Művészettörténet

Magyarország művészete 1437-1476 között

Zsigmond halála után Közép-Európában a császári trónt öröklő osztrák hercegek székhelye, Bécs vált a legfontosabb kulturális, politikai centrummá. Az 1459-es regensburgi páholykonferencián a bécsi Stephanskirche építőpáholyának mestere, Laurentz Spenyng egész Magyarországot a saját érdekeltségi körének tartotta. Ez nem a puszta igény megfogalmazása volt, hiszen a művészettörténet tanúsága szerint a bécsi stílus országszerte elterjedt, ám a Zsigmond-kori helyi hagyományok is felismerhetőek a korszak művészetében. A képzőművészetben az 1440-es években jelentős stílusváltás zajlott le: a kései lágy stílus helyébe a nyugat-európai, elsősorban németalföldi művészeti központokban megszületett új realisztikus stílus lépett. Ezt Magyarországra főleg dél-német, osztrák területek közvetítették. A korszak jellegzetes stílusirányzata ebben a régióban az ún. kemény stílus.

Várak és kastélyok a 15. század közepén

Az Albert halálát követő zavaros, háborús években sok régebbi kastélyt megerődítettek. Kisnánán a Kompolthiak udvarházuk mellett a falu plébániatemplomát is beépítették az új várba. Ugyanezt tették az Újlakiak Várpalotán, de itt reprezentatív négy saroktornyos formát alakítottak ki. A Marótiak ugyanekkor gyulai várukat új palotaszárnyak és kápolna építésével tették lakályosabbá. Várdai István kalocsai érsek bácsi székhelyét hatalmas erődítménnyel védte a fenyegető török veszély ellen. Hunyadi János vajdahunyadi rezidenciáját először megerődítette, majd kápolnával és két egymás felett elhelyezett nagytermet magába foglaló palotaépülettel bővítette. Egyes jellegzetes tagozatformák arra vallanak, hogy ezen az építkezésen francia mesterek is dolgozhattak. Hasonló pompás erkélysorral díszített lovagterem építésébe kezdett Szécsi Dénes érsek Esztergomban, amelyet utóda, Vitéz János folytatott.

Vidéki templomépítkezések a 15. század közepén

Vas megyében az Ellerbach család monyorókeréki uradalmában a szomszédos osztrák területek művészetével párhuzamosan jellegzetes későgótikus téglaépítészet fejlődött ki. Szép példája ennek a szentpéterfai templom. Az ország keleti felén Hunyadi János építtető tevékenységéről vannak adataink. Az ő birtokán, Debrecenben nagy szentélykörüljárós csarnoktemplom épült. Erdélyben a brassói Konrád kőfaragómester építette számára a tövisi ferences templomot. E puritán épülethez hasonló a Hunyadi-rokonsághoz tartozó Vingárti Geréb János által építtetett vingárti plébániatemplom. Ezek az épületek főleg törtkő falazatúak, kevés faragott kő szerkezettel készültek.

Az ország központi területének egyházi építészete a 15. század közepén

Budán a Nagyboldogasszony plébániatemplom déli tornyát az egyik toronyablakba elhelyezett Mátyás-címeres kő évszáma alapján 1470-ben fejezték be. A torony magas, háromszintes, nyolcszögletű részének falait mély, profilált bélletű csúcsíves ablakok törik át. Az ország középső régiójában a korszakban csak kisebb építkezések jellemzőek. Jellegzetes mű a veszprémi székesegyház melletti Szent György kápolna átalakítása, amelyet Vetési Albert veszprémi püspök saját sírkápolnájává formált át. Az apszis déli oldalára egy torony formájú későgótikus szentségházat rakatott. Ennek konzolán szerepel az építtető neve, címere és a készítés 1467-es évszáma. E felirat a legkorábbi antikva betűs írásos emlék Magyarországon. A kápolna kapuját is egy új, vörösmárványból faragott, fiálés keretelésű, vimpergás díszkapuval helyettesítette.

Pozsony építészete a 15. század közepén

Zsigmond király halála nem jelent törést a korábbi évtizedekben megerősödött nagyvárosok fejlődésében. Pozsonyban a legjelentősebb munka a plébániatemplom hosszházának befejezése, ahol a mellékhajók térgörbe bordákat alkalmazó boltozata szoros kapcsolatot mutat a bécsi Stephanskirche Hans Puchspaum által épített hosszház boltozatával. Bécsben fennmaradt a pozsonyi boltozat tervrajza is, melyet nyilván maga Puchspaum készített, és Bécsből érkezett kőfaragók építettek. 1456 után levelezett a várossal Larentz Spenyng, a bécsi páholy vezetője. Ekkor indultak a templom új szentélyének hosszan elhúzódó munkálatai. Az épületrész teljes felszentelésére csak 1497-ben került sor.

Kassa és Északkelet-Magyarország a 15. század közepén

Kassán bécsi tanultságú műhely folytatta a Szent Erzsébet plébániatemplom építkezéseit. A templom boltozására 1440 előtt került sor. A bécsi mintákat követő csillagboltozatok rokonai épültek meg a kassai ferences templom szentélyén is, majd megépült a nyugati karzat és a félbehagyott déli torony, a templom mellé pedig oldalkápolnákat emeltek. A Szent Erzsébet-templom építkezéseit nagy valószínűséggel István városi építőmesterhez lehet kötni. Ő készítette a bártfai plébániatemplom új szentélyboltozatát és szentségházát is. A kassai plébániatemplom nyugati részein folyó munkákkal részben egy időben építették délnémet tanultságú mesterek az új főszentélyt.

A Felvidék építészete a 15. század közepén

Az észak-magyarországi felvidéki városok, mezővárosok plébániatemplomaikat reprezentatív, háromhajós csarnok vagy álbazilika formában, későgótikus hálóboltozatokkal alakították át. Csetneken a plébániatemplom újjáépítése során új boltozatok készültek, és egy hármas szentélyfej építését kezdték meg. Gyöngyöspatán is háromhajós, nyomott arányú csillagboltozatos álbazilikát emeltek. A Szepességben a késmárki plébániatemplom széles, hálóboltozatos szentélyt kapott, s hasonló épület a szepesi prépostság temploma. Messze kimagasló színvonalával tűnik ki környezetéből a Szapolyai Imre által emelt kápolna a szepességi csütörtökhelyi plébániatemplomának oldalán. A kétszintes épület tervei a bécsi páholyból kerültek ki.

Erdélyi városok építészete a 15. század közepén

Erdély városaiban is folytatódtak a korábbi korszak nagy templomépítkezései. Ezek sokat megőriztek a késő Zsigmond-kor helyi formakincséből. A kolozsvári Szent Mihály-templom nyugati homlokzatát a kapuzattal együtt fejezték be. A boltozat építésére is csak ekkor kerülhetett sor. A déli toronyalj végleges kialakítását Schleunig Gergely plébános kápolnájának kialakításakor kapta. Brassóban a plébániatemplom délkeleti kapuzata elé pompás előcsarnokot emeltek. Nagyszeben plébániatemplomának nyugati homlokzata elé hatalmas előcsarnok, ún. ferula épült. Szászsebesen a 13. századi hosszháznak csak a mellékhajóit újították meg.

Szobrászat a 15. század közepén

E korszakban a szerényebb, hagyományos címeres sírkövek mellett a főurak és főpapok általában teljes-alakos sírköveket készítettek (pl. ifjabb Hunyadi János gyulafehérvári síremléke, Szentgyörgyi Bazini György †1467 és Szécsi Dénes esztergomi érsek †1465 síremléke). Kiemelkedő minőségű Schönberg György pozsonyi prépost, a pozsonyi egyetem kancellárjának síremléke, amely Nicolaus Gerhaerts és Hans Multscher szobrászati stílusával mutat rokonságot. Az általuk képviselt kemény stílus jelentős mestere volt a magyarországi származású, de német területen működő Kassai Jakab. A lágy stílust felváltó kemény stílus jegyei figyelhetőek meg a 15. század közepén faragott első tüskevári Madonnán is.

Oltárművészet a 15. század közepén

A 15. század közepén országszerte elterjedtek a zárható szárnyakból és középső szekrényből álló szárnyasoltárok. Ezek egyszerűbb változata festett táblákból állt, amelyeket szintén festett háromszögletű oromzatok sora kísért. E típus egyik emléke a szepességi Mateóc Kis-Lengyelországban is dolgozó mester által festett oltára. Lengyel kapcsolatokat mutat a liptószentmáriai oltár mesterének művészete is. A szárnyasoltárok faragott oromzattal gazdagított változatát képviseli az erdélyi Almakerék főoltára. Egy másik fennmaradt erdélyi emlék, a prázsmári főoltár mestere a németalföldi festészet elemeit is felhasználta művén. A leggazdagabb, szobordíszes oltárforma emléke a bártfai Szent Borbála oltár. A Viereraltar-nak nevezett típus szabályai szerint a középső fülkében négy szent kis alakja fogja közre a középső nagy figurát, ami itt egy Madonna szobor. Az oltár szobrait és festett tábláit egyaránt a kemény stílus jellemzi.

Könyvfestészet a 15. század közepén

A könyvfestészetben is érvényesült e korszakban a bécsi hatás. A bécsi Michael mester díszítette Donatus Grammatica-jának V. László számára készített példányát. Habsburg Miksa tankönyvének bécsi mestere, az úgynevezett Lehrbüchermeister készítette a bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyvét, majd Mátyás király megrendelésére és az ő portréjával díszítve az ún. ferences missalét. A korszak legnagyobb bibliophile Vitéz János, ő több kódexet rendelt firenzei műhelyekből. A címereslevelek között több a hazai munka. Budán festették a Bodfalvi Bod család 1460-ban kiállított oklevelét. Késmárk város 1463-as pecsétadományozó oklevele a magyarországi címerfestészet egyik legszebb darabja. Bécsben készültek azonban a birodalmi grófi címet is viselő Szentgyörgyi és Bazini család 1459-es címeres levelei.

Kisművészetek a 15. század közepén

A korszak ötvösségének legkiválóbb emléke az a sodronyzománcos díszű kehely, amelyet Suky Benedek erdélyi nemes adományozott a gyulafehérvári katedrálisnak. A kelyhet készítő erdélyi műhelyből került ki egy gyöngyház faragású, sodronyzománc díszítésű ostyatartó viaticum-szelence is. Ebben a korszakban terjedtek el országszerte a nagy gótikus oltárépítményhez hasonló úrmutatók (monstranciák), amelyek közül a pozsonyi Szent Márton-templomé a legmívesebb darab. A templomok berendezéséhez tartoztak a bronz keresztelőkutak. Ezeken jobbára a korábbi formák éltek tovább, amint azt a szepességi Késmárk vagy az erdélyi Brassó plébániatemplomának keresztelőmedencéin láthatjuk. A korszak pecsétművészetéből kiemelkedik Mátyás király koronázásakor, 1464-ben használatba vett felségpecsétje és aranybullája.

Magyarországi művészet 1476-1526 között

Mátyás király csak Beatrixszal kötött házassága után vált jelentős műpártolóvá. Építkezései kezdetben még a korábbi időszak bécsi kapcsolatokkal rendelkező későgótikus stílusát követték. A legjelentősebb visegrádi munkálatokon az 1480-as évek első felében már megjelentek reneszánsz elemek is, amikor Magyarországon itáliai művészek telepedtek meg. Az 1480-as évek második felében jelentős stílusváltás ment végbe. Ekkor elsősorban az ország keleti és középső vidékein került előtérbe az a szász eredetű új későgótikus stílusáramlat, amely sziléziai és lengyel közvetítéssel jutott Magyarországra. Az udvar budai építkezésein, szobrászatában és könyvfestészetében ugyanakkor az itáliai reneszánsz is jelentős hangsúlyt kapott. Ezek a stílustendenciák párhuzamosan fejlődtek tovább a Jagelló-korban, de már nemcsak az udvar szűk környezetében. Az első tisztán reneszánsz épületek 1500 körül épültek meg, az itáliai stílus a művészet minden területén elterjedt az egész országban; a későgótika és a reneszánsz egymás mellett élése azonban mindvégig jellemző maradt.

Visegrád és építészeti kapcsolatai a kései Mátyás-korban

A visegrádi építkezéseket 1476 után kezdte meg Mátyás király. Irányításukat a budai udvarbírókra bízta. A királyi palota a következő évtized folyamán pompás vidéki rezidenciává épült ki. A Zsigmond-kori épületeket felújították: a nyíláskereteket, födémeket, erkélyeket, loggiákat, díszkutakat kicserélték modern későgótikus szerkezetekre, néhol már reneszánsz elemekkel keverve. Itáliai kőfaragók faragták reneszánsz stílusban a Herkules-kutat és a Múzsák-kútját, a kápolna berendezését és a díszudvar loggiáját. A palota későgótikus építőműhelye dolgozott a fellegváron is. Ugyanez a műhely, vagy legalábbis annak stílusa kimutatható más királyi építkezéseken is, főleg a budai udvarbírók kezelésében lévő birtokokon: a tatai vár a zsámbéki kastély, a Vajdahunyad-vár átépítésén, illetve a pannonhalmi apátságnak - szintén a budai udvarbírók kommendátorsága alatt épült - kolostorépületén. A visegrádi építkezések stílusát követte Nagylucsei Orbán győri püspök palotaépítkezése is.

Buda a kései Mátyás-korban

A budai vár újjáépítése során Mátyás király a Zsigmond-kori épületek egy részét felújíttatta az 1480-as évek második felében. A palotakápolnába új berendezés készült és a szomszédos keleti szárny termeibe helyezték el a Corvina könyvtárat. A vár udvarait bronzszobrokkal és díszkúttal ékesíttette. A belső udvar nyugati szárnyának második emeletén egy nagytermet alakítottak ki, földszinti árkádsorára kétszintes loggiát építettek. A Zsigmond-udvar keleti szárnyának bejáratát vörösmárvány díszlépcsővel és díszes kettős kapuzattal gazdagították. Itt már fontos szerepet kapott az itáliai reneszánsz. Mátyás felújíttatta a palota déli részén lévő nagy ciszternát, felette olasz mintaképek alapján függőkertet hoztak létre. A várhegy oldalába díszkert épült. Az építkezések Mátyás életében nem fejeződtek be, folytatódtak II. Ulászló korában is.

A reneszánsz elterjedésének kezdetei az 1480-1490-es években

A humanista műveltségével a magyar főpapok közül is kiemelkedő Báthory Miklós váci püspök 1483-ban nógrádi, 1485-ben pedig váci várában építkezett. Ezek a munkák még inkább későgótikus stílusban folyhattak. 1489-ben foglalta el a mogyoródi apátságot, amelynek helyén később reneszánsz loggiával díszített kastélyt emelt. Ezzel egy időben valószínűleg váci palotájában is építtetett egy reneszánsz loggiát. Filipec János nagyváradi püspök (1476-1491) a váradi püspöki palotát építtette át. Ezen az építkezésen is megjelentek Budáról származó vörösmárvány reneszánsz szerkezetek későgótikus elemekkel együtt.

Katedrálisok későgótikus átépítései a Mátyás-kor végén és a Jagelló-korban

Zágrábban Laki Thuz Osvát püspök bécsi mesterekkel boltoztatta újra székesegyháza kórusát. A boltozat egyik eredeti tervvariánsa ma is megtalálható a bécsi páholy tervanyagában.

Az 1480-as évek első felében kezdődött a székesfehérvári prépostsági templom főhajójának újraboltozása, majd egy hatalmas körüljárós csarnokszentélyt kezdtek építeni. Ez azonban már nem készült el 1490-ig. Hasonló építkezés indult Egerben is, ahol Nagylúcsei Orbán rendelte meg az új csarnokszentély építését, ám az épületrész még 1539-ben is befejezetlenül állt, majd három év múlva elpusztult.

Észak- és Kelet-Magyarország a kései Mátyás-korban

Az ország keleti felében a 15. század végén több meggazdagodó mezőváros építtetett nagyméretű szentélykörüljárós csarnok-rendszerű plébániatemplomot, a pesti, szászsebesi, brassói és debreceni templomok mintájára. A gyöngyösi Szent Bertalan és a szegedi Szent Demeter-templom építéséről nem maradtak fenn adatok, de a miskolci Szent István- (a mai avasi református) templom építését egy oklevél és egy felirat 1489 körülre keltezi.

A Szepességben tovább folytatódtak a késmárki és a szepeshelyi templomok építkezései. Szepeshelyen az átépített hosszházhoz Szapolyai István pompás oldalkápolnát építtetett. A Liptó megyei Okolicsnón Mátyás, illetve Corvin János támogatásával épült fel a ferencesek háromhajós csarnoktemploma.

A Dunántúl vidéki építészete az 1480-1490-es években

A megerősödő új nagybirtokosi réteg rezidenciáinak tipikus példája Egervári László Egerváron épült együttese (vár, ferences kolostor és a közeli Fancsika-temploma). Ezek az épületek a Vas és Zala megyében a 15. században elterjedt idomtégla tagozatokkal készültek. Kinizsi Pál Nagyvázsonyban (vár, pálos kolostor, plébániatemplom) alakította ki székhelyét. A nagyvázsonyi épületegyüttes által képviselt későgótikus formakincs az egész Balaton-felvidéken elterjedt. Ezen építészeti kör egyik nagyrészt épen maradt emléke a zalaszántói plébániatemplom. 1490 után néhol már megjelentek reneszánsz elemek. A Miksa császár által elfoglalt kőszegi várat is átépítették, ekkor készült el a nagyterem reneszánsz ablaksora.

A budai és a visegrádi királyi építkezések a Jagelló-korban

A budai palotában II. Ulászló idején tovább folytak a Mátyás által megkezdett építkezések. A Mátyás-korban alkalmazott vörösmárvány helyett az itt dolgozó olasz kőfaragók felfedezték a sárgás színű budai márgát. Az építkezésekben továbbra is nagy szerepet játszott a későgótika. A legjelentősebb talán a várkápolna beboltozása volt, ahol térgörbe bordás boltozatokat alkalmaztak, melyet a király prágai palotáját építő Benedikt Ried fejlesztett tökélyre. Ried és prágai munkatársa Hans Spiess hatása érvényesült a visegrádi királyi palota szomszédságában újjáépült ferences kolostoron is. A budai palota kőfaragvány töredékei között fennmaradtak olyan darabok, amelyek főleg az ország keleti felében az 1490-es évektől elterjedt szász eredetű későgótikát képviselik.

A nyéki műhely tevékenysége 1500 körül

II. Ulászló pompás reneszánsz kastéllyá építtette át Buda mellett, Nyéken a Zsigmond-kori vadászházat. A falu temploma közelében két nagy épületet emeltek: a lakóépület főhomlokzatát emeletes loggia díszítette. A másik, részben faszerkezetű épületet körben földszintes tornác övezte. A nyéki építkezésen dolgozó műhellyel budai márgából készíttette el Gergellaki Buzlai Mózes simontornyai várának számos faragványát, köztük a vár udvarát övező reneszánsz loggiát. Perényi Imre Siklóson építette ki rezidenciáját, ahol szintén dolgoztak a nyéki mesterek. Mindkét vár építésében fontos szerepet kapott a későgótika is. Ma is áll a szászországi mintaképeket követő pompás siklósi várkápolna.

Pécs építészete a Jagelló-korban

A délvidéken Pécsett alakult ki jelentős művészeti centrum. Ernuszt Zsigmond püspök újjáépíttette a várat és a városfalakat és beboltoztatta a székesegyházat. A székesegyház építőmestere, Demeter kőfaragó készíthette el a dominikánusok templomának csillagháló boltozatát is. Ernuszt utóda, Szatmári György püspök jeles mecénás volt, folytatta a székesegyház díszítését, amelyből egy vörösmárvány pasztofórium maradt ránk. A székesegyház mellett újjáépíttette a káptalani épületet, és reneszánsz stílusban felújíttatta a püspöki palotát is. A városfalakon kívül, a Tettyén reneszánsz villát emelt. Az építkezésein elsősorban dalmáciai mesterek dolgozhattak.

Egyházi központok reneszánsz építkezései a 16. század elején

Bács várát Váradi Péter kalocsai érsek építtette át. Az épületet kerek saroktornyokkal, barbakánnal erődítette és későgótikus kápolnával, valamint reneszánsz palotaszárnyakkal ékesíttette.

A nagyváradi püspöki palota reneszánsz stílusú építkezéseit Thurzó Zsigmond püspök végezte el. Gyulafehérváron Lászai János kanonok építtetett lombard reneszánsz elemekkel díszített homlokzatú, későgótikus hálóboltozatú kápolnát a székesegyház mellé. Esztergomban Bakócz Tamás érsek emeltetett magának sírkápolnát a bazilika oldalában. A vörösmárványból készült, kereszt alaprajzú, fémszerkezetű kupolával koronázott épület a magyarországi érett reneszánsz legtisztább műve. Fehérmárvány oltárát Andrea Ferrucci faragta. Bakócz utóda, Szatmári György érsek az esztergomi palota belső részén új lakóépületet emelt, amelyhez reneszánsz loggiával díszített függőkert csatlakozott.

Buda és környékének építészete a Jagelló-korban

Buda városának építkezésein a későgótika többféle irányzata figyelhető meg. A Mária Magdolna plébániatemplom két nyugati szakasza és a két kápolnával övezett nyugati tornya bécsi kapcsolatokat mutat. Hasonló tornyot építettek a nagymarosi plébániatemplomhoz. A budai várban is feltűnő szász eredetű stílus jelentkezett a budai dominikánusok Szent Miklós-templomának átépítésén. A hajó beboltozása mellett ekkor készült a részben még ma is álló torony. Buda mellett, Szentlőrincen a pálosok főkolostorában elkészült Remete Szent Pál sírkápolnája és Dénes testvér által faragott ereklyesírja, majd a templom új szentélye és a káptalanterem.

Erdély a Jagelló-korban

A szász eredetű későgótika igazi elterjedési területe az ország keleti része volt. A kolozsvári Farkas utcai egykori ferences kolostor hosszházát János testvér építette 1490 után. Gazdag kőfaragványainak és behúzott támpilléreinek párdarabjai figyelhetők meg a kolozsvári egykori domonkos kolostoron. A behúzott támpillérek ismétlődnek a dési plébániatemplomon is. A kőfaragványok rokonait megtaláljuk például az ótordai plébániatemplom hosszházán és a nagyszebeni plébániaházon. E stílust terjesztette el az erdélyi Szászföldön a nagyszebeni András kőfaragó: legjelentősebb műve a muzsnai plébániatemplom. Hasonló a berethalmi csarnoktemplom épülete is. Ezeket és más erdélyi templomokat az ismétlődő török betörések miatt hatalmas tornyos várfalakkal vették körül.

Északkelet-Magyarország építészete a Jagelló-korban

A szász későgótika stílusjegyei figyelhetőek meg a pesti belvárosi templom oldalkápolnáin. Valószínűleg ezek építéséhez kapcsolódott a templom két feliratos reneszánsz pasztofóriumának, feltehetően egy reneszánsz oltárnak a felállítása. A szász hatások későbbi hullámát képviseli a Bátori András fia András által építtetett nyírbátori plébániatemplom pompás hálóboltozatos épülete, amelyet reneszánsz elemek díszítenek. A templomépítkezéssel talán összefügg Bátori András 1526-ban faragott Madonnája is. A nyírbátori templom boltozatával rokon az 1503-ban felszentelt szegedi ferences templom hosszházának - jóval a felszentelés után, de még 1543 előtt épült - későgótikus boltozata.

A Felvidék építészete a Jagelló-korban

A 15. század végétől meggazdagodó nagy bányaváros, Selmecbánya központjában szentelték fel az egyhajós Szent Katalin-templomot. A város feletti magaslaton hatalmas, háromhajós plébániatemplomot emeltek. A város szélén Erasmus Roessl építette meg a Havasboldogasszony-templom gazdag térgörbe bordás szentélyboltozatát. E különleges boltozási forma legtökéletesebb magyarországi példája a besztercebányai plébániatemplom oratórium-boltozata, amely Anton Pilgram bécsi műveivel áll szoros rokonságban. Sáros megyében Eperjes plébániatemplomát Johannes Brengyssen építette át későgótikus stílusban. A munkák fennmaradt számadáskönyvei egyedülálló forrásai a korszak építészettörténetének. A közeli Bártfa városa 1507-ben kötött szerződést Alexius mesterrel a városháza felépítésére. Ezen az épületen a későgótikus formák már reneszánsz elemekkel vegyülnek.

Síremlékszobrászat Magyarországon a 15. század végén és a 16. század elején

A korszak legpompásabb sírkövei a teljes-alakos lovagi és főpapi síremlékek. Ezeken jól követhető a későgótika és reneszánsz közti stílusváltás a 15. század utolsó évtizedében. Az 1487-ben elhunyt Szapolyai Imre szepeshelyi sírkövét még későgótikus, Szapolyai István 1499-es síremlékét már reneszánsz motívumok díszítik. Az 1490-es években egy jellegzetes új reneszánsz sírkőtípus is megjelent, melynek felső részén címerpajzs, alsó részén feliratos táblaszerű mező található. E típus egyik legkorábbi emléke Bernardo Monelli óbudai királynéi várnagy 1496-os budai sírköve. 1500 körül terjedt el egy másik változata, ahol a címerpajzsot ún. olaszkoszorúba foglalták, mint például Szentléleki Acatius Miklós 1516-os csatkai sírkövén.

Reneszánsz szobrászat Magyarországon a 15. század végén és a 16. század elején

Mátyás király Itáliából rendelt műtárgyakkal gazdagította palotáit. Ilyen a visegrádi palotakápolna carrarai márványból faragott pasztofóriuma. Számos itáliai mester használt magyarországi vörösmárványt is az udvarban. A visegrádi palota reneszánsz kútjain dolgozó műhely vezetője faragta a lernai hydrával küzdő kis Herkules kiváló minőségű szobrát. A Visegrádi Madonna néven ismert lunetta-dombormű és a hozzátartozó két puttórelief már egy sokkal középszerűbb olasz kőfaragó munkái. Giovanni Dalmata műveivel rokon az a két kiváló carrarai márvány oltártöredék, amelyek a diósgyőri várból, illetve pálos kolostorból kerültek elő. Kedvelt formává vált a 16. században Magyarországon a visegrádi palotakápolna pasztofóriumához hasonló szerkezetű szentségfülke. A pesti belvárosi templom emlékei mellett e típus legjelentősebbike Szathmári György pécsi szentségháza.

Faszobrászat Magyarországon a 15. század végén és a 16. század elején

E korszak különleges emléke a garamszentbenedeki úrkoporsó. Ebből az időből maradtak ránk a legmonumentálisabb szárnyasoltárok. A kassai Szent Erzsébet-templomban új főoltárt állítottak fel, amelynek pompás szobordísze a kor legmodernebb délnémet szobrászati törekvéseivel hozható rokonságba. A lőcsei Szent Jakab plébániatemplom hatalmas faragott főoltárának készítője, Pál mester Veit Stoss krakkói műhelyében tanulhatott. Stoss más mesterekre, így a besztercebányai Szent Borbála oltár készítőjére is nagy hatással volt. Inkább bajor területek szobrászati irányzataival hozható rokonságba az elpusztult pozsonyi és a selmecbányai főoltár, melyekből csak egy-két szobor maradt ránk.

Festészet Magyarországon a 15. század végén és a 16. század elején

A nagy szobordíszes szekrényű oltárok szárnyait általában festett táblákból állították össze. Több oltár maradt fenn az 1470-1480-as évekből ugyanazon műhely alkotásai közül a Körmöcbánya melletti Jánosrét templomában, illetve Garamszentbenedeken. Eleven, realisztikus ábrázolásmód jellemző rájuk. Ez a németalföldi festészetből eredő realizmus határozza meg az erdélyi Medgyes templomának főoltárát, amelyet egy bécsi tanultságú mester festett. 1500 után a dunai iskola hatása érvényesült Magyarország festészetében, aminek szép példái a zólyomszászfalusi oltárok. A korszak legjelentősebb festőegyénisége a selmecbányai főoltár szárnyképeit festő MS mester. A korszak reneszánsz festészetének kevés emléke maradt fenn. A legfontosabb az 1490 után Beatrix királyné által használt esztergomi palota studiolójának erény-freskósorozata. A templomok boltozatait vagy famennyezeteit gyakran díszítették későgótikus vagy reneszánsz ornamentikával.

Könyvművészet

Mátyás király Corvina könyvtárát számos Itáliában vásárolt reneszánsz díszű könyvvel gazdagította, de létrehozott egy budai könyvmásoló és miniátorműhelyt is. E műhely töretlenül folytatta működését Mátyás halála után II. Ulászló számára. Magánmegrendelők is követték az uralkodók példáit. Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost (1474-1495) Breviáriumát és más kódexeit a milánói Franciscus de Castelloval díszítette. Erdődy Simon zágrábi püspök (1519-1543) Esztergomi Gradualeja vagy Perényi Ferenc váradi püspök (1514-1526) Esztergomi Missaleja - ez utóbbi egy miniatúrákkal díszített velencei ősnyomtatvány - szintén a budai műhely stílusát képviselik. Más műveken erőteljesebben jelentkeznek a német festészet hatásai, mint a Pannonhalmi Evangelistarium Dürer és Schongauer metszetei alapján készült miniatúráin, vagy a helyi későgótikus művészet hagyományai, mint a Kassai Graduale későgótika és a reneszánsz határán álló díszítésén.

Címereslevelek

A címereslevelek díszítésében a kései Mátyás-korban is érvényesült a korábbi korszak későgótikus hagyománya. Az 1520-as évekig élő dús későgótikus sisaktakaróval kitöltött hátterű nemesi címerek miniatúrái (Nagylucsei 1480, Armbrust 1518) mellett 1500 körül elterjedtek a reneszánsz díszű címereslevelek is (Gersei Pethő 1507). Ezek díszítésében a budai miniátorműhely festői is közreműködtek, így például Erdődy Simon kódexeinek festője készítette többek között Kanizsai Dorottya (1519) vagy a Gimesi Forgách család (1525) címerét. Nemcsak a keretdíszítések gazdag reneszánsz ornamentikája, hanem a címerábrázolások realizmusa is figyelemreméltó (pl. Radák 1514).

Textilek, ötvösség

A 15. század második negyedében készült a gyöngyökkel kivarrt, gazdag későgótikus veretekkel díszített magyar koronázási püspöksüveg. Jellegzetes későgótikus edénytípust képvisel a 15. század végére keltezhető esztergomi szarvserleg. Ebben az időben azonban már reneszánsz ötvösművek is megjelentek Magyarországon: Mátyás lombardiai ötvösökkel készíttette el az akkor már a királyi kincstárban őrzött ún. Mátyás-kálvária reneszánsz talapzatát. Bakócz Tamás esztergomi sírkápolnájának felszereléséhez tartozott egy olasz reneszánsz hímzéssel díszített miseruha. A 16. században is továbbélt a magyarországi sodronyzománc hagyománya, aminek szép példája Bakócz Tamás kelyhe. A magyar későgótikus ötvösség egyik legszebb emléke a németjárfalvai úrmutató, amely egykor valószínűleg az óbudai klarisszáké volt.

Majolika, üveg

Mátyás és Beatrix több készletnyi fehér ónmázas, színes festésű majolika edénysorozatot rendelt Itáliából, sőt mestereket hívott Budára, akik itt majolikaműhelyt rendeztek be. Itt készültek a budai és visegrádi királyi rezidencia, sőt a váci püspöki palota majolika padlótéglái is. Hamarosan Pécsett létrejött egy majolikagyártó műhely. Nemcsak Itáliából, hanem morva (Lostice) és német (Dreihausen, Siegburg) területről számos díszedény, keménycserép jutott be kereskedelmi úton Magyarországra. A hagyományosan Velencéből importált víztiszta és tojáshéj vékonyságú üvegedények importja mellett a 15. század második felétől fellendült a hazai üveggyártás, amely a velencei formákat másolta, ám vastagabb falú, zöldes színű üvegtárgyai meg sem közelítették a muránói műhelyek termékeinek minőségét.

Kályhák, bútorok, kárpitok a Mátyás- és a Jagelló-korban

A kései Mátyás-korban épülő királyi paloták díszítésére új típusú későgótikus kályhákat állítottak fel. Eredetileg talán III. Frigyes megrendelésére készült az ún. lovagalakos kályha, de már bizonyosan Mátyás számára gyártották a Mátyás-címeres kályhát. Ekkor jelentek meg az egy-egy csempén többféle színű mázat alkalmazó kályhák. A díszes kályhák és másolataik nemcsak a királyi rezidenciákon, hanem magánvárakban, udvarházakban is megtalálhatóak voltak. A korszak bútoraiból főleg templomi berendezési tárgyak maradtak ránk. A bártfai plébániatemplom stalluma későgótikus stílusú. A nyírbátori ferences templom intarziás reneszánsz stallumai a firenzei Marone műhelyből kerültek ki. A 15. századi enteriőröket díszítő kárpitokról csak Mátyás király - feltehetően Antonio Pollaiuolo által az 1470-es években tervezett - trónkárpitjai alapján alkothatunk képet.

Kezdőlap