Sh2-54, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 200-as Jupiter teleobjektív f/5,6
Fényképezõgép 2: mono eos 350D
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: H-alpha filter
Exp. idõ: 18x15 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A közeli infravörös tartományban készített hosszú expozíciós felvételeken az Sh2-54, M16, M17 egy hatalmas molekuláris köd része, mely néhány száz fényév kiterjedésû. Így ez az egyik legnagyobb terület, ahol a csillagkeletkezés megkezdõdött, s napjainkban is folytatódik. A csillagászok szerint lehetséges meghatározni a hatalmas gáz- és porfelhõ csillagkeletkezési fejlõdését az idõskálán. Az elsõ csillagkeletkezési régió az Sh2-54, itt a csillagok kb. 4 millió évvel ezelõtt alakultak ki. A következõ terület a Sas-köd, itt a csillagok korát 2-3 millió évesre teszik. A legfiatalabb csillagok pedig az Omega-ködben helyezkednek el, ezek korát 1 millió évre becsülik.
A csillagkeletkezést kiváltó okok lehetnek:
- az új és újabb csillagok csillagszelei összenyomják a szomszédos gázt és port, így helyi sûrûsödéseket létrehozva, ahol elindulhat a következõ protocsillag kialakulása.
- a csillagkeletkezést elindíthatja egy szupernóva robbanás is, melynek lökéshulláma sûríti össze a molekulafelhõ egy részét, ahol csillagok alakulhatnak ki.
- egy másik elmélet szerint a csillagok születéséhez szükséges sûrûsödések úgy is letrejöhetnek, hogy a molekuláris felhõ a galaxis spirálkarjában egy sûrûbb résszel találkozik.
Jelen esetben feltételeznek egy szupr-buborékot, melyet sok fiatal csillag csillagszele hozhatott létre még a molekuláris felhõ ideérdkezése elõtt néhány millió évvel. A molekuláris felhõ keringése során ennek a szuper-buboréknak ütközött neki.
A felhõ folyamatos mozgása során az sûrûsödési zóna végigvonult a ködkomlexumon, létrehozva idõbeni sorrendben a következõ csillagkeletkezési területeket: Sh2-54-et, a Sas-ködöt (M16) majd végül az Omega-ködöt (M17).

Sh2-54 a ködkomplexum legidõsebb
csillagkeletkezési területe (elsõ képrõl kinagyítva)

 

Az Sh2-54 kiterjedése kb. 35 fényév. Ebben foglalhelyet a Tojás-köd (Gum-85), a "tojást" körül vevõ kifli alakú hidrogén felhõ a Gum-84 és az NGC 6604 nyílthalmaz.
Az NGC 6604 egy nagyon laza nyílthalmaz megjelölése, amely a köd déli részén, a Serpens csillagképben található mintegy 5500 fényéves távolságra.  Az Sh2-54-en belül sok protocsillagot és sok infravörös forrást találunk, ezek közül néhány valószínûleg fiatal, nagy tömegû csillag. A régió csillagainak átlagos életkora 4-5 millió év, és a NGC 6604 nyílthalmazhoz tartoznak. A ködben lévõ csillagok sugárzása gerjeszti fénylésre a felhõben lévõ hidrogén gázt.
Jelenleg a legaktívabb csillagkeletkezési terület az Sh2-54 északi részén található sûrû gubó alakú köd a Gum-85, más néven Tojás-köd. A csillagkeletkezést valószínûleg az NGC 6604 csillagainak csillagszéle okozta, amely egy bõvülõ buborékot eredményezett, amelynek lökéshulláma a felhõ anyagát elkezdte összenyomni.

M17 a ködkomplexum legfiatalabb
csillagkeletkezési területe (elsõ képrõl kinagyítva)

 

A Nyilas (Sagittarius) csillagkép egyik legszebb emissziós gázköde és nyílthalmaza a Messier 17  (M17 vagy NGC 6618,  további elnevezései: Omega-köd, Patkó-köd, Hattyú-köd).
A ködöt 1745-ben fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux,  de mivel felfedezését nem publikálta széles körben, emiatt kevesen tudtak csak a felfedezésérõl. Ez okozhatta, hogy Charles Messier “újra megtalálta”, majd 1764. június 3-án katalogizálta a ködöt.
A köd mintegy 35 csillagból álló nyílthalmazt takar amely a köd fényét biztosítja. A ködösség egy csillagkeletkezési zóna, ahol napjainkban is születnek új égitestek. A Messier 17 tõlünk megközelítõleg 5500 fényévre található,  a Tejútrendszer fõsíkjában. Mintegy 15 fényév átmérõjû területen sûrû gáz- és porfelhok találhatók. A felhõ peremvidékét azonban a fiatal csillagok felforrósították, felfújták, és ezzel ritkásabbá, részben átlátszóvá tették, létrehozva az Omega-ködöt. Az elmúlt évek elemzései alapján kiderült, hogy az Omega-köd egyike a közelünkben megfigyelhetõ legfiatalabb csillagkeletkezési zónáknak. Az itt található csillagok mindössze 1 millió évvel ezelõtt keletkeztek.