háttérképek

A ragyogó Nû Cassiopeiae mögött elhelyezkedõ óriás molekuláris felhõk porból és molekuláris gázokból állnak, sûrûségük átlagosan 100-1000 db részecske köbcentiméterenként. Anyaguk sötét és hideg (10 Kelvin körüli), nem túl sûrû - a felhõk mögött lévõ csillagok fénye át is tûnik rajta. Gravitációs egyensúlyukat azonban külsõ hatásra könnyen elvesztik, ilyenkor anyaguk egyre jobban összesûrûsödik. Az egyre sûrûsödõ anyagból csomók alakulnak, úgynevezett Bok-globulák keletkeznek, melyekben végül csillagok születnek.
A ködök iránya, elnyúltságuk hossztengelye szinte a kép felsõ részében lévõ narancssárgás kettõscsillagra mutat. A látszólag közel esõ csillagok a térben nagy távolságra vannak egymástól; a HD 4475 kb. 1370 fényévre, míg a HD 232273 jelû csillag 3880 fényévre van tõlünk. Ez a két csillag jóval nagyobb, mint a mi Napunk, a HD4475 21-szer, a HD232273 53-szor nagyobb.
Elképzelhetõ, hogy a klét csillag sugárzása alakította a molekula felhõ alakját ilyenné, ill. az LBN613-as felhõben elindította a CB6 Bok-globula kialakulását. Itt már elindult a protocsillagok kialakulása, megfigyelésük csak az infravörös tartományban llehetséges. Az infravörös hullámok akadály nélkül átmennek ezen a sötét hideg molekuéláris porfelhõn. Míg az optikailag látható hullámokat nem engedi át ez a porfelhõ. A kialakult csillagok látható fényben majd akkor fognak megjelenni, amikor a leendõ csillag a sugárzása révén a bölcsõjeként szolgáló molekuláris felhõt sztétfújja.