Paceman-köd (NGC 281)

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 200/1000 Newton reflektor
Fényképezõgép: Canon eos 350D (átalakított - RGB)
Érzékenység: ISO 1600
Exp. idõ: 11x5 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

Egy égi objektum mely egy földi híres videojátékról kapta a nevét, mert a köd alakja nagyon hasonlít a játékbeli foszereplõ alakjára.
A ködöt Edward Emerson Barnard fedezte fel 1883-ban, az NGC katalógusban NGC 281 azonosítóval szerepel, míg a Sharpless katalógusban az Sh2-184 jel azonosítja. A köd a Cassiopeia csillagkép irányában látszik, nagyjából 9500 fényév távolságra a Földtõl. Az objektum iránya és távolsága alapján a Naprendszernek otthont adó galaxis, a Tejút-rendszer Perseus karjában helyezkedik el. A köd látszó mérete körülbelül 35 ívperc, ami egy kicsit nagyobb mint a Telehold korongjának átmérõje. A köd távolságában ez hozzávetõleg 48 fényév átmérõnek felel meg.

Részletek a Paceman-ködben

 

Ahogy az az aktív HII régióknál megszokott, a Pacman-köd is olyan csillagközi gáz- és porfelhõ maradványa melyben csillagkeletkezés zajlott a közelmúltban. A frissen született O és B színképosztályú csillagok alkotják a ködhöz tartozó nyílthalmazt, az IC 1590-et. A halmaz nagy tömegû csillagainak kora mindössze néhány millió év. Sajnos általában az ilyen nagy tömegû, fiatal csillagokat nem sikerül részletesen megvizsgálni, mert nagyon messzi helyezkednek el és porködök takarják õket. Az IC 1590 ez alól kivétel, mivel a Tejút síkja felett helyezkedik el 1000 fényévnyire, jó megfigyelést biztosítva a fürkészõ tudósok számára. A halmaz fiatal csillagai, különösképpen a HD 5005, a halmaz legfényesebb tagja felelõs az erõs sugárzásért, ami felforrósítja és ionizálja a maradvány gázokat. A csillagok együttes csillagszele óriási buborékot fúj a csillagközi por- és gázfelhõbe. A felhõ sûrûbb részei jobban ellenállnak a csillagszélnek, csomókat, úgynevezett Bok globulákat hozva létre. A globulák képesek elnyelni a csillagszelet, leárnyékolva a mögöttük lévõ területeket. A kialakuló struktúra a csillagszél forrása felé mutató sûrûbb fejbõl és mögötte megmaradó ritkább csóvából áll, hasonlóan mint a híres Teremtés Pillérei esetében. Ezek a struktúrák a kép közepétõl kicsit jobbra figyelhetõk meg, az oszlopszerû, a nyílthalmaz felé mutató alakzatokként. A köd elõterében látható sötét foltok hasonló oszlopok, amiket pont a hosszanti tengelyükkel párhuzamos irányból látunk. A csillagszél keltette nyomás következtében a globulák sûrûsége növekszik, ami kedvezõ feltételeket teremt egy újabb csillagkeletkezési hullám beindulásához.