A lazurit (névváltozata: lazúrkő, lapis lazuli. Európában szokás ármenkőnek is nevezni. (A IV.Szilikátok ásványosztályon belül a tektoszilikátok (állványszilikátok) alosztályban az önálló szodalitcsoport tagja.)

Klórtartalmú, nátrium-kálium tartalmú szilikát, melyben az atomcsoportok térhálót alkotnak. Kedvelt ékszerkő volt már az ókorban is. Sokszor tévesztik az azurittal, a szodalittal és a foszfátokhoz tartozó lazulit vagyis kékpát ásvánnyal, de fizikai tulajdonságaik alapján könnyen elkülöníthetőek. A gyakori szennyezései (pirit, markazit, dolomit, csillámok) miatt aggregátnak tekintik, többen a magas elegykristályos megjelenés miatt kőzetnek tartják. Kísérletek folynak mesterséges előállítására.

 

Már az ókorban készítettek gyűrű betéteket, függőket, medálokat a könnyen csiszolható lazuritból. Ritkán előforduló nagyobb kristályai keresettek. A finomszemcsés tömbös példányok gyakran szennyezettek. A világosabb Chile-lapis több kalcitot és szennyező dolomitot tartalmaz. Legkeresettebb az indigókék keleti lazurit. Aprószemű pirit zárványok csiszolt felületén különleges fényhatást eredményeznek. Hevítéssel szine befolyásolható. Savakra nagyon érzékeny, ezért lakk vagy viaszbevonattal látják el, ami a fényhatást is kiemeli. Gyakran hamisítják kvarc "berlini kék" festésével, ilyen a nunkircheni lapis, de ez idővel zöldesre színeződik. A hamisítók gyakran készítenek tripletet, amikor üveget kékre színezett ragasztóanyaggal gyengébb minőségű lazurittal préselnek össze.

 

---