|
Szerző |
Üzenet |
< Külváros ~ Szemetes sikátorok |
Nathalia Reagan |
Elküldve: 2007.4.30. 13:15 |
|
|
Alfanőstény
Csatlakozott: 2007.04.30. Hétfő 12:41
Hozzászólások: 94
Tartózkodási hely: Danse Macabre Night Club
|
Az emberek többsége elkerüli ezt a helyet. Nem csoda, hiszen a bűz, a patkányok, a szemét szinte elviselhetetlen. Még a puszta látványától is rosszul lehet lenni. A sikátor nappal is sötét, és félelmetes. Koldusok, és hajléktalanok szálláshelye. A legbátrabb emberek is félnek a környékre merészkedni. |
|
|
Vissza az elejére |
|
Edward Dyrholm |
Elküldve: 2008.8.16. 18:49 |
|
|
Vérhez Kötött
Csatlakozott: 2007.07.15. Vasárnap 15:19
Hozzászólások: 9
Tartózkodási hely: Dracen
|
*Mikor Edward elhagyta az egyetem épületét, a sikátorok felé tartott, útban hazafelé. Már javában sötét volt, hiszen még órákat töltött az irodájában, hiszen rengeteg teendő akadt a tanév kezdete előtt. Nem szaporázta lépteit, egyszerűen csak baktatott, de testéből még mindig az a karizmatikus erő sugárzott, mint általában szokott. Furcsa volt ezt állítani egy egyetem igazgatójáról, de hát mit lehetett tenni. Gondterhelt volt még mindig. Arcvonásaiba beivódott a délutáni önmarcangolás minden egyes mozzanata. Szavak, mondatok... Szavak, mondatok...*
*Elegáns cipője visszhangot verve kopogott a nyirkos köveket taposva. Más zaj nem szűrődött át a dohos falakon, melyek elzárták őt a belvárostól. De ahogy egyre kijjebb ért, az elsuhanó autók és buszok zaja erősödő zúgásként osont fülkagylójába.
Megtorpant. Hirtelen megállásra késztette valami... Valami nem emberi. Szinte égette a bőrét a túlvilági energia, amikor egy másik alakváltót érzékelt. Megfordult, s egy kecses árny úszott végig a házfalon, majd eltűnt. De nem váratott sokat magára, hiszen pár másodperccel később ott állt vele szemben egy nő. Erős volt, de ereje, s hatalma koránt sem ért fel Edwardéhoz. Csak néztek, néztek egymás szemébe, kihívóan. Ahogy teltek a percek, Ed fülében egyre hangosabb volt szíve lüktetésének visszhangja. Ő törte meg a csendet elsőként.*
- Miért koslatsz utánam, Kyle?
*Kylie közelebb libbent, majd nyájas alt hangon szólt Edwardhoz.*
- Kikérem magamnak... Én nem koslatok. Csupán gondoltam, kíváncsi vagy, hogy a szerelmes ma hol tölti az éjszakát...
*Edward elméjét hirtelen elfogta a kétség. Vajon mire célozhat a nő? Miről, kiről beszél? Hiszen szíve rejtett sóvárgása nem volt nyilvános... Egyáltalán nem.*
- Kyle, ami kettőnk közt történt, annak már réges-régen vége. Szóval kérlek szépen, hagyj békén, mert nincs kedvem a Vezérhímeddel megvívni, miután megtanítottalak a jómodorra.
*A vérleopárd harsányan felnevetett. Szeme csillogott az elégedettségtől. Könnyed, csevegő hangon folytatta a társalgást.*
- Még mindig ilyen naiv vagy, Ed? Néha szinte elkápráztatsz... Azt hiszed, hogy körülötted forog ez a nagy kék bolygó? Nagyon tévedsz, drágaságom. Ha könyörögnél, sem mennék vissza hozzád... De ne térjünk el a tárgytól... A nevezett Vezérhímem, akit olyan kedvesen felemlegettél az előbb, valószínűleg ma ágyba fog bújni a te Alfáddal... Ó, milyen szomorú... Csak gondoltam, közlöm.
*Mint egy kés, úgy hasított a félelem, az ijedtség és a fájdalom Edward szívébe. Nem engedhette, hogy arcára is kiüljön a mellkasában lázongó vihar. Acélos falával elzárt minden veszélyforrást, majd tárgyilagosan replikázott.*
- Nathalia az Alfanőstényem. Tisztelem őt, s az ő döntése, hogy hogyan tölti az éjszakáit. Ha neki jó, akkor nekem is jó kell, hogy legyen.
*Azzal alig láthatóan meghajtotta a fejét Kyle felé, s a torkát mardosó kétséggel együtt kisietett a sikátorból. Egyszer még visszanézett, de a leopárd már nem volt ott. Edward szívén pedig úrrá lett a rettenet.* |
_________________ ...mert csak az tud uralkodni, aki szolgálni is tud! |
|
Vissza az elejére |
|
|
Időzóna: (GMT +2 óra)
|
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban. Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban. Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban. Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban. Nem szavazhatsz ebben fórumban.
|
|
|