|
Elnevezését a spanyol pietra
de ijada (=lágyékkő) kifejezésből
kapta, mert amulettnek tartották vesebántalmak
ellen. A jade név Európából
az egész földön elterjedt. A
kínai kultúrában Yü
néven már régóta ismert
volt, ez a név mégis ismeretlenség
homályába merült. Az immár
7000 éve ismert szívós kőről az
1863-ban egy Francia kutató kimutatta, hogy két
különböző
ásványról van szó.
Jadeitnek és nefritnek nevezte el ezeket. Mivel a
megkülönböztetésük igen
nehéz, így gyakran tévesen a
kereskedelemben is nagyszámú zöldes
átlátszatlan követ jade
névvel illetnek. Talán ez lehet az oka, hogy a
köztudatban összefoglaló
névként tovább él.
Az emberiség történetében
kevés ásvány tekinthet oly messzi
múltra, mint ez a két kő. Már a
történelem előtti időkben is keresett kő volt
szívóssága miatt,
szerszámok eszközök, fegyverek
készítéséhez. A nefritet
ezért hívják „balta
kőnek” is. A Kolumbusz előtti
Közép-Amerikában többre
becsülték az aranynál. A
földrészen a spanyol
hódítással egy csapásra
megszűnt a jade csiszolás fejlett művészete.
Kínában szintén ősi
kultuszkővé nőtte ki magát. A
hagyomány szerint Gautama Buddha trónja a
Himalájából
származó, a földtől az égig
nyúló yü kőből
készült. A trón köve szent, a
belőle készült talizmán
megóvta és vezette viselőjét.
Már több mint 3000 éve
különböző tárgyakat, szobrokat,
misztikus figurákat készítettek
belőle, ezek a tárgyak ma múzeumok
féltett kincsi közé tartoznak. A
kínai kultusz mind a mai napig él. Bár
korábban csak nefritet munkáltak meg, az
utóbbi párszáz évben
Burmából behozott jadeitet is
használnak.
A
természetgyógyászatban
biorezonenciás sajátságai miatt
gyógyító kőnek
használták és használják napjainkban is; masszázskő, marokkő,
melegkő-kezelés alkalmával.
A jade és a nefrit
rostos-összeszövődött
felépítése miatt,
megmunkálása nagy
fáradtságot és türelmet
igénylő munka. E kövekből
készült szerszámok,
dísztárgyak bámulatosan
ellenállónak bizonyultak.
Szerkezetének köszönhetően
talán a legváltozatosabb, akár
áttört formák
kialakítása is lehetővé
válik. A mai napig kedvelt anyag,
ékszerkőként is.
Néhány figyelemreméltó
faragványt találhatunk pl. a Hopp Ferenc
Múzeum gyűjteményében.
Lényegesen gazdagabb a drezdai és
góthai gyüjtemények. A leggazdagabb
gyűjteménnyel (nyilván) Kína
rendelkezik. Nagyszámú művészi
faragványok vannak a New-York-i Metropolitan
Múzeumban is. A British Museum őriz egy 2140 kg
súlyú szibériai nefrit
töredéket, mely az 1900. évi
párizsi
világkiállításon jelent
meg. Állítólag találtak
már 8-10 tonnás nefrit tömböket
is. (A jadeit ennél sokkal ritkább!)
A jadecsoportba tulajdonképpen három fontos kő
tartozik. A jadeit, kloromelanit, nefrit ezek
szívóssága lehetővé tesz
szinte bármilyen, akár
„kőszerűtlen” forma
kialakítást.
A jádeit színe:
zöld, ezenkívül: fehér,
pirosas, sárga, barna, feketés
Átlátszósága:
átlátszatlan, áttetsző
Mohs-keménysége: 6,5-7
Kémiai összetétele: NaAl (Si2O8)
nátrium-alumínium-szilikát
Karcszíne: fehér
Fő fénytörésmutatói:
1,654-1,667
Fajsúlya: 3,30-3,36
Max. kettőstörése: + 0,013, gyakran nincs
Hasíthatósága:
tökéletlen
Diszperziója: nincs
Törése: szilánkos rideg
Pleokroizmusa: nincs
Kristályosodása: monoklin
Abszorpciója:
Kristályformája:
összeszövődött
szemcsés-finomrostos aggregátum
Fluoreszcenciája: nagyon gyenge:
szürkéskék
Színe:
zöld fekete foltokkal.
Átlátszósága:
átlátszatlan, áttetsző
Mohs-keménysége: 6 (+)
Kémiai összetétele: Na Al (Si2O8)
nátrium-alumínium-szilikát
Karcszíne: fehér
Fő fénytörésmutatói:
1,654-1,667
Fajsúlya: 3,4 körüli
Max. kettőstörése: + 0,013, gyakran nincs
Hasíthatósága:
tökéletlen
Diszperziója: nincs
Törése: szilánkos rideg
Pleokroizmusa: nincs
Kristályosodása: monoklin
Abszorpciója:
Kristályformája:
összeszövődött
szemcsés-finomrostos aggregátum
Fluoreszcenciája: nagyon gyenge:
szürkéskék
Elnevezését: a klorosz (= zöld)
és a melasz (=fekete) szavakból kapta.
Színe:
zöld, fehér, szürke,
sárgás, vöröses, barna, gyakran
foltos
|
Átlátszósága:
átlátszatlan
|
Mohs-keménysége:
6-6,5
|
Kémiai
összetétele: (Ca2(Mg,Fe)5[Si4O11]2(OH)2
bázikus
kálcium-magnézium-vas-szilikát
|
Karcszíne:
fehér
|
Fő
fénytörésmutatói: 1,600-1,627
|
Fajsúlya:
2,90-3,02
|
Max.
kettőstörése: - 0,027, néha nincs
|
Hasíthatósága:
hosszanti irányban tökéletes
|
Diszperziója:
nincs
|
Törése:
szilánkos élesperemű
|
Pleokroizmusa:
gyenge sárgásbarna, zöld
|
Kristályosodása:
monoklin
|
Abszorpciója:
|
Kristályformája:
összeszövődött finomrostos
aggregátum
|
Fluoreszcenciája:
nincs
|
Elnevezését a
görög nefron (= vese) szóról
kapta, mert vesekő elleni amulettnek tartották.
Színe: erőteljes, a vékony peremeken
áttetsző zöld, néha
szürkés-zöld, sőt ritkán
vöröses-barna.
A nefrit gyakoribb, mint a jadeit.
Rostos-összeszövődött szerkezete
még szívósabb, mint a
jadeité. Nagyobb darabokat kalapáccsal szinte
lehetetlen szétütni. Ezért a
bányákban tűzzel felhevítik,
és vízzel hirtelen lehűtik, az így
keletkezett repedések mentén pedig
széthasogatják. Talán ezért
is, készültek belőle kőbalták
még az őskorban.
Felhasználásuk a
történelemírás előtti korokra
nyúlik vissza. Ma is ékszereket,
dísztárgyakat,
gyógyító köveket
készítenek belőle. Szívós
szerkezeténél fogva vésnöki
szempontból is nagyon jól
használható anyag!
Lelőhelyei: Kínai Szinking nyugati
részén, Oroszországban a
Bajkál-tó nyugati
végénél,
Új-Zéland, Ausztráliában
(Tasmánia), Burma, Brazília, Kanada,
Mexikó, Tajvan, Lengyelország.
Összetéveszthető a jadeittel, amazonittal,
aventurinnal, bowenittel, krizoprázzal,
grosszulárral, plazmával, prázemmal,
szerpentinnel, smithsonittal, stb
|