Ördögfej-köd ( Cederblad 214, Sh2-171)

Adatok a kép készítésérõl:

Távcsõ: 200/1000 Newton reflektor
Fényképezõgép 1: Canon eos 350D (átalakított - RGB)
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: IDAS-LPS2
Exp. idõ: 31x9 perc

Fényképezõgép 2: mono eos 350D
Érzékenység: ISO 1600
Szûrõ: H-alpha filter
Exp. idõ: 18x15 perc

Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Photoshop

A Cederblad 214 az NGC 7822-gyel együtt alkotja a Tejút egyik legnagyobb molekuláris felhõkomplexumát.  Ez a régió a Cassiopeia és a Cepheusz csillagképek határán található. A komplexum fényesebb részét Stefan Cederblad a katalógusában 1946- ban 214-es sorszámmal látta el, innen a jelölés Ced 214, egy másik katalógusban Sh2-171 néven szerepel. Tõlünk kb 3000 fényév távolságban helyezkedik el ez a felhõ.
A képre tekintve egy kis képzelõ erõvel egy ördigi fejet vehetünk ki a köd formájából, a két fényesebb elõtér csillag alkotja az ördög szemeit, innen a találó elnevezés is Ördögfej-köd.

Részletek az Ördögfej-ködben.

 

Ebben a régióban is keletkeznek csillagok. A csillagfejlõdés során két fõbb idõszakot lehet megkülönböztetni. Az öregebb csillagok kb. 5 millió évvel ezelõtt keletkeztek, melyeknek a sugárzása a ködöt el kezdte összepréselni, így fiatalabb csillagok tudtak születni, Így jött létre a Berkeley 59-es nyílthalmaz a ködkomplexum szívében.
A nyílthalmazt alkotó nagytömegû csillagok életkora 1 - 2 millió év körül van és fõleg O és B színképtípusúak.
Közülük a BD + 66 1673 jelû, mely a Berkeley 59 nyílthalmaz északi szélén fekszik a hõmérsékletével tûnik ki a többiek közül. Erre 2008-ban derült fény a csillag színképének elemzése során. Az égitestet O5 típusúnak sorolták be, melynek a felszíni hõmérséklete körülbelül 45 000 K és a fényereje több mint 100 000-szerese a Napénak. Ennek a magas hõmérsékletnek köszönhetõen ez a csillag nagysebességû csillagszelet és részecskesugárzást hoz létre, amely óriási 200 fényéves távolságig hat a környezõ hideg molekuláris felhõre. A csillag fényváltozásából kiderült, hogy a csillag egy Algol típusú kettõs csillag.
A Berkeley 59 fiatal forró csillagainak csillagszele és a a részecskesugárzása a könnyebb elemeket elfújja a molekuláris felhõbõl, a visszamaradt sûrûbb gáz és por a felhõben, hideg molekuláris oszlopokat hoz létre (ezek a sugáruzás irányába mutatnak). valamint Bok-globulákat. Ezek a globulák késõbb elkezdenek összehúzódni, létrehozva a csillagok újabb generációját.
A nyílthalmaz csillagainak ultraibolya sugárzása a felhõ gázait ionizálja, ezáltal fénylésre gerjeszti.