háttérképek

Az M15 gömbhalmazt Jean-Dominique Maraldi itáliai születésû csillagász fedezte fel 1746. szeptember 7-én, miközben egy üstökös keresésekor a távcsõ látómezejébe került a csillaghalmaz, és azt "meglehetõsen fényes, ködös csillagként írta le, amely sok csillagból áll". Charles Messier 1764. júnnius 3-án katalogizálta, mivel nem tudta csillagaira bontani, így ködként került a Messier katalógusba. 1783-ban William Herschel volt az elsõ, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban.
Az M15 nagyon könnyen megtalálható. Ehhez az Epszilon Pegasi csillagot, majd attól délkeletre a Théta Pegasit kell megkeresni. A Thétá-ból az Epszilon-hoz vezetõ képzeletbeli egyenes mentén az Epszilontól 3 és 1/2 fokra nyugatra és 2 és 1/4 fokra északra található meg a gömbhalmaz.
A halmaz összfényessége megegyezik egy 6.2 magnitúdó fényességû csillagéval, így különösen kedvezõ körülmények között szabad szemmel is megtalálható, kisebb távcsövek homályos csillagként mutatják. A nagyobb nyílású teleszkópok (150 mm átmérõtõl felfelé) kezdik a halmazt csillagaira bontani. A gömbhalmaz látszó mérete 18 ívperc, kissé nagyobb mint a telehold látszó átmérõjének a fele.
Galaxisunk (Tejút) legöregebb objektuma, becslések szerint 12,0 milliárd éves. A több mint 100 000 csillag egy 175 fényév átmérõjû gömb alakú térrészbe zsúfolódik, mely 35000 fényév távolságra van tõlünk.
A Tejútrendszerünkhöz tartozó 157 gömbhalmaz közül 21 darab halmaznak igen magas a központi csillagsûrûsége, s ezek közé tartozik a Messier 15 is. A halmaz magja az "összeomlás" néven ismert összehúzódáson ment keresztül, ez gyakori a gömbhalmazok fejlõdése során. Az M15 magja nagyon kicsi - látszó mérete kb. 0,14 ívperc, ami a csillaghalmaz távolságában 1,4 fényévnek felel meg. A halmaz tömegének fele koncentrálódik a központ 10 fényéves átmérõjû területére, aminek a látszó mérete 1,06 ívperc. A tudósok ennek a csillagsûrûségnek a kialakulását két féle modellel magyarázzák; az egyik szerint a halmaz magjában van egy fekete lyuk, a másik szerint pedig a koncentrálódott csillagok gravitációs kölcsönhatásának eredménye. Az M15-ben 112 ismert változócsillag található, ezzel az M3 és az Omega Centauri után a harmadik legtöbb ismert változóval rendelkezõ halmaz. Ezek többsége RR Lyrae-típusú.
A gömbhalmazban 8 pulzárt, egy kettõs neutroncsillagot (M15 C) , valamint egy planetáris ködöt (Pease 1) is felfedeztek.