer majd ez a faj lesz túlnyomó többségben.

Dolgos cigány:

Na, ilyen nincs!

Kubikus cigány:

A kubikus cigányfajta vezére: a vajda, melyet dagadt teste, drótacél vastagságú nyaklánca különbözteti meg fajtársaitól. Különösen nagy étvágyú ez a faj, de csak munkaidõ alatt. A falkából egyszerre csak egy cigány “dolgozik”, a többi árnyékos helyre húzódva figyeli, miközben jóízûen söröznek. Csakúgy, mint a többi cigus, a kubikus cigány is feltûnõen barna testszínnel rendelkezik. Esze nyilvánvalóan nincs. Ha megtámad egy ilyen minket, van egy hatásos módszer, amellyel garantáltan elûzhetjük közelünkbõl. Kiáltsunk rá: Munka! De vigyázat, könnyen összekeverhetjük ezt a fajt az oláh cigánnyal (amit lentebb részletesen ismertetünk), akikbõl ez a kijelentés már egészen más hatást vált ki.

Oláh cigány:

A leggaládabb, szemét, rosszindulatú, igen veszélyes fajta. Benne minden negatív cigánytulajdonság megtalálható. Ami mozdítható, az nincs biztonságban. Fõ fegyvere a zsebkése, melyet mindenhova magával visz. Kedvenc jármûvük a Lada, amely legtöbbször piros színû, de a Bkv járatait sem vetik meg. Különösen éjszaka aktív. IQ szintje hihetetlenül alacsony, antiszociális, obszcén szavakat elõszeretettel használ. Fõ tápláléka a szotyi, melyet más cigányfajtáktól zsákmányol.

update: szerintem tök laza.

ja. kilépek ma nagyszünetbe folyosóra, mi fogad? sötét kis purdé, terepnadrágban, bakancsban. laza a gyerek, tiestot hallgat. de nembaj. összeillik pont minden. azt hiszem ez már túltesz mindenen. mintha már kis dolog lenne, a nótenksz, meg hogy cigány be akar menni Ellenállás koncertre. igazából, meg sem tudom fogalmazni. mennyire vicces. mennyire szánalmas. mennyire elkeserítő. el akarok innét menni. ez az egész már olyan szintre fokozódott, hogy nem tudok mit mondani. ez tényleg szánalmas, nincs rá jobb szó. ki akarok lépni ebből. nem akarom nézni, ahogy 35 kilós kis cigány gyerek, aki a discoba ugrál, divatból felvegyen egy bakancsot és egy bomberdzsekit. talán be kéne törni a pofáját, és megértetni vele, hogy ez nem így megy. el kéne sorolni neki, szépen, lassan, hogy megértse. ezt azért már nem kéne. nem megyek bakancsba már, mert minek. mert már nem jelent mást, csak divatot. nem jelenti az eszményeidet, az elveidet. nem jelent tudást. nem jelent semmit. már ez sem. lassan semmi. tényleg el akarok menni. már tényleg.

volt előttem egy sopronis toll, lecsavartam tetejét, és megfordítottam a rugót. ha lenyomod a tetején a bizbazt, hármat kattan. mintha sorozatlövés lenne. de frankón. este írok.

ma nyílt nap utan anyuekkal bementunk McDonaldsba. 10 perc mulva bejon 5 roma. Egy kisgyerek, egy 14 ev koruli, egy 17 eves mumajer buzi, meg a szuleik. pont mellenk kell leulniuk. odamennek pulthoz, ramutatnak az egyik hamburgerre, hogy hé, milyen ez a kaja. anyatok budos romak. leulnek mellenk, elkezdik megdumalni tok hangosan, hogy januarba kiveszika a gyereket az ovodabol, ha addig nem csukjak le a pasit. meghogy kit vertek meg, hol es mikor. es mindezt, igazi, roma tajszolassal. anyatokat, ti gecik. a budos roma meg meg ott elkezdte szetszedni a kajat, es sultkrumplit dobald bele. es mindezt mellettunk. fogtam mp4-et, bedugtam fulembe, divizio be(hirtelen ez jott ram), es eltoltam kajat magam elol. mondtam otthon megeszem. rajtam kivul is latszott, mindenki nagyon elvezte a tarsasagot. jolvan, ne altalanositsuk, ertelmesegi tudja, hogy nem mindenkirol beszelek, de azért büdös romák húzzatok vissza indiába a rohadt mocskos kurva anyátokat!

én nem szélsőséges-cigányellenes, hanem szélsőségescigány-ellenes vagyok, na

Egyszer régen volt egy fiú, aki szeretett volna velem járni. Nekem a legkevésbé sem volt ehhez kedvem, de éppen abban a korszakomban voltam, mikor az ember lánya oroszlánkörmeit próbálgatja a pasikon, tehát nem fojtottam el azonnal és egyértelműen a dolgot. De mem is történt semmi, csak baráti találkozókon beszélgettünk a félhomályos sarokban. Aztán következő alkalommal nekem szegezte a kérdést, hogy mi lenne, ha járnánk.

Biztos várható volt, de én naív voltam és gyakorlatlan, így hirtelen nem is tudtam, mit mondjak. Csak az jutott eszembe, hogy azt mondjam, ne haragudj, nem tetszik a raszta hajad. Mivel korábban elmondta, hogy két éve növeszti, etetgeti, meg amit egy ilyen hajjal szoktak, és nagyon büszke rá, azt gondoltam a haja csak fontosabb mint én.

A következő bulira rövidre nyírt hajjal jött. És akkor meg kellett neki mondanom, hogy így se kell… Nem kívánom senkinek, azóta is kísért a dolog, pedig eltelt majdnem 20 év.

forrás: Szakíts Ha Bírsz!

Tudjatok, mi a jo a telben? A hidegben hazacipelni egy sonkás-kolbaszos pizzat, utana bemenni a jo meleg szobádba, leülni az ágyra, és a pizzat eszegetve megnézni egy jo filmet gondtalanul.

a sors ironijája, hogy elöszőr rendeltem az iskolaban fuzetcsomagot, es olyan fuzetet kapok, amire egyszeruen nem fog egy toll sem? fogalmazast kellett irnom, egy toll bírta 4 oldalon at, de az is feladta, utana soronkent valtogattan, de egy sem fog erre a kibaszott szarminosegu kurva papírra. 3 kibaszott oraja baszakodok vele, le fogjak osztalyozni, es meg a fele hatra van, de igy is ugy nez ki, mintha egy tarkabarka süni lenne bazmeg. elegem van! kibaszom az egesz fuzetet, holnap elmegyek egy iroszerbe, aztan veszek normalis fuzeteket bazmeg, a sulit meg foljelentem, a tanulasi korulmenyek megrontasa cimszo alatt, hogybasznakmarmegafenebe
nemhiszemeleznemlehetigazmaregyszeruenilyennincsen!

UPDATE: ossz-vissz 7 oldalas lett, es kiderult, hogy osztalyozzak kulalakot is. Aztan. Csak 5 fele tollal irtam, meg az idegessegtol remegett a kezem. Na es?

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt: “Kérem, mondja meg Őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszer- hiányt a világ többi részén?” A felmérés nagy kudarccal végződött:…

- Afrikában nem tudták, mit jelent az “élelmiszer”.
- Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az “őszintén”.
- Nyugat-Európában nem tudtak, mit jelent a “hiány”.
- Kínában nem tudták, mit jelent a “vélemény”.
- Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a “megoldás”.
- Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a “kérem”.
-Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a “világ többi része”.

Suliról nem írok, mert minek.

Te találkoztál már vele? Álmodtál már róla? Néztél a szemébe? Én igen. És jó volt. Csak pusztán jó, ha megpróbálnám, se tudnám, elmondani. Megcsillant a szeme, és ragyogott is. És én belenéztem, és akkor tényleg nem volt más, és tényleg olyan, olyan… Mondom… Jó volt… Törékeny is volt még, meg bíztató is, de mégsem tudtam mozdulni. A félhomály, vagy talán több is volt, enegem is beborított, mint őt, de én mégis láttam, úgy éreztem. És zene is szólt. Lassú volt, és odaillő, egyedi, talán, így volt megírva… És akkor, egyszer csak lehunyta a szemeit, de így is jó volt! Olyan békés. Még visszagondolva is látom magam előtt. Jó, hogy van, szeretem. Jó ha velem van, vagy nem tudom, inkább ő van velem? A haja is, olyan szép, és a hangja is, és az illata is, olyan… Egyszer majd talán lehet jobb is, kitudja! Talán, majd. Egyszer.

Figyeltem. Ami tetszett, azzal én is éltem. Felépítettem valamit, ami nekem is tetszett,másoknak is, de néha nem. Még régen nem tudtam kifejezni magam, azért, rossz volt. Én bűnhődtem miatta.
Emlékszem a másikra is, aztán. Az volt a legrosszabb. Stressz, sötétség, saját világ, félemelem, csak én voltam. Így visszanézve, tudom miért volt. Sokáig húztam, de tényleg féltem tőle, de mikor megtettem, jobb lett az életem, sokkal. Pedig csak annyit mondtam, vége. De mégis mennyit jelentett ez a szó! Erre is emlékszem,ott történt, mikor elszakadt a cérna, ott fenn a suli második emeletén, a fordulóban. Még ott látszik is a nyoma, ahol megrúgtam. Aztán akkor. Valahol el is kezdődött. Október 7-én, igen. Ott meg jó volt, mert úsztam az árral, nem húzott ki senki, nem is tudtam, hogy van másfajta is. Aztán akkor november is ott volt. A blog. Benne voltam, és rossz volt, de mégis jó. Akkor kaptam észbe. Egy ideig nem, de aztán igen. Mikor beszélni kezdtünk. És ha az érme nem az én oldalamra esik? Akkor még ma is meglenne? Akkor lett volna, stressz, meg sötétség, meg félelem? Nem tudom. Azt se tudom, hogy jobb, na. De talán, így. Remélem. Hiszem. Tudni nem tudom, mert azt senki sem. Egyszerű vagyok, így, a másik úton. Nem várok el senkitől semmit, és amúgy sem. Csak írogatok, és remélhetem, hogy pár hónap múlva, lehet, de csak nagyon pici esélye van, de lehet, hogy más is így fog gondolkodni. És úgy fogja kezdeni, hogy olvasott egy bejegyzést, egy blogban. Csak remélni tudom. De azért én folytatom, és majd erre is emlékszem, talán.