|
A fogalmak meghatározása |
|
<
Klasszikus
definíció szerint az ásvány
a földkéreg természetes és
szervetlen eredetű, homogén, szilárd,
meghatározott kémiai
összetétellel jellemezhető, kristályos
szerkezetű építőeleme. Az
ásványok
tanulmányozásával az
ásványtan vagy mineralógia
tudománya foglalkozik.
A
drágakőnek nincs általános
érvényű meghatározása. A
legtöbb drágakő ásvány (pl. a
gyémánt), ritkán
ásványaggregátum (pl. a lapis lazuli)
vagy kőzet (pl. az ónixmárvány). Egyes
drágakövek szerves
képződmények (pl. a borostyán),
másokat pedig szintetikus úton hoztak
létre (pl. a YAG; amely utóbbiak nem nevezhetők
drágakőnek). Minthogy a
drágakövek nagyra értékelt
tulajdonságai csupán csiszolás
és fényesítés
után igazán hatásosak, az igazi
drágakövek mindig egyben csiszolt kövek
is! A csiszolás és a
polírozás egy-egy, néha
különben jelentéktelen külsejű
nyersanyag nemesítését jelenti.
Minden ékszer
ékesség. Szűkebb értelemben
mindenesetre olyan ékszert értenek rajta, amely
egy vagy több, nemesfémbe foglalt
drágakövet tartalmaz. Néha foglalat
nélküli csiszolt drágaköveket
is neveznek ékességnek.
Gyűjtőfogalom minden
díszítőkő és kőhöz
hasonló anyag számára; szűkebb
értelemben csak a kevésbé
értékes vagy átlátszatlan
köveket foglalja magában. Időnként az
ékkő szót a drágakövekkel
azonos jelentésű szónak tekintik.
Valójában nincs meggyőző határvonal az
értékesebb és
kevésbé értékes
kövek között. Ezért gyakran
célszerű összefoglalóan
drága- és ékkövekről
beszélni.
Minden olyan
tárgy ékszer, amelyet
díszként viselünk. Szűkebb
értelemben olyan tárgyat
értünk rajta, amely egy vagy több,
nemesfém be foglalt drágakövet
tartalmaz. Néha foglalat nélküli
csiszolt drágaköveket is neveznek
ékszernek.
A
féldrágakő fogalmat az
értéket csökkentő jelentése
miatt ne használjuk. Korábban ezen a
kevésbé értékes
és nem túl kemény
drágakövet értették,
és ezt állították szembe a
"valódi" drágakővel. A "valódi"
és "féldrága" olyan jelzők, amelyek a
drágakövek esetében ésszerűen
nem határozhatók meg.
A kő a
földkéreg minden szilárd
alkotórészére használatos
gyűjtőfogalom a népnyelvben. Az
ékszerész drágaköveket, az
építészmérnök
olyan anyagot ért rajta, amellyel utcákat
kövezhet ki, és amelyből házakat
építhet. A földtanban,
geológiában nem kövekről, hanem
kőzetekről és ásványokról
beszélünk.
A kőzet
meghatározott ásványokból
álló természeti
képződmény. A kémiai és
ásványos összetétel,
továbbá a felépítő
ásványok alakja és
illeszkedési módja (kőzetszövet)
jellemzi. Keletkezési módja szerint
megkülönböztetnek magmás,
üledékes és átalakult
kőzeteket.
A kristály anyagát tekintve egységes, egyenletes belső felépítésű test, azaz legkisebb építőrészecskéi (atomok, ionok vagy molekulák) szigorú, határozott rendben ismétlődve helyezkednek el, és így kristályrácsnak nevezett térrácsot alkotnak. A rács különböző szerkezete az oka a kristályok és ezzel a drágakövek eltérő fizikai tulajdonságainak.
A színes drágakő egy újabb kereskedelmi megjelölés valamennyi drágakő számára (a nem színesekre is) a gyémánt kivételével; korábban röviden színes köveknek hívták ezeket.
A színes kő
kereskedelmi megjelölés valamennyi
drágakő számára (a nem
színesekre is) a gyémánt
kivételével. Avégett, hogy
hangsúlyozzák e csoport
drágakőjellegét, újabban
inkább színes drága kövekről
beszélnek.
A szintetikus kövek
(röviden szintézisek) olyan kristályos,
ember által előállított
termékek, amelyek fizikai és kémiai
tulajdonságai a mintáikul
szolgáló
drágakövekéivel messzemenőkig
megegyeznek.
Az utánzatok drágakövek vagy szintetikus kövek egészen vagy részben emberi kéz alkotta utánzatai. Mintáik megjelenését, színét és hatását utánozzák, nincsenek azonban meg bennük azoknak sem a kémiai, sem a fizikai tulajdonságai. Idetartoznak - szigorúan véve - azok a szintetikus kövek is, amelyeknek nincs a természetben megfelelője (mint pl. a fabulit vagy a YAG). A kereskedelemben azonban ezeket általában a szintetikus kövekhez sorolják.
A
drágakövek körében
változaton olyan fajtát
értünk, amely megjelenése,
színe vagy más tulajdonságai
révén eltér a
tulajdonképpeni drágakőtől.
|