|
|
Elnevezése az
ó-indiai upala (=kő, drágakő)
szóból került át a
görögbe: opalliosz, amelyen már a mai
opált értették.
Az opál számos változata
közül csak néhány tartozik a
drágakövek közé:
- a fehér és fekete nemesopál
,
- a tűzopál és a jóval
kevésbé értékes
- faopál , mely gyakran a kvarcok közé
sorolható, mivel gyakran az SiO2 a
kvarcokra jellemző mikrokristályos módon jelenik
meg.
A közönséges opálok
csupán szerkezetüknél fogva tartoznak
ide, de drágakőnek nem tekinthetők, (ún.
tejopál, májopál
‚stb.).
 
Az opálok szerkezete külön figyelmet
érdemel: egyszerű műszeres vizsgálat
esetén amorf anyagként viselkedik. A
részletes szerkezetvizsgálatok azt
igazolták, hogy a különböző
opálváltozatok nemcsak amorfok, hanem
többé-kevésbé
kristályosak is lehetnek. Elektronmikroszkópos
vizsgálat esetén újabb
eltéréseket tapasztalunk az egyes
opálváltozatok között. Ezeket
hazánkban Takács József
geológus vizsgálta.
Megállapításait röviden a
következőkben ismertetjük:
”Érdekes jelenség az
opálnál, hogy a nm-es
mérettartományba eső kristályos
szerkezet mellett, a néhány 100 nm-es
méretben is jelentkezik egy ún.
másodlagos szerkezet, amely
változatonként
különböző alakú és
méretű építőelemekből
áll.” A közönséges
opálfélékben (viaszopál,
májopál stb.) az
építőelemek alakja és
mérete eltér egymástól,
színeződésük nyomelemekre (pl. Fe2+,
Fe3+) vagy
ásványzárványok (pl.
hematit) jelenlétére vezethető vissza.
A tejopálban az építőelemek
mérete (100-250 nm) és alakjuk csaknem egyforma,
amelyek rendezetlenül helyezkednek el egymás
mellett. Az ennél a változatnál is
megjelenő kékesfehér szín
(opáleszencia) oka a fehér fény
szóródása ezeken az elemeken. Mivel
méretük a kék szín
hullámhosszához (kb. 400 nm) áll a
legközelebb, ezért azt
szórják a legerősebben
(Lényegében ilyen jelenség okozza az
ég kék színét is!)
A nemesopálban az építőelemek
mérete és alakja egyforma, és
szabályos geometriai rendben követve
egymást, háromdimenziós
rácsszerű szerkezetet építenek fel. Az
általuk felépített rács
ismétlődő egységeinek mérete kb.
ugyanakkora, mint a fény hullámhossza. Ennek
következtében a rács síkjai a
beeső fehér fényt
szétválasztják
különböző hullámhosszú
összetevőire, a látható spektrum
színeire. Ezt a jelenséget optikai
diffrakciónak, a keletkező
színjátékot
opalizálásnak nevezik.
Az ausztrál opálok
elektronmikroszkópos vizsgálatát
először J. Pense (Németország)
és J. V. Sanders (Ausztrália)
végezték el. Ezek szerint az ausztrál
nemesopálban az egyes építőelemek
gömbölyűek, és magas szimmetria
(szabályos) szerint illeszkednek
egymáshoz.
Az ausztrál nemesopálokkal
ellentétben, a
vörösvágási (ma: Cervenica,
Szlovákia) ún. magyar opálban alacsony
szimmetria (triklin) szerint rendezett, szögletes
építőelemek mutathatók ki, amelyekkel
jól magyarázható
színjátékának az
ausztrál opálétól
való eltérése. Ez az eltérő
felépítés tette a magyar
opálokat a világ legszebb és
legkeresettebb nemesopáljaivá. időközben
a mai Magyarország területén is
találtak nemesopálokat, melyek kifejezetten
kristályopálok. alapszínük
enyhén barnássárga,
sárgás vöröses, majdnem
víztiszta darabokat is találtak.
Az opálok sűrűsége: 1,98 és 2,20
között változik, a
„porózus” opálé:
1,26
|