A drágakövek keletkezése és felépítése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A legtöbb drágakő és ékkő ásvány. Ennek megfelelően a drágakövek és ékkövek keletkezésének története az ásványok története. A következőkben erről lesz szó röviden. (A nem ásvány drágakövek és ékkövek (borostyán, korall, gyöngyök) létrejöttéről majd ezeknek a drágaköveknek az ismertetésénél szólunk részletesebben.)

 


Keletkezés 

Ásványok nagyon eltérő módokon jöhetnek létre. Egyesek izzón folyós olvadékokból és gázokból keletkeznek a föld belsejében vagy vulkáni úton fölhatoló lávából a föld felszínén, ill. annak közelében (a magmás folyamatok ásványai). Mások vizes oldatokból csapódnak ki, vagy élő szervezetek segítségével növekednek a földfelszín közelében (az üledékes folyamatok ásványai). Végül új ásványok keletkezhetnek már meglévő ásványféleségeknek a földkéreg mélyebb rétegeiben uralkodó nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására bekövetkező átkristályosodásával (a metamorfózis vagy átalakulási folyamat ásványai).
Az ásványok kémiai összetételét képlettel fejezzük ki. Ennek megadásánál nem vesszük figyelembe a szennyeződéseket és egyéb kisebb elegyedéseket, még akkor sem, ha a kő elszíneződését, sőt teljes színváltozását idézik is elő.

 



Kristályképződmények
 

Majdnem minden ásványféleség meghatározott kristályalakot ölt, vagyis anyagukat tekintve egységes testeket az atomok, ionok vagy molekulák szabályszerű rácsfelépítésével. Felépítésük szigorúan mértani, és (ideális esetben) síklapokkal határoltak. A legtöbb kristály kicsi, sőt részben mikroszkopikus méretű. Vannak azonban óriási példányok is. Ékszerek készítése céljára általában mind az apró kristályok (csekély méretüknél fogva), mind a kristályóriások (zárványaik, szennyeződésük és egyenetlen növekedési jegyeik miatt) alkalmatlanok.
A belső szerkezet, a térrács határozza meg a kristályok fizikai tulajdonságait, így a külső alakjukat, keménységüket és hasíthatóságukat, a törés módját, a sűrűséget és az optikai jelenségeket.

 

                

 

A legtöbb kristály kialakulása nem egyenletes, hanem torzult, mivel egyes kristálylapok jobban fejlődtek ki a többi rovására. A lapok bezárta szögek azonban mindig azonosak maradnak.
Ha egyes kristályegyedek más kristályformákkal, pl. hexaéder (kocka) az oktaéderrel kombinálódva lépnek fel, rendkívül nehézzé válhat egy-egy ásvány azonosítása a kristályforma alapján.
A lapoknak azt az elrendeződését, amelyben egy ásvány megjelenik, a szakmai nyelv alkatnak hívja. A pirit pl. gyakran fordul elő az ötszögtizenkettős (pentagondodekaéder) alakjában, a gránát ellenben a rombtizenkettősében.

A kristályképződés alakját termetnek (habitusnak) hívjuk. Ez lehet táblás, tűs, nyárs alakú, oszlopos vagy zömök. Tekintettel a drágakövek ásványtani előképzettséggel nem rendelkező barátaira, a következőkben az alkat és termet fogalmat összefoglalva a szerkezet szóval helyettesítjük.


Néha előfordul, hogy ásványok, kémiai átalakulási vagy cserefolyamatok következtében, idegen, számukra nem szokásos kristályformában, pszeudomorfózaként (görög "álalak") jelennek meg.

Amikor több kristály meghatározott törvényszerűségek szerint nő össze, kettős, hármas vagy többszörös ikrekről beszélünk. Aszerint hogy az egyes kövek egymás mellé vagy egymáson át nőttek-e, mellénőtt vagy átnőtt ikrek között teszünk különbséget.

A törvényszerű ikresedés mellett sokkal gyakrabban fordul elő az ásványok körében különböző kristályok szabálytalan összenövése, ezeket ásványaggregátumoknak vagy ásvány társulásoknak hívjuk. A növekedési folyamat szerint keletkezhetnek pálcikás, rostos, sugaras, leveles, héjas vagy szemcsés alakok. A bányásznyelv a szabadon álló kristályosodott ásvány társulásokat fenn-nőtt kristálycsoportoknak hívja.

Gyakran keletkeznek jól fejlett és jellegzetesen alakuló ásványféleségek a kőzetüregek (drúzák, geódák) belső falain. Ezek a gömbölyded, többnyire gázbuborékoktól származó üregek főként magmás kőzetekben találhatók.

 



Kristályrendszerek 

A kristályokkal foglalkozó tudomány, a kristálytan a kristályokat hét rendszerbe sorolja. A megkülönböztetés a kristálytani tengelyek hossza meg ama szögek szerint történik, ahogy e tengelyek metszik egymást.

 


A szabályos (izometrikus) rendszer 


Mindhárom tengely egyforma hosszúságú, és derékszöget zár be egymással. Tipikus kristályformái a kocka, az oktaéder, a rombtizenkettős, az ötszögtizenkettős, az ikozitetraéder, a hexakiszoktaéder. 

A négyzetes (tetragonális) rendszer 


A három tengely merőleges egymásra; kettő egyenlő hosszúságú, és egy síkban helyezkedik el, a harmadik (a főtengely) hosszabb vagy rövidebb. Tipikus kristályformái a négyzetes prizmák és piramisok, trapezoéderek és nyolcszögű piramisok, valamint bipiramisok.


A hatszöges (hexagonális) rendszer 

A négy tengely közül három egy síkban helyezkedik el, és 120°-os szögben metszi egymást, a negyedik, eltérő hosszúságú tengely rájuk merőlegesen áll. Tipikus kristályformái a hatszöges prizmák és piramisok, valamint a tizenkét lapú piramisok és bipiramisok.

A háromszöges (trigonális) rendszer
 
A négy tengely közül három egy síkban helyezkedik el, és 120°-os szögben metszi egymást, a negyedik, eltérő hosszúságú tengely rájuk merőlegesen áll. A tengelyek és a szögek megfelelnek az előző rendszernek, ezért néha mindkét kristályrendszert hexagonálisként foglalják össze. A különbség a szimmetriaelemekben található. A hexagonális rendszerben a prizmás alapforma keresztmetszete hatszögletű, a trigonális esetében háromszögletű. A háromszögletű sarkok ferde elmetszéséből keletkezik a hatszöges, hexagonális alak. A trigonális rendszer tipikus kristályformái a háromoldalú prizmák és piramisok, romboéderek és szkalenoéderek.
 

A rombos (orthorombos) rendszer 


Három különböző hosszúságú tengely áll egymásra merőlegesen. Tipikus kristályformái a rombos bázisú sokszöglapokkal határolt idomok, a rombos prizmák és piramisok, valamint rombos bipiramisok. 


Az egyhajlású (monoklin) rendszer 


A három különböző hosszúságú tengely közül kettő egymásra merőleges, egy pedig ferdeszöget zár be ezekkel. Tipikus kristályformák a sokszöglapokkal határolt idomok és hajlott véglapú prizmák. 


A háromhajlású (triklin) rendszer


Mindhárom tengely egyenlőtlen hosszú, és ferde szöget zár be. Tipikus kristályformái síklappárokkal határolt idomok.


ingyen webstatisztika




fel