Kezdetek:

12 éves koromban kezdett el érdekelni a csillagászat. Egy 7x50-es monokulárral kezdtem az égbolttal való ismerkedést. 14 évesen Gyöngyösön a helyi csillagász körbe jelentkeztem ahol elméleti elõadásokon kaptam ismereteket.
Az elsõ távcsövem egy egytagú 30/1000 lencsés távcsõ volt, melyet édesapám segítségével állítottunk össze. Az okulárokat egy optikai építõ játékból szedtük ki. Kezdetleges állványt is kapott a távcsõ, mely azimutális felállítású volt. Fõ megfigyelési terület a Nap felszínének megfigyelése kivetítés segítségével. Akkori barátaimmal sokszor kivonultunk a házunk elé a parkba, hogy a járókelõknek megmutassuk a Nap változó felszínét.

Következõ nagy elõrelépés az 1986 Halley-üstökös megfigyelésére megrendelt 125/1000-es Newton építõszett megrendelése volt az Urániától. Közben sikerült külföldrõl 114/900 Newtonhoz optikai szettet beszereznem. Indulhatott a sajátkezû távcsõépítés sok-sok kisebb ötlettel, rögtönzéssel.
A távcsövekhez kellet már parallaktikus állvány is finommozgatással együtt. Az elsõ állvány villás szerelésû volt, mellyel a Cassiopeia és a pólus környékére nem tudtam a távcsövet ráállítani.
1991-ben új állványt építettem német parallaktikus tengelyrendszerrel. Ezt az állványt tökéletesítettem 2009-ig - (apránként a kézi tekergetéstõl a botkormányos vezetésig jutottam el). Már lehetett vezetett fotókat készíteni vele (nem léptetõ motorokkal hajtott mechanika), csak kicsit fárasztó volt a szemnek.
Távcsöves bemutatókor még most is szívesen felállítom, nagyon jó a masszivitása, kézi vezérlõje segítségével a Holdon sétát lehet vele tenni.

Elértem a mostani célomhoz a fotózáshoz. A szakkör által vásárolt állvány, távcsõ, fényképezõgép és autoguider segítségével kedvet kaptam a mélyég fotózáshoz. A képeket mindíg kitelepülve készítettük, így elég kevés alkalom volt egy évben amikor az ember rávette magát a kitelepülésre, hogy képeket készítsen.

Újabb továbblépés következett, 2008-ban sikerült egy kis kertes házat venni, s 2014-ben megalkotnom csillagdámat, s azt HEQ6 mechanikával, 200/1000 Newtonnal, Canon EOS 350 D-vel és egy M-Gen autoguiderrel felvérteznem. Most már csak derült ég kell és lehet fotózni a szebbnél szebb mélyég-objektumokat. Már nem kell órákat pakolni kitelepüléskor és összepakoláskor. Télen a lakás nem hûlik ki mire elpakol mindent az ember. Észlelés elõtt a tetõt eltolom, majd az észlelés után visszahúzom és már mehetek is pihenni...

Mostani célom a mélyég fotókból egy kis galériát összehozni, amibõl késõbbiekben egy kis kiállítás keretein belül az emberek figyelmét felhívni az égbolt csodáira, ékszereire.

Kaszab Dénes