Ic 4703 ,
M16 Sas-köd

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 200-as Jupiter teleobjektív f/5,6
Fényképezõgép: Canon eos 350D (átalakított - RGB)
Érzékenység: ISO 1600
Exp. idõ: 35x5 perc

Fényképezõgép 2: mono eos 350D
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: H-alpha filter
Exp. idõ: 18x15 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A képen az Ic 4703 jelzésû emissziós köd látható a Kígyó csillagképben. Képzeletünkkel egy nõi arcot vélhetünk felfedezni, innen is ered a neve Star Queen Nebula (Csillagkirálynõ-köd). A Messier 16 (más néven Sas-köd, M16 vagy NGC 6611) ennek a nagy emissziós ködnek a fényesebb része, melyben egy nyílthalmaz is található. A nyílthalmazt 1746-ban fedezte fel Philippe Loys de Chéseaux csillagász, de a ködöt valószínûleg Charles Messier vette észre az 1760-as években.
Ez a csillagkeletkezési régió tõlünk 7000 fényév távolságban helyezkedik el. A ködhöz társuló nyílthalmaz körülbelül 8100 csillagot tartalmaz, amelyek többnyire a molekuláris felhõben, a nõi arc orránál lévõ résbe koncentrálódnak.  
A legfényesebb csillag (HD 168076) látszólagos fényessége +8,24 magnitúdó, jól látható távcsõvel.  Ennek a csillagnak a tömegét nagyjából 80 naptömegre becsülik, a fénykisugárzása akár 1 milliószorta nagyobb, mint a Napé.  Ez valójában egy kettõs csillag.  A nyílthalmazban lévõ csillagok korát 1-2 millió évre becsülik. 

Az M16 H-alfa felvételemen kijelölt területen található a Teremtés oszlopai. A színes képet a Huble készítette.

 

A Sas-ködben találhatóak Teremtés Oszlopai néven ismertté vált képzõdmények, melyekrõl 1995-ben Jeff Hester és Paul Scowen készített híres felvételt, a Hubble ûrtávcsõ segítségével. Ezek a oszlopok - amelyek a barlang padlójából kiálló stalagmitákhoz hasonlítanak - egy csillagközi hidrogéngázból és porból állnak, melyeket születõ csillagok bölcsõjeként tartanak számon. Az oszlopokon belül és a felszínükön a csillagászok csomókat vagy sûrûbb gázgömböket találtak, az úgynevezett EGG-eket ("Evaporating Gasase Globules"). Néhány ilyen EGG-en belül csillagok alakulnak ki.
Nicolas Flagey, az Institut d’Astrophysique Spatiale munkatársa 2006 végén publikált egy tanulmányt, melyben a Spitzer ûrtávcsõ felvételeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy 6000 évvel ezelõtt egy szupernóvarobbanás megsemmisítette az oszlopokat. Azonban tekintettel arra, hogy mintegy 7000 fényév távolságra lévõ eseményrõl van szó, a jelenséget csak mintegy 1000 év múlva fogjuk észlelni. Az intézet késõbb módosította a tanulmányban foglaltakat: bár a robbanás lökéshulláma valóban áthaladt az oszlopokon, de nem tett bennük akkora kárt, hogy a Teremtés oszlopai megsemmisültek volna. A robbanás csak hozzájárult a felhõoszlopok fokozatos pusztulásához, ami annak következménye, hogy anyagukból csillagok keletkeznek.