háttérképek

Az Ikerhalmaz Perseus csillagkép irányában látszik. Két nyílthalmaz alkotja (innen is az elnevezése) az NGC 884 és az NGC 869. Sötét égbolton a fényszennyezéstõl távol szabd szemmel is szépen látható fényfolt. A látszó átmérõje az égbolton 1 fok, ez 2-szer nagyobb mint a telehold, ezért érdemes kis nagyítású távcsõvel megfigyelni a halmazt. Ekkor a látómezõben szépen elférnek mindkét halmaznak a csillagai, mely szemet gyönyörködtetõ látványt nyújt.
Már az ókorban is ismerték, de Hipparkhosz jegyezte fel írásaiban ie. 300 körül, mint "ködös" vagy "felhõs helyet". Nem sokkal késõbb, a 17. század elején a teleszkóp feltalálása után felismerték a halmaz valódi természatét. Charles Messier nem foglalta bele a katalógusába, de szerepel a Messier katalógusban nem szereplõ mély-ég objektumok Caldwell-katalógusában, mint Caldwell 14 . William-Herschel német-brit csillagász volt az elõ, aki felismerte, hogy az objektum valójában két külön álló nyílthalmaz.
A tõlünk 7600 fényéves távolságban lévõ halmazok igen közel vannak egymáshoz a valóságban is, a köztük lévõ távolság 50 fényév. A halmazok kb. 70 fényév átmérõjûek és 300-500 csillagot és mintegy 5000 naptömegnyi anyagot tartalmaznak egyenként. Mivel viszonylag kevés csillagon oszlik el a hatalmas tömeg, ezért az a kevés csillag szupernagy tömegû. A halmazokban és környékükön néhány vörös csillagot lehet felfedezni, ezek M színképtípusú szuperóriások. Az Ikerhalmaz életkorát 12,5 millió évesnek tartják. A galaxisban való keringés folytán - a vöröseltolódás alapján - a nyílthalmaz jelenleg 40 Km/s sebességgel közeledik felénk.