háttérképek

Az M38 nyílthalmazt A Giovanni Batista Hodierna 1654 elõtt fedezte fel, és Le Gentil önállóan találta meg 1749-ben. Charles Messier francia csillagász 1764. szeptember 25-én vette fel katalógusába. Az M38 egyike a három fényes nyílthalmaznak, melyek a Auriga (Szekeres) csillagkép déli részén találhatóak, és szerepelnek Messier katalógusában. A másik kettõ az M36 és az M37.
A halmaznak nevet is adtak Starfish Cluster - "Tengericsillag halmaz", az NGC katalógusban az 1912 számon található.
Olyan messze van tõlünk, hogy onnan a fény 4200 évig utazik hozzánk, ebben a távolságban a nyílthalmaz 20 ívperces látszó kiterjedése a valóságban 25 fényév átmérõjû területnek felel meg. A halmaz 220 millió éve alakulhatott ki, kb. 100 csillagot tartalmaz. A legfényesebb csillagának látszó fényessége 7,9 magnitúdó - összehasonlítás képpen - ha ebbe a távolságba helyeznénk el a Napunkat, akkor az csak egy 15,3 magnitúdó fényességû csillagként látszana. Ez a sárga óriás G0 színképtípusú, s a Nap sugárzásának 900-szorosával sugároz.
A Messier 38 meglehetõsen nagy méretû, egy 10x50-es binokulárral a halmaz, csillagainak már egy része láthatóvá válik. Nagyobb távcsövek segítségével a nyílthalmaz középpontjában sûrûn elhelyezkedõ csillagokat is külön-külön szemügyre vehetjük. A szabálytalanul álló csillagai között az emberi agy próbál alakzatokat felismerni, így a fényesebb csillagai egy kis képzelõ erõ segítségével a görög PI-hez hasonló alakzatot véli felismerni.