Földpát csoport |
|
A |
Amazonit
Drágakő típus neve: Amazonit (Mikroklin) Keménység: 6 Kémiai összetétel: KAlSi3 O8 kálium-alumínium-szilikát Kristály szerkezet: Triklin Átlagos fajsúly: 2,56 Fő törésmutató: 1,52-1,53 Maximális kettőstörés: 0,008 Lelőhelyek: Legfőbb lelőhelye India, de előkerült már Kanadából, Namíbiából és Tanzániából is. Leírás: Az amazonit valójában a mikroklin legértékesebb, zöld változata. A mikroklin pedig, az alkáliföldpátok közé sorolható, annak drágakő változata. Holdkő
Drágakő típus neve:
Holdkő (ortoklász)
Keménység: 6-6,5 Kémiai összetétel: Kálium-alumínium-szilikát KAlSi3O8 Kristály szerkezet: monoklin Átlagos fajsúly: 2,57 Fő törésmutató: 1,52-1,53 Maximális kettőstörés: 0,005 Lelőhelyek: A legszebb holdkövek Sri-Lankáról és Burmából származnak. Leírás:
Az ortoklász valójában a
kőzetalkotó földpátok
közé tartozik, csupán a
drágakő minőségű ortoklász
óriási méretű, tiszta
kristályokat takar.
Az ortoklász egyik
legkülönlegesebb, adularizáló,
irizáló változat.(lásd
fentebb)zata a holdkő.
Ortoklász
KAlSi3O8,
a földpátok közé
tartozó ásvány,
kálium-alumínium-triszilikát.
Üveg és kerámia gyártásnál használják nagy mennyiségben. Labradorit
Plagioklasz
földpát, melynek kovasav-tartalma 55,5-49%.
Bizonyos Labradoritokon, nevezetesen a Labrador szigetről
valókon (É.-Amerika)
gyönyörü
színjátékot tapasztalni,
amiért a L. mint drágakő is szerepel.
Gyűrübe, tűbe
foglalják, gombokat, csecsebecséket
készítenek belőle.
A szinjáték
az oszloplapok irányában mutatkozik és
pedig rendesen kék és zöld,
ritkábban sárga és
vörös szinekben.
Más irányban
nézve ragyogó szinei nem látszanak,
amiért is a kereskedésben changeantnak nevezik:
ökörszeme-kő (oeil de boeuf) név alatt is
ismerik.
Napkő Rendesen azt az oligoklasz földpátot nevezik igy, mely a benne levő parányi hematit zárványoktól igen szépen, tüzesen csillog. Legszebb a vörös szinü, mely arany vagy ezüst szinekben csillog. Hasonlítván némiképen az avanturinhoz, avanturin-földpátnak is nevezik. Napkőnek mondják még a szépen csillogó korundot is.
A napkövet Mexikóváros főterén (El Zócalo) találták az egykori Tenochtitlan területén 1790-ben, építkezés közben. A kő eredetileg egy piramis mellett állt. Száz évvel kiásása után átszállították a mexikóvárosi Nemzeti Archeológiai Múzeumba. A bazaltból faragott korong ma is értékes forrásul szolgál az Azték írás és történelem további kutatásában. A régészek a kőbe faragott hieroglifákat először egy naptár jeleinek fogták fel – innen a kő "Azték naptár" elnevezése. Évtizedekig tartó régészeti viták után, tudományos körökben ma már többnyire megegyeznek abban, hogy a monolit az Ötödik Nap szimbóluma; vagyis a korong tulajdonképpen a magukat mexikáknak nevező aztékok kozmikus világképét képviseli, és egyúttal a törzs sorsát is megjövendöli. Az aztékok szilárdan hitték, hogy öt világ, illetve Öt Nap (úgymint az égitest) létezik, amiből négy már letűnt: az elsőt a jaguárok falták fel, a másodikat nagy szélviharok dúlták szét, a harmadikat tűzeső, a negyediket árvíz pusztította el. A kő faragásának idején az ötödik világban éltek, vagyis a legvégsőben, amikor az Azték birodalom a jóslatok szerint szét fog hullani. A katasztrófát a napistennek bemutatott emberi véráldozatokkal próbálták elkerülni.
Átmérője 3.6 méter, vastagsága 1.22 méter, súlya megközelítően 24 tonna. Legkülső szélén, a körminta legalján két kígyó néz szembe egymással, farkuk a kör legfelső pontján ér össze. A kígyópár egy dátum szimbóluma: valószínűleg i.e. 1011-re utal, amikor az Aztékok szerint a világ létrejött. A korong közepéből a napisten, Tonatiuh dugja ki fejét, nyelve áldozati-kés alakú, karmai között egy-egy emberi szívet tart. Az istent négy szimbólikus jel veszi körül, jelentésük a már letűnt négy világ.
|