Gótika

A gótika az érett középkor művészetének egyik irányzata. Az elnevezést először pejoratív értelemben használták a reneszánsz korban, a sötétnek vélt középkor művészetét illették vele a fényesnek tartott antik művészettel szemben. Az akkori olaszokban mélyen élt a barbár pusztítások emléke, ezért goticónak, barbárnak mondták. Az elnevezést egyébként Vasari óta használja a művészettörténet (csakúgy, mint az antikvitás kifejezést).
Számos vonatkozásban különbözik a középkor másik stílusirányzatától, a romanikától. Mivel egyes országokban a gótika eltérő időpontokban jelent meg, sokszor a két irányzat kortárs (nem beszélve a szintén kortárs iszlám s bizánci művészetről), tehát nem egymást váltották fel, még csak nem is átmeneti stílussal győzedelmeskedett a gótika a romanika felett. A kettő összehasonlítása és értékelése valójában egymás nélkül nehezen értelmezhető, mert ugyanannak a kulturális közegnek megnyilvánulásai.
A gótikát archeológiai kultúrának kell tekinteni. Egyrészt, mert emlékei részben elpusztultak, másrészt, mert a mai emlékek (főképp az épületek) a 19. században nem kerülték el a historizáló műemlékvédelem átépítéseit (pl. a budavári Mátyás-templom). Az archeológiai kultúrák megértéséhez pedig egyfajta szellemi rekonstrukciót kell végezni. Erre a célra jól használható kézikönyvek születtek.

A gótikus művészet jellemző vonásai

Társadalmi háttér

A gótikus művészet társadalmi hátterénél gyakran az egyre erősödő polgárságot, a céheket nevezik meg mint a művészet fejlődésének fontos tényezőit. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a nagyobb megrendelők továbbra is a királyok, az egyház és az udvarok voltak. Csak ezek után említhető meg a városi polgárság szerepe. A céhes szervezetek valóban fellendítették a termelést mind az ipari, mind a művészeti termékek esetén (sorozatban gyártott kisebb kegyeleti tárgyak). Céhekbe tömörültek az építőmesterek (ún. építőpáholyok), az ötvösök, szobrászok és festők, gyakran más céhekkel együtt (festők pl. orvosokkal és gyógyszerészekkel együtt). Önálló festőműhely csak népesebb városban volt. Az is gyakori volt, hogy egyetlen város egy egész vidék megrendeléseit látta el (pl. Körmöcbánya az egykori Bars vármegyéét). A művészek nem számítottak egyéniségnek, erősen függtek a megrendelőtől és annak elvárásaitól.
A polgári vonatkozású művészetet gyakran világi művészetnek mondják. Ez a nézet nem tartható, mert a polgárok megrendelései kegyképek voltak. A középkori művészetben nem lehet elkülöníteni vallási és világi típusú művészeteket.

Kulturális környezet

Építészet

A gótikában a félkörívet fölváltja a csúcsív, így a súlyos falszerkezetek könnyebbé válnak. A csúcsív ugyanis a boltozat terheit meredekebben vezeti le, kisebb az oldalnyomása. Ennek köszönhetően karcsúbbak lehetnek a terhet hordó oszlopok, pillérek. Így sok terhet hordó fal szükségtelenné válik, ezért oda nagyobb ablakokat lehet beépíteni, tehát az épület is világosabb lesz. Kívülről gyakran támpillérek támasztják a falakat, amin néha fiatornyok is ülnek. Az ablakokban megjelenik a faragott kőcsipke, másnéven mérmű (ami a német Maßwerk tükörfordítása). A boltozatokat is változatosan díszítik.
A gótikus stílus hamar meghonosodott a világi művészetben. A várak, melyek eredetileg a hadviseléshez alkalmazkodtak, egyre díszesebbek, lakályosabbak lettek, főleg a bejáratok kaputornyaiban, a lovagtermekben, a kápolnákban. Sok helyen a dómok mesterei maguk faragták a paloták köveit. A városok egyre zsúfoltabbak voltak, ezért sok helyen külső falöveket építettek. A lakóházak a polgárok gazdagodásával egyre igényesebbek, díszítettebbek lettek. Gyakoriak voltak a nemesek részére épített lakótornyok. Kialakulnak a középületek különböző fajtái, melyek kiképzése, díszítése a polgárság növekvő hatalmát, gazdagságát hirdette. Ekkor épültek az első egyetemek, kollégiumok is.

A carcassonne-i St. Nazaire székesegyház egyik rózsaablaka

Európa különböző országaiban a gótika különbözőképpen fejlődött.
Franciaországban a stílus jellegzetességei először a Párizs melletti Saint-Denis-i apátság karoling kori templomának átépítésénél figyelhetők meg. A gyors egymásutánban következő székesegyház-építkezéseken forrtak ki a francia katedrális-gótika jellegzetességei, melyek szomszéd országokban is elterjedtek.
Angliában a gótika a 12. század második felében jelent meg, és a 16. század közepéig tartott. Hosszú korszaka átmeneti, korai angol (1180-1250), érett vagy dekoratív (1250-1360) és késői vagy függőleges (1360-1550) stílus-szakaszokra oszlik. Ez utóbbinak 1480 utáni változata a Tudor-stílus. A 13. század folyamán alakultak ki az alaprajzi elrendezés és a felépítés jellegzetes angol vonásai. A magasba törő francia felépítés helyett itt terek és tömegek jellegét a vízszintes terjeszkedés adja.
Spanyolország nagy gótikus templomai francia mesterek révén a franciaországi székesegyházak alaprajzát és felépítését követik. A mór építészet hatása – különösen később – a mindent elborító gazdag díszítésben mutatkozik.
Itáliában a helyi adottságoktól és hagyományoktól, így főként az antik római építészettől idegen gótika nehezen honosodott meg. A templomok alaprajza, felépítése és szerkezeti megoldása egyszerűbb a franciákénál. A belső terek hagyományosan tágasak, a térarányok alacsonyabbak, a fő- és az oldalhajók magasságkülönbsége kisebb, az egyes térrészek kevéssé különülnek el. Az erőteljes függőleges tagolást kerülik. Az elnyújtott tömegek és a nagy falfelületek inkább vízszintesen tagoltak.
Németországban a már kiforrott francia gótikát vették át, részben a burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve. A 13. század végére kialakultak a stílus sajátos helyi vonásai is. Így a körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő-, gyakran az oldalhajók végéhez is egyszerű, sokszögzáródású szentélyeket építettek. A köz- és a lakóépületek az észak-német városokban jobbára téglából, gazdagon tagolt, oromzatos homlokzattal, a birodalom más vidékein jelentős részben favázzal (Fachwerk) épültek.

Képzőművészet

A Westminster-apátság nyugati kapujának boltíve

A kor folyamán fokozott jelentőséget nyertek az építészettől független, önálló alkotások, így a táblaképek is. A formanyelv továbbra is kötött, de az ábrázolás merevsége fokozatosan feloldódott. A szimbolikus ábrázolásmód helyett az eseményeket elbeszélő és az érzéseket kifejező, a természet megfigyeléseiről tanúskodó, valósághűbb művészet fejlődött ki.

Szobrászat

A szobrászatban az alakok teste S vonalban enyhén hajlik, ezért a szoboralakok könnyedek, kecsesek. A korábbi komor vallási eszmevilág eltűnt, a helyére szelíd tekintetű, jóságos, emberközeli szentek léptek. A világi tárgyú, földi személyeket ábrázoló alkotások jórészt a dómokban kaptak otthont. A királyok, nemesek szobrai hasonlítanak a faragott szentekhez, tartásuk méltóságos, arcuk néha mosolygós vagy áhítatos, és erősen egyénített. Ekkor születtek a középkor első lovasszobrai, az egyik ilyen jellegű híres alkotása a bambergi székesegyház lovasszobra, amely talán Szent István királyunkat ábrázolja.

Festészet

A gótikus festészetben hasonló törekvések jelentkeztek, mint a szobrászatban. Az ábrázolás merevsége lassan oldódott. A semleges, rendszerint arany háttér előtt az eleinte erősen nyújtott alakok emberibbé váltak, jellemábrázolásra is van már példa. Körülöttük megjelentek a természeti környezet egyre hívebben ábrázolt elemei, épületek és városok ábrázolásai. Falfestmények, táblaképek és kódexillusztrációk, miniatúrák egyaránt nagy számban maradtak ránk.

Táblaképfestészet

A hatalmas üvegablakok miatt, főleg északon, a falfestmények kiszorultak a templomból, és divatba jött a táblaképfestészet. Az északi festészet gócpontja Németalföld lett, itt született meg a gótikus festészet remekműve, a Genti oltár, Hubert és Jan van Eyck alkotása. A színek élethű rögzítéséhez új eljárás, az olajfestés szükségeltetett, ezt először Jan van Eyck használta. A jómódú polgárok gondolkodásmódja teremtette meg a gótikus művészet realista vonulatát, amelyet a németalföldi mesterek terjesztettek el. Délen, Itáliában a gótikus festészet legnagyobb mestere, Giotto di Bondone freskóin összegezte a fejlődés eredményeit és új utakra vezette a festészetet. Alkotásai megelőlegezték a korai reneszánsz stílust.

Könyvfestészet

A középkorban kialakult könyvművészet a gótikában tovább élt, de a művészek azon igyekeztek, hogy a táj, a színezés, az alakok minél jobban megközelítsék a valóságot. A szöveget kísérő ábrázolások egyre elevenebbek lettek, és ez nagy hatást gyakorolt a táblaképfestészetre. A gótikus könyvfestészet legjelentősebb alkotása Berry herceg hóráskönyve, a Limbourg testvérek műve.

Üvegfestészet

A gótikus képzőművészet egyik jelentős ága az üvegfestészet. A gótikus templomépítészet törekvése – hogy a bevilágítást fokozza és ezért növelje az ablaknyílásokat – vezet a műfaj virágzásához. A hatalmas ablaknyílásokat színes üvegelemekből, ólompálcákkal összefogott, mozaikszerűen összeállított, vallásos tárgyú nagy méretű képek, ill. dekoratív üvegfelületek zárják el. A sokszínű üvegen át beeső fény a belső térben különlegesen szép hatású.
A gótikus üvegfestészet kevés számú, világosan körvonalazott figurára korlátozódott. A kifejezőerőt a leegyszerűsített gesztusok biztosítják.

Aranyművesség

A gótikában az aranyművesség magas színvonalat képviselt. A legtöbb mű egyházi használatra készült. Sajnos a gótika idején készült kincsek az idők folyamán szétszóródtak vagy elrabolták őket.

A gótikus stílus Magyarországon

Fontos terjesztője a stílusnak a ciszterci rend, amely Magyarországon is jelen volt. Az ő építészetük hat az esztergomi királyi kápolna építőire is.
Buda lesz a királyi székhely, elkezdik építeni a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomot, és a Szent Miklós-templomot. Jelentős gótikus emlékek a korai időkből még a soproni Bencés (Kecske) templom, a felvidéki várak, és sok falusi templom is.
Nagy Lajos építteti meg a budai várkápolnát, és magasabb színvonalra fejleszti Visegrádot. Ő építteti meg Diósgyőr várát is, ami szabályos négyszög alaprajzú királyi rezidencia, nagy termekkel, kétszintes kápolnával. Ezidőtájt a koldulórendek is nagy támogatásokat kapnak, ekkor épülnek városaink megmaradt középkori kőházai, kapualjukkal, ülőfülkéikkel.
A magyar gótika Zsigmond alatt virágzik, az ő uralkodása idején épül a budai Friss-palota, a bazilikális rendszerű teplomokat csarnoktemplommá építetti át. A nagyurak is jelentős építkezéseket folytatnak. Ekkor épül ki Siklós, Csesznek, Gyula és Kisnána vára. A városok fejlődése felgyorsul, a legtöbb városfal is ekkortájt épül.
Mátyás alatt Európában, körülbelül harmadik országként, ide is betör a reneszánsz, de a gótika még sokáig él. Erre példa a nyírbátori minorita és református templom, a szegedi ferences templom, a sárospataki csarnoktemplom, a kassai dóm, a kolozsvári Farkas utcai templom, vagy a csütörtökhelyi kápolna. Egerben is ekkor épül a gótikus székesegyház. Jelentős városi házépítések is zajlanak ezidőben, például Budán, Fehérvárott, Sopronban, a Szepességben, Szászföldön, Erdélyben. Ekkortájt jelennek meg a külsőtornyos várak is (pl. Kőszeg). A magyar gótika alulmarad a franciához képest, de a nagy csarnoktemplomok nyugodt belső és külső tere lenyűgözi a szemlélőt, még díszítetlenül is.
A magyarországi gótikus szobrászat remeke a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György-szobra a prágai várban. Legjelentősebb fennmaradt gótikus táblaképünk a garamszentbenedeki oltár, Kolozsvári Tamás alkotása, az olasz gótikával rokonítható alkotás.

A gótikus építészet emlékei:

A párizsi Notre-Dame
A kölni dóm
A budapesti Mátyás-templom
A King's College kápolnája Cambridge-ben
A firenzei Santa Croce
A Krak des Chevaliers Szíriában

Franciaország
Albi: székesegyház
Amiens: székesegyház
Avignon: a pápák palotája
Blois várkastélya a Loire mentén
Bourges: székesegyház
Chartres: székesegyház
Párizs: Notre-Dame székesegyház
Párizs: Sainte-Chapelle
Reims: székesegyház
Saint-Denis-i apátság
Toulouse: Domonkos templom
Anglia
Cambridge: a King's College kápolnája
Canterbury: székesegyház
Gloucester: székesegyház
Lichfield: székesegyház
London: Westminster-apátság temploma, VII. Henrik kápolnája
Salisbury: székesegyház
Wells: székesegyház
Spanyolország
Burgos: székesegyház
Toledo: székesegyház
Itália
Assisi: Assisi Szent Ferenc-bazilika
Firenze: Santa Croce templom
Firenze: Santa Maria del Fiore székesegyház (Dóm)
Firenze: Santa Maria Novella templom
Firenze: Campanile
Firenze: Palazzo Vecchio
Firenze: Loggia dei Lanzi
Milánó: Székesegyház
Siena: Székesegyház
Velence: Palazzo Ducale (Dózse-palota)
Németország
Annaberg: Szent Anna-templom
Chorin: Ciszterci kolostortemplom
Freiburg im Breisgau: ún. monostortemplom
Köln: Székesegyház
Lübeck: Mária-templom
Marburg: Szent Erzsébet-templom
Schwübisch-Gmünd: Plébániatemplom
Ausztria
Bécs: Szent István-templom (Stephansdom)
Csehország
Kutná Hora: Borbála-templom
Prága: Szent Vitus-székesegyház
Prága: Károly híd és tornyai
Prága: A királyi vár Ulászló-terme
Lengyelország
Krakkó: Mária-templom
Krakkó: az egyetem épülete, a Collegium Maius
Gdańsk: Szent Mária templom (Gdańsk)
Szlovákia
Kassa: Szent Erzsébet-dóm
Magyarország
Budapest: Budavári Boldogasszony- (Mátyás-) templom
Budapest: Középkori budavári királyi palota
Budapest: Belvárosi plébániatemplom szentélye
Miskolc: Diósgyőri vár
Miskolc: Avasi templom
Miskolc: Szentléleki pálos kolostor romjai
Nógrádsáp: Plébániatemplom
Nyírbátor: Mai református templom
Siklós: Várkápolna
Sopron: Egykori ferences templom
Sopron: Szent Mihály-templom
Szeged: Alsóvárosi ferences templom
Visegrád: Vár
Visegrád: Királyi palota
Gótikus lakóházak Budán, Sopronban, Kőszegen és Pécsett
Románia
Brassó: Fekete templom
Kolozsvár: Szent Mihály-templom
Kolozsvár: Farkas utcai református templom
Marosvásárhely: Vártemplom
Nagyszeben: Evangélikus székesegyház
Közel-Kelet
Sebaste (Szamária): Székesegyház
Tortosa: Székesegyház
Krak des Chevaliers
Ciprus
Nicosia: Székesegyház
Famagusta: Székesegyház
Görögország
Rodosz: Az Ispotályos Lovagrend nagymesterének egykori várkastélya

Továbbélő hatása

A gótika késő fázisai országonként máshogy és máshogy jelentkeztek. Abban egyeznek, hogy erős hagyományt alakítottak ki. A csúcsíves formák Ausztriában a 18. századig tovább éltek. Az angol barokk építészet mestere, Sir Cristopher Wren úgy vélekedett, hogy ahol azt az építészeti környezet megkívánja, ott csúcsíves formákból kell építkezni. Az angliai gótikus formák így szinte töretlenül továbbéltek a 19. századig. A 18. sz. második felében jelentkező romantika mozgalma többek közt a gót formák újjáélesztésével kezdődött. Erre egyik korai példa Horace Walpole kastélya. Az angol neogót építészet hamar kibontakozott, mert a nemzeti stílusnak a gótikust gondolták (Tower híd, londoni Houses of Parliament). A historizmus teljesen idealizált képet alakított ki a gótikáról, félreértelmezte azt, s így a formák puszta utánzásaként lehet értelmezni. Más stílusokkal keverten gyakran jelent meg építészetben és bútorműveszetben egyaránt (eklektika). Ennek a félreértelmezésnek következtében szinte kivétel nélkül az összes gótikus székesegyház és más épület átépítésen esett át. Jellemző Steindl Imre egy gondolata: „Mit értettek a régiek a gótikához!” Ezért szükséges az eredeti állapotok rekonstruálása, a pontos művészettörténeti kutatásnak ez szükséges feltétele.

Kezdőlap