Rokokó

A rokokó a 18. században különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Németországban divatos művészeti stílus volt; a barokk késői, monumentalitását vesztett változata.
A szó a francia rococo szó átvétele, amely a rocaille, azaz kagyló szóból ered.

Építészet

A würzburgi püspöki palota

A rokokó elsősorban díszítőstílus, főképpen épületek, belső terek, bútorok stb. díszítésére volt alkalmas. Különálló rokokó építészet nem létezik, a kor épületei külsőleg klasszikus szigorúságot és józanságot árulnak el. A lakóházak többnyire patkóalakban épülnek, különösen az épületek központi részét emelik ki rizalittal. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden szilárd, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakban old föl. Változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalak alkotják fő jellemét, amit minden országban egyaránt megtart. Gyakori motívumok a csigák és kagylók, növényi részek, főleg folyondárok és virágok, melyek aszimmetrikusan vannak elrendezve. A homlokzatokat olykor puttók is díszítik.
A stílus Franciaországban és a Német-Római Birodalom területein jelentős.

Ismertebb épületek:
Balthasar Neumann: a würzburgi érseki palota
Volt Fehérkereszt Vendégfogadó Budapesten a Batthyány téren
Pöppelmann: a drezdai Zwinger
a würzburgi Sólyom-ház
Hotel de Soubise

Képzőművészetek

Festészet

Rokokó festészetről csak ott beszélhetünk, ahol a festmény beleillik a stukkóval díszített, porcelánszobrocskáktól zsúfolt terembe. Az ilyen festmény jellemzői az érzelmesség, a finom erotika, aprólékos kidolgozás. A legkedveltebb műfaj a zsánerkép (életkép), ez fejezte ki az arisztokrácia igényeit. Emellett számos mitológiai tárgyú kép is készült, illetve apró portrék, úgynevezett miniatűrök. A rokokó erotikus festészet egyik leghíresebb alkotása François Boucher festménye, A szőke odaliszk.
A rokokó első jelentkezése a festészetben Watteau életműve volt.
Híresebb festők:
Jean-Antoine Watteau
François Boucher
Jean-Honoré Fragonard
Quentin de Latour
Jean-Étienne Liotard
Nicolas Lancret
Jean-Baptiste François Pater
Giovanni Battista Tiepolo
Beller Jakab
Grafikusok
A legkiválóbb díszítőrajzolók:
Robert De Cotte
Juste Aurele Meissonier
Gilles Marie Oppenort
Babel
Gaston Leroux
François de Cuvilliés.

Iparművészetek

Porcelán

A rokokó korszakában vált híressé a meisseni és sevres-i porcelán. A rokokó szobrok kis méretük ellenére is anatómiailag pontosak, rendkívül részletgazdagok, témaválasztásuk érzelmes, olykor melankolikus. A leghíresebb porcelánkészítő mesterek Franz Anton Bustelli és Johann Joacim Kändler voltak.

Divat

Franciaországból indult el a paróka divatja még XIV. Lajos idejében. Egy átmeneti stílus, a régence-stílus után beszélhetünk valódi rokokó parókákról, melyeket óriási méret, különleges, furcsának ható díszek jellemeznek. Előszerettel fűzték tele vendéghajukat a nők kishajókkal, gyöngyökel, kitömött madarakkal, virágokkal, strucctollakkal.
A divatos úrinő megjelenését abroncsos szoknyájának mérete és minél szorosabbra húzott fűzője határozta meg.

Irodalom

A rokokó irodalom a kései barokk és a felvilágosodás tendenciáival egyidőben alakult ki. Egyes szerzőknél egyszerre jelenik meg a modernebb irányzatokkal, a szentimentalizmussal és a klasszicizmussal, mint az ifjú Johann Wolfgang Goethe és Csokonai Vitéz Mihály életművében.
Legfőbb tárgyköre az epekedő szerelem, melyhez finom erotika társul. Felhasznál mitológiai alakokat, elsősorban amoretteket, puttókat, a virágok és a tavasz istennőjét, Flórát és az ifjúság istennőjét, Hébét. Jellegzetes motívum a virágzó kert, a csillagos ég. Általában elmondható, hogy mindent az ember köré miniatürizál. Fokozottan megjelennek az érzékelés benyomásai: finom illatok, a naplemente színei, édes ízek; mindez életigenlést sugall.
A verselésben csilingelő rímek, stilizált formák, szimultán ritmus, zeneiség a rokokó eszköztára.
Kedvelt műfajok a vígjáték, vígeposz, idill, bordal, erotikus verses elbeszélés.

Kezdőlap