háttérképek

A görög mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nõvérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, õk voltak a Hyádok féltestvérei. A hét nõvért Orion, a Vadász üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta õket, hogy megmenekülhessenek. A nõvérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione - ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.
Messier fõleg azokat az égi objektumokat vette katalógusába, melyek összetéveszthetõek voltak üstökösökkel. A pleiadok megjelenését nem lehetett összetéveszteni egy üstökös látványával, valószínûleg azért került be a katalógusba 1771-ben M45 néven, hogy tudományos riválisa Lacaille 1755-ös 42 objektumot tartalmazó katalógusánál nagyobbat tudjon felmutatni.
A Plejádok a Bika csillagképben található, a fényesebb csillagai középkorú fehér óriások, forró B-típusú csillagok. A csillaghalmaz látszó kiterjedése majdnem 2 fok átmérõjû, ez a valóságban körülbelül 16 fényévnek megfelelõ átmérõt jelent. A halmazt több mint 1000 csillag alkotja. A legfényesebb csillagai némileg hasonló alakzatot rajzolnak ki mint a Göncöl szekér csillagai. A halmazban lévõ teljes tömeg körülbelül 800 naptömegével egyezik meg. Az M45-ben számos barna törpét találtak, melyek a Nap tömegének kevesebb mint 8% -ával rendelkeznek. Ezek olyan csillagok melyeknek a tömegük nem elegendõ ahhoz, hogy a csillag magjában beinduljon a hidrogén-hélium magreakció. A halmazban található csillagok mintegy negyede barna törpe, a halmaz tömegének 2% -át teszik ki.
A halmaz korának becslését:
- egyrészt a fényes csillagok, fejlõdési Hertzsprung-Russell-diagramjának segítségével határozták meg, erre 75-150 millió év adódott.
- másrészt a már említett barna törpék segítségével történt. A barna törpék nem égetik el az erdetileg megszerzett lítiumukat, nem úgy mint a "rendes csillagok". A lítiumnak nagyon alacsony, 2,5 millió K a magreakcióhoz szükséges hõmérséklete, ezért a legnagyobb tömegû barna törpék lassan végül elégetik a megszerzett lítiumukat. A csillagászok a halmazban meghatározzák a lítiumot tartalmazó barna törpék legnagyobb tömegét és ebbõl határozzák meg a halmaz életkorát. Ezt a technikát a Plejádokra alkalmazva körülbelül 115 millió &év adódott.
A mérések mutatták ki, hogy a halmaz csillagai egy irányba mozognak, méggpedig az Orion csillagkép északi része felé, s távolodik tõlünk. A halmaz a modellek szerint egy az Orion-ködhöz hasonló felhõbõl alakult ki 115 millió évvel ezelõtt.
A Tejútban végzett keringése során más gravitációs kölcsönhatások révén a halmaz szép lassan szétszóródik, hasonló képpen, mint a szomszédos Hyadok csillagai. A modellek szerint ez 250 milló év múlva következik be.
Szabad szemmel is látható - jó átlátszóságú égen, a városi fényektõl messze és éles látással akár 5-6 csillaga is látható - , 7x50-es binokulárral már mintegy 20 csillaga látható, 5 cm-es refraktorral (lencsés távcsõvel) 15-szörös nagyítás mellett meglepõen szép látvány. A nagyobb távcsöveknél a lehetõ legkisebb nagyítás segítségével érdemes a látómezõbe bevarázsolni a halmaz minél nagyobb részét. A látvány lenyûgözõ lesz.