(A szerepkártya információi csak a szerepet vállaló színészre tartoznak, kivéve, ha a játék folyamán a tanulók szeretnének további információkhoz jutni a magazin és a menedzser kapcsolatáról.)
I. Az „ARC Magazin” című budapesti bulvárlap rövid története és „ars poeticája”.
A vezető menedzser egy alkalommal a munkatársainak a következőket mondja:
„Azért alapítottuk két éve ezt a lapot, mert elegünk lett
a korábbi munkahelyünkön a rossz körülményekből, a zsarnokoskodó főnökökből és
az állandó anyagi kiszolgáltatottságból. Úgy gondoltuk – eleinte öten, majd
további munkatársak csatlakozásával tizenketten, – hogy mindenképpen jobban
járunk, ha saját lapot alapítunk, és végre úgy dolgozunk, ahogy nekünk tetszik.
Nem csupán a munkatársai, hanem résztulajdonosai is vagyunk a lapnak.
Ebből származtak már kisebb-nagyobb vitáink, de mindig
meg tudtuk beszélni a problémáinkat. A többségi tulajdonos azonban aggódik,
hogy nincs elég bevételünk, és túl kevés az eladott példány.”
*
Az első két év sikeresnek mondható a magazin életében, bár egyetlen munkatárs sem keres többet, mint a korábbi munkahelyén, ugyanakkor lényegesen többet kell dolgozniuk. Tapasztalják, hogy a különböző szakmák képviselői itt jól megértik egymást a közös cél érdekében. Van köztük testnevelés és magyar szakos tanár, korábban ügynöki munkát végző biztosítási szakember, képzőművész, költő, piacozó könyvárus, könyvelő, fényképész, középiskolai végzettségű számítástechnikai szakember és több más szakma képviselője. Külön-külön talán mindannyian munkanélküliek lennénk, így együtt viszont (egyelőre) van munkájuk és nem túl rossz fizetésük.
Néha ugyan nagy megalkuvással és sok ügyeskedéssel sikerül csak összehozniuk a következő számot. Olyan „sztárok”-kal készült (erőltetett) interjúkat kell közölniük, akik szappanopera-sorozatokban vagy ún. „valóságshow”-ban lettek „híressé”. A rengeteg munkával beállított, agyonretusált képekből készült összeállításokat nem igazán érzik magukénak a lap munkatársai. A valódi filmcsillagokat és nagyobb művészeket most még nem tudja megfizetni a kb. tízezres példányszámban eladható újság, így legfeljebb átvesznek más újságoktól ilyen képeket. Az illúzióvesztés és a kiábrándultság mellett további problémák adódnak. Az utolsó két kiadvány drasztikusan csökkenő eladási száma jelzi, hogy valamit tenni kell, ha nem akar a társaság rövidesen csődöt jelenteni. A munkatársak mindannyian tudják, ki kell találni valamit, ami emeli a lap példányszámát, és jobban jövedelmez, mint az eddigiek. A többségi tulajdonos pedig követel, a „prés” egyre szorongatóbb.
II. A szerkesztő-menedzser jellemzése
A FŐMENEDZSER egyben a jelzett bulvárlap „ARCOK” című rovatának vezetője, sokat tapasztalt, 32 éves hölgy. Ellentmondásos személyiség. Hideg, racionális gondolkodás segíti a döntéseiben, de nem állnak tőle távol az érzelmek. Képes az emberek gyengeségeit meglátni és kihasználni. Vasakarattal befolyásolja, sőt irányítja a munkatársait. A tulajdonos egyértelműen őt tartja a lap vezetőjének.
III. A FŐMENEDZSER koncepciója
Elképzelései szerint lapjuk példányszámát nem a már ismert, „nagy” sztárok bemutatása és a róluk szóló félig igaz sztorik, szenzációk emelhetik, hanem azok a vidéki, főképp kisvárosi emberek, akiket maga a lap tesz ismertté. „Meg kell tehát alkotniuk” a saját sztárjaikat, akik nagyon mélyről indulnak, fiatal, hétköznapi emberek. A róluk szóló történetek és fényképes beszámolók nyomán majd megnő a lap eladási példányszáma. Főképpen akkor, ha egy-két „sztárolt” fotóalany mellett tömegesen (és olcsón) fényképezhetik a médiaszereplésre vágyó fiatalokat. Ennek lehetőségeit a következőkben látja a szerkesztő-menedzser.
Szerinte mély merítésben, nagy energia-befektetéssel, kampányszerűen induljon a lehetséges sztárok felderítése. Hirdetéseket adjanak fel, melyekben keresik „az év arcát”, de különböző városok, falvak utcáin is sok-sok fiút és lányt fényképezzenek le.
Rengeteg fénykép érkezett eddig is „csak úgy” a szerkesztőségbe. Tíz-húsz faluból, városból, ahonnan majd behívnak beszélgetésre egy-egy jelöltet, remélhetőleg sokan azonnal megrendelik az újságot.
A vezető menedzser elméletének további elemeiről a következőket mondta a munkatársainak a legutóbbi értekezleten az újság fejlesztéséről:
„Ha pedig – mondjuk – egy városi diáklányról készülnek
képek és sztorik, annak a lánynak az iskolájában nyilván sokan vásárolni kezdik
az újságot. Persze, hiszen sokan viszontláthatják önmagukat is a lapban előnyös
beállításban. Figyeljünk az előnyös beállításra!
A szűkebb és tágabb környezet érdeklődése talán arra is irányul majd, hogy miképpen válik valaki a szemük láttára „rút kiskacsából” „tündöklő hattyúvá”. Középszerű osztálytársból médiasztárrá. A lányt segítse a lap abban, hogy jobban öltözködjön, jó legyen a frizurája és a sminkje, különórákat kapjon a színpadi mozgásból, fényképezzék vele együtt a rokonait, tanárait, lakóhelyén a szomszédait, az utca emberét, a busz utasait, amellyel utazik, az üzletbeli eladókat, ahol vásárol, az ételeket, amiket fogyaszt, a tisztálkodási eszközeit és kedvenc együttesének cd-borítóit. Nagyon figyeljünk oda a környezetére, hadd szerepeljen az is! Szülők, nagyszülők, a lakóhely épületei, tárgyai, rokonok, barátok, tanárok, riválisok…
A siker csábító. Miután meghirdettük „Az év arca” versenyt, nyilván ingyen is juthatunk önmagukat ajánló emberek fényképeihez, és egyre több érdekes vagy megrázó történethez, amelyek közül csak ki kell választani néhány megfelelőt ahhoz, hogy szaporodjanak a reklámajánlatok, és többen szponzorálják azután az újságot.”
A menedzser szerint az akció után majd meg tudja fizetni a lap a valódi sztárokat is, de a nagy üzlet a szerkesztő-menedzser szerint még mindig a hétköznapi emberek sztárrá emelésében rejlik.
A piszkos, nagy botrányoktól óvná a szerkesztő-menedzser a munkatársakat, mert egy-egy komolyabb per több anyagi veszteséggel járhat, mint amennyit hoz a konyhára. Szerinte az erotikát is finoman, nagyon átgondoltan kell adagolni, mert könnyen átcsúszhat az újság a durva megoldások felé, és – bár olyankor egy ideig nő a példányszám –, a tapasztalatok szerint hosszú távon elveszíti saját sztárjait, szponzorainak egy részét és az olvasók mintegy felét a lap. Igyekezzenek „történeteket mesélni” képregény-szerűen – ezt elbírja az átlagember is, és látványosan, kalandosan sorsokat formálni, akkor valószínű a siker.
Összegezve: a SZERKESZTŐ-MENEDZSER szerint a legfontosabb a magazin saját sztárjainak kinevelése, majd az ő „felhasználásuk” reklámok, szponzorok megszerzéséhez. Legyen ez nagy SIKERSZTORI, ami megdobogtatja minden hasonló sorsú és korú fiatal szívét, és felkelti a vágyat bennük, hogy ők is bejárhassák ezt az utat. Erre máris „rámozdultak” a munkatársak is, és a helyi televízió is jó partner.
IV. A szerkesztő-menedzser AKCIÓI
Maga a SZERKESZTŐ-MENEDZSER jelenleg éppen egy diákkal (Takács Grétával) beszélget a lány iskolájában az egyik osztályteremben az ún. „nagyszünetet” kihasználva.
A) Felkeresi Takács Grétát, akinek a képét látta egy napilap ún. mosolyalbumában, hogy „elindítsa” az általa ajánlható karrier felé. Engedélyt kér az iskola igazgatójától, hogy fényképeket készíthessen az osztályteremről, az osztálytársakról és Grétáról. A fotózás után egy osztálytermi beszélgetésben óvatosan, érzékeny meggyőzéssel „húzza be” a sérülékeny, „többre vágyó” lányt a média vonzó, varázsos világába. A nagymamával és az osztályfőnökével „természetesen” már beszélt, mielőtt a lányt megkereste. Alaposan tájékozódott a lány körülményeiről. Először csak egy-két stúdióbeszélgetést és fényképet kér tőle, amit majd ’jól megfizet’ (Egyelőre kétezer forintot ajánl képenként, plusz kétezret a közölhető történetekért.) Sejteti, hogy sokkal többet is kereshet majd Gréta, ha a képeit-történeteit jól fogadja a közönség. Figyelmezteti, hogy több százan várnak arra az alkalomra, amit a lány most megkaphat, és nem valószínű, hogy ismét felajánlják neki ezt a lehetőséget. A menedzser megérteti Grétával, hogy szinte az élete minden területén tud neki segíteni a lap, ha hosszabb távon is hajlandó együttműködni. A beszélgetés végén aláírat a lánnyal egy szerződést.
*
A megjelent képek sikerére hivatkozva a menedzser és munkatársai elkezdik tanítgatni a lányt sminkelésre, öltözködésre, viselkedésre… Újabb képeket készítenek róla, immár professzionális körülmények között. Egyszer és mindenkorra meg akarják vásárolni Gréta általuk készített képeinek minden jogát. Újabb szerződést ajánlanak tehát. A szerkesztő-menedzser sejteti: a lehetséges siker határa a csillagos ég. A nagyobb sikerért azonban nagyobb áldozatokat kell majd hoznia az újdonsült médiasztárnak.