Fátyol-köd

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 4/200-as Jupiter teleobjektív
Fényképezõgép: Canon eos 350D (kapart szenzor)
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: H-alpha szûrõ
Exp. idõ: 17x15 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A ködöt William Herschel 1784-ben szeptember 5-én fedezte fel. Mivel ez az objektum hatalmas kiterjedésû (látszólagos mérete, a telehold átmérõjének a hétszerese), ezért a korai megfigyelõk a fényesebb részeit különbözö NGC sorszámokkal látták el. Így a köd hivatalos NGC sorszámai (6960, 6979, 6992, 6995). Legkönnyebben a nyugati része, az NGC 6960 (Boszorkányseprû-köd) figyelhetõ meg. A Fátyol-köd keleti részét is elég könnyen meg lehet találni, ez NGC 6992 és NGC 6995 sorszám alatt fut (Hattyú-ív).
A keleti és a nyugati rész között két halványabb rész ( az NGC 6997 és az NGC 6974), valamint a Pikering-ék terül el. Ezt a három objektumot valójában  Williamina Fleming 1904-ben fotózva fedezte fel, ám õ csak asszisztens volt a Harvard Obszervatórium igazgatójának, Edward Charles Pickeringnek, ezért az igazgató neve került megörökítésre.

A Fátyol-köd fõbb részeinek elnevezései.

A Hattyú (Cygnus) csillagképben található, a madár keleti szárnyvége felett, az 52 Cygninél. Távolsága tõlünk 2100 fényév, így a valóságos átmérõje 110 fényév. Ez a szabad szemmel is látható csillag a köd nyugati íve elõtt látszik (Boszorkányseprû-köd). A köd látszó fényessége 7 magnitúdó, de ez hatalmas felületen oszlik meg, ezért megfigyelése nem egyszerû. Megfigyeléséhez elengedhetetlen a sötét, jó átlátszóságú égbolt, valamint távcsõ. Már kisebb távcsõvel is megfigyelhetõ keskenysávú UHC szûrõ segítségével, mely fõleg az ionizált hidrogén és ionizált oxigén fényét engedi át, amiben a köd sugároz. A keleti és a nyugati ívek alakjait szépen lehet látni már 20 cm átmérõjû teleszkóppal és szûrõvel.
A Fátyol-ködöt valószínûleg a Napnál 20-szor nagyobb tömegû csillag felrobbanása hozta létre kb. 8000 évvel ezelõtt. A szupernóva fényessége elérte a -8 magnitúdót, nagyjából az elsõ negyedben lévõ Hold fényességét. Az õskor és az ókor határán élt emberek számára ez egy életre szóló élmény lehetett, amikor éjszaka a csillag fénye árnyékot vetett és hetekig látható volt szabad szemmel. Ez a csillag volt vélhetõleg az emberiség történelmének egyik legfényesebb szupernóvája.
A Fátyol-köd tekervényes szálainak kialakulására a csillagászok az alábbi modellt dolgozták ki.
A nagytömegû csillag a csillagközi gázban csillagszelével egy nagy üreget alakított ki élete folyamán. A csillag felrobbanásakor keletkezett lökéshullám kifelé terjedése során ennek az üregnek a falába ütközött, ahol megkülönböztethetõ területeket hozott létre. Ahol a lökéshullám sûrûbb anyaggal találkozott ott fényesebb, ahol pedig ritkább anyaggal ott halványabb szálak alakultak ki. A fátyol köd színes megjelenését a különbözõ ionizált gázok fénykibocsátása adja melyeket az 1,5 millió km/h sebességgel terjedõ lökéshullám gerjeszt fénylésre.

A képre kattintva betöltõdik egy videó, amely bemutatja a gázszálak mozgását a fátyol
ködben az 1997-es és a 2015-ös megfigyelésekkel való összehasonlításával.
A gáz tágulása a háttércsillagokhoz képest egyértelmûen látható.