Schröter völgy

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 200/1000 Newton reflektor
Fókusznyújtó: 2,5x Barlow
Kamera: ASI 120 monokrom
Szûrõ: Baader R

Feldolgozás: Auto Stackker, Registax

A Hold északnyugati részén az Oceanus Procellarumban (Viharok-óceánja) fekszik a Schröter völgy. A völgy közvetlen környezetének felszíni elnevezéseit az alábbi képen vehetjük szemügyre. A képen lefelé van észak, balra pedig nyugat (fordított kép). A kép a telehold elõtt 3 nappal készült, ekkor látszódik legjobban ennek a vidéknek az egyenetlensége (völgyek, hegyek, törések).

I. A Schröter völgy környékének nevezetesebb felszíni alakzatai.

Kezdjük a felvételen látható nevezetesebb felszíni formációk ismertetését a Herodotus kráterrel. Becsapódásos eredetû, kissé szabálytalan , keskeny pereme van, amely kissé hosszúkásnak tûnik a peremtorzulás révén. Vélhetõen a becsapódás után a kráter alját bazalt árasztotta el, így a fényvisszaverõ képessége gyengébb, mint a szomszédságában elelyezkedõ Aristarchusé. A becsapódás nyomán egy 35 km-es kráter jött létre, melynek mélysége jelenleg 1,5 km.

Az Aristarchus is egy becsapódási kráter, mely kb. 175 millió évvel ezelelõtt jött létre. A becsapódás 40 km átmérõjû és jóval mélyebb (3,7 km), mint szomszédja, az elõbb említett Herodotus kráter. Ennek a kráternek az alját nem öntötte el a bazalt, így a fényvisszaverõ képessége (albedó) közel kétszerese a holdfelszín átlagos albedójának.

Wallis Schröteri. A Herodotus kráter mellett található 6 km-es kráterbõl (ez a képen nem látszik, pont árnyékban van) indul a Scröteri völgy, elõször észak felé, majd északkeleti irányba, végül vissza hajlik délre, amíg el nem éri az 1 km-es nagy szakadékot az Oceanus Procellarum szélén. Néhány megfigyelõ a völgy kezdetének a "Kobra fej" elnevezést adta, mert hasonlít a kígyó fejéhez. A völgy legnagyobb szélessége mintegy 10 km, majd fokozatosan szûkül 1 km-es szélesség alá. A völgy hossza 185 km, legmélyebb pontja 1 km. Ezt a völgyet nem víz, hanem a folyékony kõzet hozta létre, amikor még aktív vulkánosság volt a Holdon.

A környéken számos átmeneti fényjelenséget (a Hold felszínének színváltozását) figyeltek meg, illetve ezen a részen jelentõs radon gáz kibocsátást fedezett fel a Lunar Prospector szonda.

A képen lefelé (észak) haladva a következõ célpont a Mons Herodotus (Herodotus hegy). Ez egy magányosan áló, 6,77 km átmérõjû és 3986 méter magas hegy. A képen szinte világít a hegy oldala mely ilyen napállás mellett jól visszaveri a napfényt, illetve az elnyúlt árnyéka is megfigyelhetõ a súroló napsugarak miatt.

Raman kráter. Régebben Herodotus D-nek hívták, úgy tartották, hogy amikor a Herodotus kráter keletkezett a visszahulló kõzetdarabok egyike hozta létre (másodlagos kráterképzõdés). Viszont amelyik kráterrõl a késõbbiekben kiderül, hogy nem másodlagosan jött létre annak külön nevet adnak. Így kapta a most használatos nevét a Nemzetközi Csillagászati Uniótól a kráter.

Montes Agricola. A Viharok-óceánja központi részéhez közel helyezkedik el ez a hosszú, keskeny, az északkeleti végén kissé szélesebb hegység. A 160 km-es hegység és a fennsík (amin a fentebb említett említett formációk is találhatók) között lévõ 20 km-es részt bazaltos láva töltötte fel.

Montes Harbinger. Ezek az elszigetelt hegység a Mare Imbrium (Záporok-tengere) nyugati részén találhatók. A négy fõ hegycsúcs egy 90km-es területen belül helyezkedik el. Tõle északkelei irányban találjuk a Prinz krátert.

Prinz kráter. Ez egy részbem bazalttal elöntött 47 km átmérõjû kráter. A megmaradt krátersánc (a Harbinger hegység szomszédságában) a síkságból 1 km-re emelkedik ki.

II. A Schröter völgy környékének nevezetesebb felszíni alakzatai.

A felszínnel való ismerkedést a második fénykép segítségével folytatjuk. A Rimae Aristarchus és a Rimae Prinz rianásrendszerek kanyargós lávacsatornák, melyek az egykori aktív vulkanikus tevékenység révén jöttek léter. A képen a két rianásrendszer szomszédos lávacsatornái elképesztõen hasonlítanak a Duna és Tisza magyarországi szakaszára. A Tisza vonala egy kissé nehezebben észrevehetõ. Ezt a hasonlóságot Hédervári Péter lánya, Györgyi vett észre. A terület a magyar folyókról is kapott egy nem hivatalos elnevezést.

Rupes Toscanelli. A Holdon a rupes (törés) elnevezést azokra a területeknél használják ahol a holdkéreg függõlegesen elmozdult egymáshoz képest. Ezek aránylag egyenes vonalakként figyelhetõk meg a felszínen. A késõbbi részletes képek alapján derült ki, hogy az elnevezés hibás, ugyanis a meredek falon nem lehet rétegzõdést megfigyelni, ami a felszín függõleges elmozdulására utalna. A Rupes Toscanelli egy meredek észak-déli irányú 70 km hosszú gerinc. Északról délfelé (lentrõl fel) haladva a gerinc magassága növekszik 200 m-rõl 380 m-ig. Ezt a képen látható árnyéka is szépen kirajzolja.

A 22 km átmérõjû Krieger kráter alját a múltban bazaltos láva öntötte el, alacsony, kissé szögletes peremet hagyott hátra. A képen a peremtorzulás miatt elliptikus a megjelenése. A kráter déli sáncára rátelepedve helyezkedik el a 10 km átmérõjû Van Biesbroeck kráter. A becsapódás a krieger kialakulása után történt.
A krieger krátertõl délnyugatra találhat a 3 km-es Ruth és a 4,4 km átmérõjû Rocco kráter.
Tovább haladva észak felé láthatjuk a 10,2 km átmérõjû Wollaston krátert ( a kép bal alsó sarka). A kráter fényvisszaverõ képesége (albedó) magasabb, mint a körülötte elterülõ Mare területnek.