Dumbell-köd - M27

Adatok a kép készítéséről:

Távcső: 200/1000 Newton reflektor+Barlow 2x
Fényképezőgép: Canon eos 350D (átalakított)
Érzékenység: ISO 1600
Szűrő: IDAS-LPS2
Exp. idő: 19x5 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop


A Dambell-ködöt (M27, NGC 6853) Charles Messier fedezte fel 1764. július 12-én, s be is jegyezte katalógusába 27-es sorszámmal (M27). A planetáris ködök között ez volt az első objektum amit katalógusba vettek. A Dumbbell név John Herschel angol csillagásztól származik, aki 1828-ban az M27 megfigyelése közben a köd alakját egy súlyzóhoz hasonlította. A képzelőerőnek hála még a homokóra és a megrágott almacsutka is szóba szokott kerülni.
A planetáris köd a Vulpecula (Kis Róka) csillagképben található a 14 Vulpecolae csillagtól délre. A megfigyelésére a nyári időszak a legalkalmasabb, ilyenkor van a horizont felett a legmagasabban és a leghoszabb ideig. A Súlyzó-köd a planetáris ködök között az egyik legnagyobb és legfényesebb, ezért az amatőr csillagászok körében népszerű objektum. A látszó fényessége 7,5 magnitúdó, ami egy 8 ívperc x 5,6 ívperc területen oszlik meg. Az M27 a Földtől 1360 fényév távolságban helyezkedik el, kiterjedése eléri a 3 fényévet. A központi csillag 13 magnitúdó fényességű.
Kis kereső távcsövekben, homályos kicsiny foltként látható. Közepes méretű távcsövekkel már látható homokóra alakja, s zöldes színe. A központi csillagának és finomabb részletek megpillantásához 350 mm-nél nagyobb nyílású távcső kell.
A köd - jelenlegi tágulási sebessége 31 Km/s alapján - 9800 évvel ezelőtt jöhetett létre, amikor egy a Naphoz hasonló csillag már a haldokló vörös óriás állapot utolsó fázisába került. Ekkor a csillag a külsö gázburkát lefújta magáról, miközben egy apró nagyon sűrű fehér törpe maradt visza, melynek átmérője nagyjából a 0,055 napátmérő (76000 km - a Föld átmérőjének 6-szorosa). A visszamaradt csillag tömege 0,56 naptömeg, becsült felszíni hőmérséklete 85 000 K. Ez az egyik legnagyobb ismert fehér törpe. A magas hőmérsékletű felszín főleg a láthatatlan ultraibolya fényben sugároz, amit a ledobott gázok elnyelnek, majd főleg a látható fényben sugároznak ki. Ezért van az, hogy a köd látható fényben fényesebb mint maga a fehér törpe.
A köd hasonló felépítésű, mint az M57 (Lyra gyűrűs-köd) vagy az M97 (bagoly-köd). Az, hogy a megjelenése teljesen más mint az előbb említett planetáris ködöké, azzal magyarázható, hogy a gyűrűre nem szemből, hanem oldalról, az egyenlítő felől látunk rá.