Bagoly-köd - M97

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 180/1640 Newton reflektor
Fényképezõgép: Canon eos 350D (átalakított)
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: nincs
Exp. idõ: 24x5 perc

Fényképezõgép 2: mono eos 350D
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: H-alpha filter
Exp. idõ: 33x15 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A Bagoly-köd egy planetáris köd a Nagy Medve csillagképben, és a Beta Ursae Majoris-tól 2,5 fokra délkeletre található. 
Pierre Méchain fedezte fel 1781 február 16-án, Charles Messier pedig M 97 számon katalogizálta. William Herschel az M97-et nagyon világos, kerek, körülbelül 3 ívperc átmérõjû ködként írta le, melynek felületi fényessége egyenletes és nincs határozott körvonala. William Henry Smyth admirális volt az elsõ, aki az M97-et planetáris ködként osztályozta. A Bagoly-köd elnevezést Lord Rosse adta neki 1848-ban. A 183 cm-es távcsövének látómezejében a köd látványa egy  bagoly fejére emlékeztette.
Teljes vizuális fényessége egy 11 magnitúdós csillagéval egyezik meg, viszont nehezen észrevehetõ objektum, mert ez a fényesség egy 3 ívperc átmérõjû területen oszlik el. Az M97 tõlünk 2600 fényév távolságban helyezkedik el, ahol valóságos átmérõje 1,5 fényév.
Megpillantása már kisebb távcsövekkel is megkísérelhetõ, de a bagoly szemeinek megpillantásához már 25 cm-nél nagyobb átmérõjû objektívvel rendelkezõ távcsõ szükséges a jó égbolt mellé. A központi fehér törpe fényessége 14 magnitúdó, ennek megpillantásához már 35 cm-nél nagyobb nyílású távcsõre van szükség.
A köd 8000 évvel ezelõtt jött létre, amikor egy a Napunkhoz hasonló csillag a fejlõdése során az vörös óriás állapot végén a külsõ gázburkát elkezdte lefújni magáról. A külsõ gázburok elvesztése után egy fehér törpe maradt hátra, melynek tömegét 0,7 naptömegre becsülik. A központi csillag felszíne igen forró, mintegy 123000 K, s ennek az intenzív ultraibolya sugárzása gerjeszti fénylésre a ledobott gázt, melynek tömege 0,13 naptömeg. A köd jelenleg is tágul 27 - 39 km/s sebességgel, mígnem az elkövetkezõ több ezer év alatt teljesen eloszlik az ûrben. A fehér törpe pedig lassan hûlik és elhalványul az elkövetkezõ több milliárd év alatt.

A planetáris-köd belsõ, hordós héjának 3D-s modelljének képe

Az ionizált gázok (hidrogén, hélium, nitrogén, oxigén és kén) más és más hullámhoszú fényt sugároznak ki. A ködrõl a megfelelõ keskenysávú szürõk segítségével készült felvételek alapján a Bagoly-köd szerkezetét sikerült feltérképezni. Az M97 szerkezetét a következõképpen kell elképzelni.  A legkülsõ héj kb. 20-30% -a a belsõ héjnak és nagyjából körkörösen szimmetrikus. A belsõ héj nem körkörösen szimmetrikus, olyan hordószerû szerkezetet képez, melynek belsõ csõszerû szerkezete a látóirányunkkal 45 fokos szöget zár be. Ennek köszönhetõen jön létre az M97 bagolyszerû megjelenése.