|
|
Adatok a kép készítéséről:
Távcső: 200/1000 Newton reflektor |
|
A Messier 13 (más néven M13 vagy NGC 6205) gömbhalmaz
a Hercules csillagképben. Az M13 gömbhalmazt Edmond Halley
brit csillagász fedezte fel 1714-ben. Charles Messier 1764. június
1-jén katalogizálta. William Herschelnek sikerült először
csillagaira bontani a halmazt 1779. augusztus 22-én. A halmaz tőlünk 22 200 fényév távolságban van, látszó átmérője 20 ívperc, - mely ebben a távolságban 168 fényévnek felel meg - kb. 300 000 csillagot tartalmaz. A halmaz közepe felé egyre kisebb a csillagok közötti távolság, itt a csillagok olyan zsúfoltan vannak, hogy egy vagy két csillag van egy köbfényévben. Ez a sűrűség 500-szorta nagyobb, mint a Napunk környezetében. Az északi égbolt legnagyobb és egyben legfényesebb gömbhalmaza. Kisebb binokulárokkal már látható, 10 cm átmérőjű távcsövekkel a halmaz szélét, 20 cm átmérő feletti objektívvel pedig a középső részétt is sikerül csillagaira bontani. Az M13 május és szeptember között látható legjobban, ekkor elég magasan helyezkedik el az égen, a horizont felett. |
|
Az
M13 és környezete. |
|
A gömbhalmaztól északkelet felé kb. 1 fokra található
az NGC 6207 galaxis, melynek a fényessége 12,1 magnitúdó.
Ez egy spirál galaxis, mely tőlünk mintegy 30 millió
fényévnyi távolságban van, ez közel 1200-szor
messzebb helyezkedik el mint az M13! A galaxist William Herschel fedezte
fel 1787 május 16-án. Egy másik galaxist is lehet a felvételen látni az M13 magja és az NGC 6207 között félúton, ez az Ic 4617. Ez is egy spirál galaxis, de mivel jóval távolabb helyezkedik el tőlünk, kb 503 millió fényévre, ezért látszó kiterjedése is jóval kisebb, így a felvétel nem mutat részleteket. Ebben a távolságban a látszó mérete alapján a valós mérete kb. 176 000 fényév átmérőjű, ami meghaladja a mi galaxisunk, a Tejút méretét (kb. 100 000 fényév). Ezt az égi objektumot Edward Emerson Barnard fedezte fel. |