|
Berill
A berill
ásvány egy hexagonális rendszerben
kristályosodó berillium-alumínium
cikloszilikát, a berillium egyetlen, viszonylag gyakori
ásványa. Víztiszta
változata drágakõ. Vegyi képlete Be3Al2[SiO2]6.
Többnyire nem nõ néhány
milliméternél nagyobbra, de a pegmatitokban
akár néhány méteres
példányai is elõfordulhatnak. A
sztöchiometrikus összetétel
sztöchiometrikushoz közeli
összetételû ásvány
színtelen, viszont a különbözõ
szennyezõdések szinte mindig elszínezik.
Színe:
Karcszíne:
Mohs-keménysége: 7,5-8
Sûrûsége: 2,67-2,78
Hasíthatósága:
meghatározhatatlan
Törése: apró
kagylós, egyenetlen
Kristályszerkezete: (hexagonális)
hatszöges prizmák
Kémiai összetétele: Be3Al2[Si6O18]
Transzparenciája:átlátszótól átlátszatlanig
Fénytörésmutatója:
1,565-1,602 Kettõs törése: -0,006
Diszperziója: 0.014 (BG), 0.09-0.013 (CF)
Pleokroizmusa:jól látható,
zöld, kék, kékes-zöldtõ a
sárgászöldig
Abszorpciója: 683, 681, 662, 664, 637, (606), (594),
630-580, 474, 472
Fluoreszcenciája: többnyire nincs
Nevének
eredete:
Neve
valószínûleg a görög
berüllosz szóból származik,
ami a tengerzöld színû
drágaköveket jelölte, majd egyre
inkább csak a berillekre használták. A
smaragd név is ókori: a
görögök a zöld
drágaköveket nevezték szmaragdosznak.
A berill színe
rendkívül változatos. A
legértékesebb a tiszta zöld
színû smaragd, amelynek színárnyalata
a fûzöld és almazöld
között van; ez a szín annyira jellemzõ,
hogy a zöldnek ezt az árnyalatát
éppen a smaragdról smaragdzöldnek
nevezzük. A teljesen átlátszó
és hibátlan smaragd rendkívül
ritka; legtöbb esetben apró repedések
teszik zavarossá, de apró
zárványok, fõképp
csillámpikkelykék is gyakoriak benne.
Minél szebb, sötétebb a smaragd
színe és minél
átlátszóbb, annál nagyobb
az értéke, amelyet még emel az a
bársonyos fény. Világosabb
színû smaragd gyakrabban fordul elõ. A
szín-eloszlás sokszor nem egyenletes, hanem
világosabb és sötétebb foltok
váltakoznak s néha réteges is lehet a
színezés a bázislappal vagy a
kristály hossztengelyével párhuzamos
irányban. Mesterséges
fénynél a smaragd színe nem
változik és semmit sem veszít
szépségébõl.
A teljesen
hibátlan,
átlátszó kõ a kis
példányok között is ritka s
még nagyobb ritkaságok közé
tartozik egy-egy nagy, szép smaragd. A régi
peruiak állítólag egy
strucctojás nagyságú smaragdot
istenség gyanánt tiszteltek. Több nagy
smaragdot õriz a bécsi kincstár, többek
között egy körülbelül 1500
karát körüli, egy darabból
kivágott tintatartót. A Devonshire-i herceg
birtokában egy 1350 karátos,
tökéletes színû és
átlátszóságú
nyers kristály van; hatszöges oszlop,
tetején a bázislappal. A British Museum-ban egy
156 karátos, gyönyörû követ
õriznek. Sok szép smaragd van az orosz kincstár
birtokában is, többek között egy
135 karátos, élénk-zöld
színû és teljesen tiszta,
átlátszó tábla
alakúan csiszolt kõ, amely
valószínûleg Kolumbiából
származik, azonkívül egy 240-250
karátos kõ az Urálból és
egy 153 karátos Kolumbiából.
Polükratész legendás
gyûrûjében is valószínûleg smaragd
lehetett.
Lelõhelyek
A legszebb
smaragdokat Kolumbia szolgáltatja, ahol a Cordillera
Oriental-ban, Bogota vidékén, egy
sötét színû palában ereket
alkotó mészkõben található.
A smaragd-bányákat már a
régi bennszülöttek is ismerték;
a smaragdot fejtették, ékkõnek
használták és templomaikat
díszítették vele. A
smaragdtartalmú kõzetet külfejtéssel,
lépcsõsen fejtik és így keresik a
mészkõereket, amelyek teljesen szabálytalanul
vannak a kõzetben. A kifejtett mészkõdarabokat
azután összetörik s ebbõl a
törmelékbõl keresik ki a smaragdokat. A meddõ
kõzetdarabokat és az elhasznált
törmeléket a bánya fenekére
hányják s onnan vízárammal
távolítják el. A smaragdok
színe igen gyakran a legszebb zöld, de a
világosabb színû kövek gyakoribbak. A
foltos és zónás
színezés is sokszor elõfordul. A kövek
átlátszósága igen
változó. Tökéletes
átlátszóság és
szép szín együtt elég ritka;
a szép színû kövek
értékét igen sokszor
csökkenti a gyenge
átlátszóság.
A régi smaragdok egy része Peruból
származik, de a régi
bányáknak a helye ma legnagyobb részt
ismeretlen.
Az Urál-hegység vidékén egy
paraszt fedezte fel véletlenül 1831-ben az elsõ
smaragdot, aki a berezovi erdõkben faszedegetés
közben, egy kidöntött fa gyökerei
között több apró
smaragdtöredéket talált. A
szép zöld köveket Jekatyerinburgba vitte,
ahol kõcsiszoló-mûhely létezett, s ahol
bebizonyították, hogy igazi
smaragdokról van szó. A smaragd itt
csillámpalában található. A
kristályok nagysága elég
tekintélyes, még 20 cm hosszú
kristályt is találtak, a nagy
kristályok azonban silányabb
minõségük miatt, csiszolásra nem
alkalmasak. A drágakõnek megfelelõ kövek egy
karátnál ritkán nagyobbak. A
minõség gyengébb, mint a kolumbiai
köveké, de azért itt is
találtak szép színû és
átlátszó kristályokat.
Brazília Minas Gerais tartományának
több pontjáról is kerültek
smaragdok a drágakõpiacra. A legszebbek Esmeraldas
közelében, Santa Anna dos Ferros mellett fordulnak
elõ, ahol a gnájszot átjáró
pegmatitban találhatók.
Brazília másik smaragdelõfordulási
helye Bahia tartomány déli
részében, Villa do Bom Jesus dos Meiros
környékén van. Az anyakõzet dolomitos
márvány, a smaragd azonban mindenütt az
ezt átszelõ kvarcerekhez van kötve.
Rendkívül jellemzõ a Bom Jesus-i smaragdokra a
kissé világosabb szín és
sárgás árnyalat.
Európa régi smaragdlelõhelye a Salzburg melletti
a Habach-völgyben van, amelyet
állítólag már a
rómaiak is ismertek s ahol még ma is folyik a
smaragdok keresése. Az elõfordulás nagyon
hasonlít az urálihoz, mert a smaragd itt is
csillámpalában található. A
talált kristályok néha szép
sötétzöldek, legnagyobb
részük azonban zavaros, gyengén
átlátszó, vagy teljesen
átlátszatlan, úgyhogy csak igen
kevés használható fel
drágakõnek.
Ausztráliában 1912-ben Poonah mellett
találtak smaragdokat.
Észak-Amerika Észak-Karolina
államában néhány helyen
szintén találnak egész kis
mennyiségû, csiszolásra érdemes
smaragdot. Mitchell County-ban a smaragd kis zöld erek
alakjában földpát és
kvarckõzetben fordul elõ; a smaragdot a kõzettel együtt
csiszolva, smaragdmatrix néven hozzák forgalomba
s különbözõ
dísztárgyak
készítésére
használják.
Csiszolása
és értéke
A
smaragdot többnyire lépcsõs táblakõnek
csiszolják. A zavaros és repedéses
köveket néha domborúan
csiszolják. A hibátlan,
szépszínû smaragdot szabadon, a többit
szekrénykésen foglalják, a
világos színûek foglalatát
zöld lemezkével bélelik, a
hibás kövekét pedig feketére
szokták festeni, hogy a hibák ne legyenek nagyon
szembetûnõek.
Akvamarin
Színe:
különféle
árnyalatú kék,
zöldeskék
Karcszíne: fehér
Mohs-keménysége: 7.5-8
Sûrûsége: 2.68-2.74
Hasíthatósága: nem
határozható meg
Törése: apró kagylós,
egyenetlen, rideg
Kristályszerkezete:
(hexagonális) hatszöges prizmák
Kémiai összetétele: Be3Al2[Si6O18]
berillium-alumínium-szilikát
Transzparenciája:
átlátszótól
átlátszatlanig
Fénytörésmutatója:
1,5642-1,596
Kettõs törése: - 0,004-tõl - 0.005-ig
Diszperziója: 0,14 (BG) 0,009-0,013 (CF)
Pleokroizmusa: jól láthatóan
majdnem
színtelen, világoskék, kék,
kékeszöld
Abszorpciója: maxix-a: 695, 655, 628, 615, 581, 550
Fluoreszcenciája: nincs
Az
akvamarin legfontosabb lelõhelyei Brazíliában
vannak, a
Minas Novas, Minas Gerais északkeleti részein
elõforduló pegmatitkõzetben, s az ezekbõl keletkezett
hordalékanyagban. Bahiában sárga
berillek
fordulnak elõ. A kisebb kristályok rendesen
tiszták,
átlátszók, a nagyobbak már
zavarosak, nem
teljesen átlátszók és
apró
repedésekkel teltek. Gyakran elõfordulnak a 10 kg-ot is
meghaladó nagyságú
kristályok. 1910-ben
Marambaya mellett egy kívül zöld,
belül
kékszínû, 48 cm hosszú, 40-42 cm
átmérõjû akvamarinkristályt
találtak.
Érdekesek a brazíliai
akvamarinkristályok
belsejében gyakran megjelenõ csatornák, amelyek
vagy a
fõtengellyel párhuzamosak, vagy szabálytalan
elhelyezésûek. Étetési idomok igen
gyakoriak a
brazíliai berilleken.

Nemesberillek
Bixbit

|
Aranyberill

|
Goshenit

|
Heliodor

|
Morganit
(rózsaberill)
|

|