Nevét a gyémánt a keménységéről kapta (görög "legyőzhetetlen"). Csakugyan nincs hozzá foghatóan kemény vagy még keményebb, mint a gyémánt. Ezért számít kifejezetten elpusztíthatatlannak. Csiszolási keménysége a rubinnak vagy zafírnak, a gyémántot követő legkeményebb drágaköveknek a 140-szerese. 

nyers fehér         nyers színes 

A gyémánt keménysége azonban az egyes kristályosodási irányokban különböző. Ez teszi lehetővé azt, hogy a gyémánt egyáltalán csiszolható, mégpedig gyémánttal, ill. gyémántporral.
A tökéletes hasíthatóság miatt ne üssük a gyémántot élnek, vigyázni kell a foglalásnál is.
Általában érzéketlen a vegyi reagensekkel szemben. Magas hőmérsékleti értékek viszont égetési alakzatokat okoznak a fazettalapokon. Ezért forrasztáskor különös vigyázat!
Az 1930-as évek óta ismert, hogy a gyémántnak eltérő tulajdonságú különböző típusai vannak.
( A szakember 1 a, 1 b, II a és II b típusokat különböztet meg. )
A gyakorlati drágakő-kereskedelemben ennek alig van jelentősége, annál inkább a csiszolásban, különösen pedig a valódi gyémántok és a műtermékek, a gyémántutánzatok megkülönböztetésében.
A gyémánt a jellegzetes gyémántfény, a többi optikai hatás, a nagy keménység és a ritkaság miatt a drágakövek királyának számít. Már az ókor óta használták ékszerkészítés céljára.

Gyémántlelőhelyek

Gyémántok elsődleges és másodlagos lelőhelyeken fordulnak elő. 1871-ig csak drágakőtorlatokból mostak gyémántot. Véletlenül fedeztek föl Dél-Afrikában elsődleges előfordulásokat: vulkáni kitörések kürtőit, pipe-okat (ang., ejtsd: pájp = 'kürtő'), amelyeket a gyémánttartalmú anyakőzet, a kimberlit (ritkábban lamproit, a kimberlit egy zöldesszürke foltos változata) tölt meg. 

A gyémántok nagy mélységben (talán 150-300 km vagy esetleg még több), nagyon magas hőmérsékleten és nagy nyomáson keletkeztek. Vulkánkitörés révén jutnak a felhatoló magmával a föld felszínére vagy annak közelébe. A felszín lehordódása következtében fokozatosan eltűnnek az eredeti vulkáni hegyek, és ezzel a kimberlitkürtő többé-kevésbé könnyen hozzáférhetővé válik (lásd a lenti ábrát).

A 18. századig Borneó, mindenekelőtt azonban India szállított gyémántokat. 1725-ben találtak először gyémántot a dél-amerikai kontinensen, a brazíliai Minas Geraisban, 1843-ban fedezték föl az ugyancsak brazíliai Bahiában a barnásfekete karbonádót, egy mikrokristályos gyémántaggregátumot, amely nagy szívóssága miatt csiszolás és fúrás céljára nagyon keresett az iparban.
Ezután Brazíliát Dél-Afrika váltotta föl, amely körülbelül 1970-ig egyedülálló helyet foglalt el a világon mind a termelésben, mind a kereskedelemben. Az első gyémántot Dél-Afrikában 1867-ben találták az Oranje forrásvidékén. Kezdetben csak torlatlelőhelyeket aknáznak ki, azóta viszont nagyrészt kimberlitkürtőket (lásd fennt). Ezek legfölül agyagos kőzetet tartalmaznak, amelyet sárgás színe miatt yellow groundnak (ang., ejtsd: jelou graund = sárga föld) neveznek. Ez az alatta fekvő blue ground (ang., ejtsd: blú graund = kék föld), a kimberlit mállási terméke (ez összetétele szerint olivinban gazdag vulkáni kőzet, egy peridotitfajta, törmelékes állapotban).
A leghíresebb és leghírhedtebb pipe-lelőhelyet, a Kimberley bányát 1871 és 1908 között mindenféle gép nélkül aknázták ki. Itt keletkezett a legnagyobb, emberi kéz ásta lyuk, az ún. Big Hole (ang., ejtsd: big houl = nagy lyuk): felszíni átmérője 460 m, aknamélysége 1070 m; ma félig megtelt talajvízzel. Összesen 14,5 millió karátnyi (közel 3 tonna) gyémántot termeltek ki belőle!

Rövid ideig tartó föld alatti kitermelés után, 1914-ben túl csekély hozama miatt fölhagytak a termeléssel.

Más dél-afrikai pipe-bányákban korán áttértek a föld alatti kitermelésre. Ehhez először egy aknát mélyítenek a kimberlitkürtő mellett, majd innen termelik ki keresztirányú vágatokon át a gyémánttartalmú kőzetet.

Jelentős torlatlelőhelyek vannak Namíbiában, a Namib-sivatag nyugati peremén. 1908-ban találták az első gyémántokat Lüderitz mellett. Hatalmas gépi munkával először 30 m vastag fedőrétegeket kell eltávolítani, hogy eljussanak az alatta elterülő gyémánttartalmú homokhoz és kavicshoz. 

A namíbiai gyémántok a dél-afrikai pipe-okból származnak. A folyók hordták el a tengerpartig, részben homokdűnék fedték el, de lerakódtak az Atlanti-óceán hullámverési övezetében is. Itt speciális hajókat alkalmaznak a tengerfenék kitermelésére.

Namíbiában szokatlanul nagy (90-95%) a drágakőminőségű gyémántok részaránya.

Időközben tekintélyes mértékben megnőtt a gyémántszállítók köre. 1998-ban több mint 20 ország tartozott közéjük. Fontos termelők Afrikában Botswana, Dél-Afrika, Angola, Kong i Köztársaság, Namíbia, Sierra Leone, Közép-afrikai Köztársaság, Guinea, Azsiában Oroszország és Kína, Amerikában Brazília, Venezuela és Kanada, végül a két gyémántbánya, az Argyle és a Merlin Ausztráliában.

Néhány éve Oroszország is felzárkózott a nagy gyémánttermelők közé. Jóllehet már 1829-ben találtak először gyémántokat az Urálban, ezek a lelőhelyek nem képviselnek nagyobb értéket. Csupán 1949-ben kezdődött új korszak. Terjedelmes alluviális előfordulásokat fedeztek föl Szibériában (Jakutföldön), néhány év múlva gyémánttartalmú pipe-okat is. A világranglistán Oroszország 1998-ban a 3. helyen állt.

Ma már Kína is a "gyémántországok" közé tartozik. Az első alluviális lelőhelyeket 1940 óta aknázzák ki, az igazi áttörés azonban csupán több kimberlitkürtő felfedezésével következett be.

Kifejezetten látványos méreteket öltött az ausztrál gyémánttermelés. 1986 óta működik teljes erővel az Argyle bánya az ország északnyugati részén. 1998-ban itt 41 millió karátot termelnek ki. Első helyen áll a világtermelés egyharmadával. Az érték szerinti részesedése azonban alig teszi annak az egytizedét, mivel az összes termelésnek csupán 5%-a jó ékszer minőségű gyémánt, 45%-a gyengébb ékszer minőségű, 50%-a pedig ipari áru. 1999 februárjában kezdte meg a termelést a Merlin bánya Ausztrália északi területén. A gyémántok minősége jobb, mint az Argyle bányáé. 

A jelenlegi ismeretek szerint Kanada a közeljövőben egyike lesz az egészen nagy gyémánttermelőknek. Az Ekati bánya termelése (Északnyugati területek) 1998 októberében nagy várakozással indult meg.

Gyémántkitermelés

A gyémántokat manapság az anyakőzetből nagy műszaki ráfordítással termelik ki. A legkevésbé költséges a gyémántok kiválogatása a torlatokból és a szétmállott kimberlitből kimosni. Ezzel szemben a vulkáni kürtő blue groundját (kék föld) előbb kőzetzúzókban kell fölaprózni, mielőtt ugyanígy át lehet mosni.
A gyémántoknak az ebből a koncentrátumból való, eredetileg kézzel végzett kiválogatása ma csaknem teljesen automatikusan történik. Elsősorban a gyémánt ama tulajdonságát használják föl, hogy könnyen tapad mindenféle zsíros anyaghoz.
A gyémántok másfajta kiválogatása történhet elektrosztatikus elkülönítéssel, fotocellás optikai kiválogatással vagy a röntgensugár okozta fluoreszcenciajelenségek fölhasználásával.
A legmodernebb technika bevetése ellenére a végső válogatást kézzel kell elvégezni, mivel a gyémántok kiválogatás a mellett mindig jutnak idegen ásványok is a végső koncentrátumba.

Az egyes kürtők gyémánttartalma, az előfordulási helytől függően, nagyon eltérő. A torlatlelőhelyeken általában magasabb, mint a kimberlitkürtőkben. Pipe-ok esetében egy tonnányi anyagkőzetből átlagosan 1/2 karát gyémánt, egyes előfordulásoknál még az 1/5 karát gyémánt kitermelése is kifizetődő. Az ausztráliai Argyle bánya kőzettonnánként 7 karátot hoz.

Gyémántkereskedelem

Az egész világ gyémánttermelését és -kereskedelmét 80%-ban egyetlen vállalat vezeti, illetve ellenőrzi, amelyet a rövid De Beers néven ismernek. A De Beers csoport fogalma mögött gyémánttermelő vállalatok, forgalmazó cégek, kereskedelmi egyesülések, valamint a gyémántüzleten kívüli intézmények és cégek alaposan összefonódott mamutvállalatának nagyszámú részszövetsége rejtőzik, pl. a De Beers Consolidated Mines Limited, De Beers Centenary AG, Diamond Trading Company (DTC), 1999-ig a Central Selling Organization (CSO). Minden szortírozott és értékelt gyémánt Londonba, a DTC-hez kerül, és itt úgynevezett lotokat (selling mixtures, ang. = értékesítési keverékek) állítanak össze belőlük rögzített áron. Részbeni átvételre nincs lehetőség.

Vételi joga csak néhány (jelenleg 120), a DTC-nél akkreditált gyémántkereskedőnek, az ún. sightholdereknek (ang. = megtekintésre jogosultak) van. Ezek a DTC-től az évente tízszer Londonban, Luzernben és Johannesburgban megtartott eladási rendezvényeken, sightokon (ang. = megtekintések) jutnak a vevők bejelentett kívánságai szerint összeállított áruhoz. A DTC csak nyersköveket szállít.

A tételek továbbadását és fölosztását a "közvetlen vevők" főként a (helyenként gyémántklubnak is nevezett) gyémánttőzsdéken végzik. Ilyen tőzsdék vannak Antwerpenben, Amszterdamban, New Yorkban és az izraeli Ramat-Ganban, ezenkívül Johannesburgban, Londonban, Milánóban, Párizsban és Bécsben, 1974 óta Idar-abersteinben (Rajna-vidék-Pfalz) is. 

Messze a legjelentősebb a négy gyémánttőzsde Antwerpenben. A gyémánttőzsdék nem a spekuláció színterei, hanem inkább nagybani gyémántpiacok.

De Beers értékesítési rendszerével ellenőrzi még a közvetítők árait is. A cél a gyémánt érték állandóságának megőrzése és a kétes műveletek megakadályozása a gyémántkereskedelemben. A vezető termelő országok közötti együttműködés De Beers szervezői vezetésével mindenkinek az érdeke, mind a gyémánttermelőké, mind a végső felhasználóké, a gyémánt ékszer vásárlóié, mert így szembe lehet szállni a végletes áringadozásokkal.

A szilárd piaci helyzetre nézve bizonyos problémákat okoznak azok az országok (mint jelenleg Angola, Kongói Köztársaság és Oroszország), ahol a gyémánttermelést és -értékesítést nem ellenőrzik eléggé. Az ott ajánlott gyémántok kiszámíthatatlan hatással lehetnek a világpiaci árakra!

A gyémánt mint érték befektetés valóban túlélte a legutóbbi évtizedek minden politikai és gazdasági viharát. Ezáltal nemcsak tőkét biztosítottak, hanem a gyémánttal közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló munkahelyek millióit is megőrizték. Végül is a gyémánttermelés részesedése a teljes drágakő-kitermelés több mint 90%-át teszi ki.

Gyémántutánzatok 

Az a tény, hogy a gyémánt külső megjelenése alapján számos drágakővel összetéveszthető, a komolytalan kereskedelemben hamisításokhoz vezet. 

Különösen a hegyikristály   a nemesberill   a cerusszit

a zafír  a scheelit  a szfalerit   a topáz

és a cirkon   hasonlít a színtelen gyémánthoz. Sok sárgás kő is látszhat a laikus számára gyémántnak.

Ehhez járul a szintetikus kövek növekvő száma gyémántpótanyagként (YAG)


Drágakő minőségű szintetikus gyémántokat 1970 óta növesztenek, ezek azonban nem jelentenek versenyt a természetes gyémántoknak. Csupán tudományos célokat szolgálnak.
A kereskedelemben találkozhatunk olyan természetes gyémántokkal is, amelyek színét különféle besugárzásokkal javították, és ezáltal magasabb minőségi fokozatba kerültek.
Ismertek gyémántdublettek is: pl. felső rész gyémánt, alsó rész szintetikus színtelen zafír, hegyikristály vagy üveg. Más dublettek is vannak a piacon, ahol a felső rész szintetikus spinell, az alsó rész pedig fabulit.

Az emberiség történetében már az ókortól megvolt az igény a drágakövek mesterséges úton történő előállítására, hiszen a természetben oly ritkán előforduló drágaköveket nem mindenki engedhette meg magának. A legkézenfekvőbb anyag erre a feladatra az üveg volt. Európában valóságos iparágak alakultak ki a drágakőutánzatok - fokozottan a gyémántutánzatok - készítésére. Egy igen fontos állomás volt a gyémántutánzatok készítésének történetében, amikor egy Josef Strasser nevű ékszerész ólom-oxidból, szilícium-dioxidból és kálium-karbonátból csodálatosan csillogó követ készített.  
A feltalálóról kapta a kő a „strassz” nevet.


A strasszköves ékszert az utóbbi időben az ólomüvegből készült Swarovski ékszer váltja fel, de hovatartozásuk szakmai szempontból akkor is egyértelmű, ha ezek aranyozva, vagy kopásálló ródiummal, újabban ruténiummal bevonva kápráztatják el a nagyérdeműt. A hazai nemesfémes, drágaköves szakma számára a Swarovski ékszer a bizsu kategóriába tartozik, még akkor is, ha egy-egy Swarovski ékszer ára mára már lassan beéri a nemesfémből készült, drágakövekkel díszített ékszerekét.

A minőség értékelése

Minden gyémántot, amelyet a De Beers piacra visz, előzetesen forma, minőség, szín és súly szerint a 16000 minőségi osztály egyikébe sorolnak be. Londonon kívül szortírozó központok működnek Luzernben (Svájc), Gaboroné-ban (Botswana), Windhoekban (Namíbia) és Kimberleyben (Dél-Afrika).

Korábban az összes gyémánt 20%-a számított alkalmasnak ékszer céljára, ezeknek volt "drágakőminősége". A fennmaradó rész az iparba került ún. ipari gyémántként fúrókoronák, marókészülékek, csiszolókorongok készítésére. 1983 óta további 20%-ot "majdnem drágakő minőségűként" minősítenek, ezeket mindenekelőtt Indiában csiszolják meg. Az olcsó munkabér révén itt fel lehet dolgozni igen apró és gyengébb minőségű gyémántokat, és ezáltal új vásárlói rétegeknek lehet felkínálni a gyémántpiac többi része mellett.

Az ékszergyémántok minőségi értékelése során a színt (ang.= colour), a tisztaságot (ang.= clarity), a csiszolást (ang.= cut) és a súlyt (ang.= carat) veszik figyelembe. Ez a négy "c" teszi egy gyémánt értékét.

Szín szerinti értékelés

Gyémánt minden színben létezik. A leggyakoribbak a sárgás árnyalatok. Ezeket a színtelen gyémántokkal együtt értékelik az osztályozás során. A ritkább, telt színeket (zöld, piros, kék, bíbor, barna, sárga és fekete), az ún. fantáziaszíneket (fancy diamonds) egyedileg értékelik, és csillagászati árakat érnek el.

Korábban a szín szerinti osztályozás során használt fogalmak és meghatározások (Old Terms = régi kifejezések) nem voltak egységesek, és gyakran okoztak zavart, amíg nem jött létre nemzetközi megegyezés az ún. sárga sorra nézve. Németországban 1970-ben RAL 560 A5E számon, német megfelelőikkel tették közzé.

Azóta különböző intézmények javított irányelveket dolgoztak ki, különösen az Amerikai Drágakő-tudományi Intézet (Gemological Institute of America, GIA), a Nemzetközi Gyémánt Tanács (International Diamond Council, IDe) és a Nemzetközi Szövetség Ékszerekre, Ezüstárura, Gyémántokra, Gyöngyökre és Kövekre (Confédération internationale de la bijouterie, joaillerie, orfevrerie, des diamants, perles et pierres, CIBJO).
Ma leginkább az angol nyelven megfogalmazott IDC-szabályok érvényesülnek. Skandináviában saját, a GIA -szabályokhoz hasonló osztályozás van, a Skan. D. N. A régi osztályozási fogalmakat, az Old Termst nem kellene használni. Valójában azonban továbbra is alkalmazzák a drágakő-kereskedelemben.

Tisztaság szerinti értékelés 

Egy gyémánt tisztaságán Németországban csak a belső tökéletességet értik, az USA-ban és Skandináviában a külső minőséget is. A kőbe zárt ásványféleségek, repedések és növekedési jelenségek csökkentik a tisztaságot. Összefoglalóan "zárványnak" (ang. inclusion) nevezik ezeket, korábban "hibának" meg "szénnek" is hívták. Nagyítással tisztának számítanak azok a csiszolt gyémántok, amelyekben tízszeres nagyítóval nem fedezhetők fel zárványok. Az esetleges erősebb nagyítással megállapított hiányosságokat az osztályozásnál nem veszik figyelembe.

A csiszolás értékelése 

A gyémántbriliáns csiszolásának a megítélésekor figyelembe veszik a csiszolási formát, a csiszolás típusát, az arányokat, a szimmetriát, valamint a külső ismertetőjegyeket. Szabványként Németországban a "finoman csiszolt briliáns" érvényes, Észak-Európában a "Skandináv szabványbriliáns", az USA-ban a "Tolkowsky-briliáns".
A következő táblázat az 1971-ben kiadott RAL 560 A5E előírásait tartalmazza egyszerűsítve.

Híres gyémántok 

Egész sor gyémánt ismert és híres nagysága, szépsége vagy kalandos múltja alapján. (a képek másolatokról készültek)

Drezdai 41,00 ct. Valószínűleg Indiából, korábbi története ismeretlen. II. Frigyes Ágost szász választófejedelem vásárolta 1742-ben, állítólag 400 000 tallérért. A drezdai Grünes Gewölbében őrzik.

 Hope 45,52 ct. 1830-ban jelent meg a piacon, és H. Th. Hope bankár (innen a neve) szerezte meg. Valószínűleg egy ellopott kőből csiszolták át. 1958 óta a washingtoni Smithson Intézet őrzi.

Cullinan I, vagy Afrika Csillaga 530,20 ct. A valaha talált legnagyobb, 3106 ct-os gyémántból, a Cullinanból (Sir Th. Cullinanról, az egyik bányatársaság elnökéről) csiszolta 104 másik kővel együtt az amszterdami Asscher és Társai cég 1908-ban. Az angol királyi jelvényekhez tartozó jogart díszíti. A londoni Towerban őrzik. A legnagyobb csiszolt gyémánt.

Sancy 55,00 ct. Állítólag Merész Károly viselte (1470 táján). 1570-ben vette meg Seigneur de Sancy (innen a neve) törökországi francia követ. 1906 óta a londoni Astor család tulajdona.

Tiffany 128,51 ct. 1878-ban találták a dél-afrikai Kimberley bányában, nyers súlya 287,42 ct volt. A New York-i Tiffany ékszerészcég (innen a neve) vásárolta meg. Párizsban 90 fazettás kővé csiszolták.

Kohinoor 108,93 ct. Eredetileg kerek formájú és 186 ct volt, indiai fejedelmek tulajdonában. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és a "Fényhegy" (Koh-i-noor) nevet adta neki. A Brit Kelet-indiai Társaság tulajdonába került, amely 1850-ben Viktória királynőnek ajándékozta. Átcsiszolva először V. György hitvese, Mary királyné koronájába kerül, végül pedig a "Királynő Állami Koronájába". A londoni Towerban őrzik.

Cullinan IV 63,60 ct. Egyike ama 105 csiszolt kőnek, amelyet a valaha is talált legnagyobb gyémántból, a Cullinanból nyertek. Mary királyné koronájában található, kivehető, és melltűként is viselhető. A londoni Towerban őrzik.

Nassak 43,38 ct. Eredetileg több mint 90 ct, egy Nassak melletti (innen a neve) Siva-templomban volt, Indiában. 1818-ban angolok szerezték meg hadizsákmányként. 1927-ben New Yorkban átcsiszolták. Ma magántulajdon az USA-ban.

Sah 88,70 ct. Indiából származik, hasítási lapjai vannak, részben csiszolt. Három feliratot visel uralkodók nevével (közöttük van a perzsa sahé, innen a neve). 1829-ben 1. Miklós cárnak ajándékozták. Ma a moszkvai Kremlben őrzik.

Firenzei vagy toscanai 137,27 ct. Régi történetét mondák övezik. 1657-ben a firenzei Medici-család birtokába került (innen a neve). A 18. században a Habsburg-koronába került, majd melltűnek használták. Nyoma veszett.

Más jelentős csiszolt gyémántok (karátban): Cullinan II (317,40; 9. o.), Centenary (273,00), De Beers (234,50), Nagymogul (280,00), Jonker (125,65), Jubileum vagy Reitz (245,35), Nizam (277,00), Orlov (189,60), Regent vagy Pitt (140,50), Victoria (228,50).
A legnagyobb, ékszerkészítés céljára alkalmas gyémántok (karátban): Cullinan (3106), Excelsior (995,20), Sierra Leone Csillaga (968,90), Nagymogul (körülbelül 787,50), Woyie River (770,00), Vargas elnök (726,60), Jonker (726,60), Jubileum vagy Reitz (650,80), Dutoitspan (616,00), Baumgold (609,25), Lesotho (601,25), Centenary (599,00), Nizam (440,00), De Beers (428,50).

Gyémántcsiszolás

A gyémántot mint drágakövet ugyan több mint kétezer éve ismerik, az első, az optikai hatás növelését célzó megmunkálás csak a 13. században következett be. Azelőtt csak olyan nyers köveket használtak föl, amelyeknek alkalmasint lecsiszolták az éles peremeit. Ekkor azonban a természetes oktaéderkristály sima lapjait gondosan kifényesítették. Ez a "csúcsos kő", nevét a kristályformáról kapta, az első igazi gyémántcsiszolat. Ez áll a fejlődési sor elején, a végét pedig a modern briliánscsiszolás jelzi.

1400 táján hozták létre a "vastag követ" (vagy "táblás követ"), amely egy oktaéderkristály, felül nagy síklappal, a táblával, alul pedig egy kisebb síkkal az alsó csúcsnál (kalettnak hívják).
Valószínűleg vele egy időben hozták létre a "vékony követ" a két oktaédercsúcs lehasításával vagy lecsiszolásával.
A csiszolókorong használatának bevezetése, azaz a 15. század vége óta lehetővé vált a fazetta csiszolás technikai javítása. A természetes kristálylapokon kívül egyre több kiegészítő fazettát helyeztek el, hogy növeljék a kő optikai hatását. A 16. század közepén fejlődött tovább a "vastag kő" egy többszögű, táblás fazettált kővé. A felső és az alsó rész négy oldalsó élét egy-egy fazettává csiszolják le. A csúcs helyén található lappal együtt ezen az "egyszeres csiszolásúnak" nevezett kövön 18 fazettát találunk.

Azzal, hogy újabb fazettákat csiszolnak az oldalsó élek helyére, a "kétszeres csiszolás" jön létre, öszszesen 34 lappal és lekerekített kerülettel (rundiszttal). Ez a csiszolat állítólag (1650 táján) a francia Mazarin bíboros ösztönzésére született (ezért nevezik Mazarin-csiszolásnak is).

A 17. század végén egy velencei csiszoló, állítólag Vicenzio Peruzzi, 58 lapos gyémántcsiszolást fejlesztett ki. Ha a kerület (rundiszt) még nem egészen kör alakú, a fazetták pedig szükségszerűen kissé szabálytalanok is, ez a csiszol at, a "háromszoros csiszolás" vagy "Peruzzi-csiszolás" nemcsak a fazetták azonos száma miatt közelíti meg a briliánscsiszolást.

Briliánscsiszolás 

A gyémánt mint drágakő az előző század ún. régi csiszolásából csak 1910 táján, a modern briliánscsiszolással éri el a tökéletességet. Ismertetője¬gyei: kör alakú rundiszt, legalább 32 fazetta és a tábla a felső részen, legalább 24 fazetta (és néha kalett, vagyis pontszerűen tompított csúcs) az alsó részen.

A "briliáns" megjelölés kiegészítés nélkül csak a kerek briliánscsiszolású gyémántra vonatkozhat. Minden más csiszolási formát a maguk nevén kell nevezni" (CIBJO, 1991). Valójában a kereskedelemben és a köznyelvben minden csiszolt gyémántot briliánsnak hívnak, nem csupán a briliánscsiszolásúakat.
Számításokkal és a gyakorlat alapján a modern briliánscsiszolásnak több változata alakult ki. A legismertebbek a következők:
Tolkowsky-briliáns (1919, Tolkowsky). Nagyon jó fénykiaknázás. A legjobb
brillancia. Az USA-ban a csiszolás osztályozásának az alapja.
Ideálbriliáns (1926, johnson és Rösch). Egyáltalán nem előnyös, ellentétben a nevével. Nincs erős brillanciája. Túl formátlannak hat.
Finomcsiszolású briliáns (a gyakorlat finomcsiszolása vagy gyakorlati finomcsiszolás is, 1939, Eppler). A legjobb brillanciájú csiszolt gyémántokon kiszámított arányok, vagyis a gyakorlatban alakult ki. Németországban a csiszolás osztályozásának az alapja.
Parker-briliáns (1951, Parker). jó fénykiaknázás, de a túl lapos felső rész miatt csekély diszperzió, következésképp gyenge tűz.
Skandináv szabványbriliáns (1968). Skandináviában a gyémántosztályozás szabványa. Az értékeket csiszolt gyémántokról vették.
Többfazettájú briliánsok (a szokásoshoz képest): királycsiszolás (1941) 86 fazettával, magna-csiszolás (1949) 102 fazettával, highlight-csiszolás (1963) 74 fazettával, Princess-144-csiszolás (1965) 146 fazettával, a Radiant (1980) 70 fazettával.