Drámajáték és emberi
kommunikáció
(A képzési, továbbképzési programot Wenczel Imre
készítette)
1. A KÉPZÉSI PROGRAMRA VONATKOZÓ ADATOK
1.1.
A program megnevezése:
1.2.
A képzés célja:
A programban résztvevők
számára cél: a csoportos játék, együttműködés, tanulás folyamán olyan elméleti
és gyakorlati ismeretek elsajátítása, amelyek egyrészt a verbális és
nonverbális kommunikációs készséget fejlesztik (illetve elősegítik annak
tudatosabb alkalmazását), másrészt a drámapedagógiában használt ún. „A”, „B” és „C” és "D" típusú játékok saját
élményű kipróbálása és e játékok vezetésének tanulmányozása nyomán
alkalmassá válhatnak a képzés résztvevői e játékok vezetésére.
A projekt kb. 30 % elméleti,
70 % gyakorlati ismeretet nyújt a megjelölt szakirodalom alapján.
Az elvégzett 120 órás
tanfolyamon felsőfokú drámajáték-vezetői képzettséget lehet szerezni, esetleg
vizsgát tenni, így a végzettségről bizonyítványt kapni.
1.3.
Azoknak a munkaköröknek
a megnevezése, amelyekben foglalkoztatottak számára javasoljuk a részvételt:
Munkakörök
szerint: Megbízatások,
funkciók, beosztások szerint
óvodapedagógus diákönkormányzatot
segítő pedagógus
tanító gyermekvédelmi
felelős
tanár munkaközösség
vezető
gyógypedagógus osztályfőnök
logopédus szabadidő
szervező
kollégiumi nevelő gyakorlóiskolai,
óvodai szakvezető
pszichológus diák
és gyerekcsoportok művészeti
szociálpedagógus vezetői
könyvtáros tanár (tanító)
óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, művészeti
vezetők, közművelődési menedzserek
2.5. A jelentkezés
feltételei:
-
Iskolai végzettség és szakképzettség: főiskolai és/vagy egyetemi diploma
-
Megelőző szakmai gyakorlat: nem szükséges
-
Egyéb jelentkezési feltételek: fogékonyság a
csoportos és egyéb játékok iránt, érzékenység az emberi kommunikációs technikák
alkalmazásában, némi önismeret, (ember-) gyerekszeretet
2.6.
A képzés össz.-óraszáma:
4x30= 120 tanóra
2.7. A képzés során
elsajátítandó tartalmi követelmények:
Elmélet/gyakorlat:
¨ A kommunikáció tényezői.
¨ Verbális és nonverbális megnyilatkozás (testbeszéd, gesztusok…).
¨ Tranzakciók különböző kontextusokban.
Forrás: Geoffrey Moss: Az eredményes kommunikáció kézikönyve
(Bagolyvár Kiadó. Bp. 1998); Eric Berne: Emberi játszmák
(Háttér kiadó Bp. 1984);
Thomas Gordon: T.E.T. (Gondolat Bp. 1991.)
¨
Drámapedagógia-drámajáték.
Fogalom-meghatározások, játékfajták felsorolása, rendszerezése.
Forrás: Gavin Bolton: A tanítási dráma elmélete (Színházi
füzetek / V. Bp. 1993)
¨
A csoportos játék mint tanítási módszer; ún.
tantárgy-pedagógiai drámajátékok
(magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv, ének-zene,
matematika, földrajz, biológia...).
¨
Az „A” típusú játékok
csoportosítása, kipróbálása és vezetése.
Forrás: Kaposi László szerk. Játékkönyv (Színházi
füzetek / IV. Bp. 1993.)
¨
Részvétel játszóként
több, vezetőként két „D” típusú drámafoglalkozáson. Tanítási drámaóra-vázlatok
készítése.
Forrás: Jonothan Neelands:
Dráma a tanulás szolgálatában (Színházi füzetek / VI. Bp.1994)
Gabnai Katalin: Drámajátékok
gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek (Színházi füzetek / III. Bp. 1993)
Kaposi László szerk.:
Drámapedagógiai olvasókönyv (Színházi füzetek / VII. Bp. 1995)
¨
Színjátszás: néhány rendezői ismeret; tér,
dramaturgia, cselekmény, szereplőtípusok, színészvezetés...
Forrás: Nánay István: A színpadi rendezésről (Magyar Drámapedagógiai Társaság, Bp.
1999)
2.8. A képzésen elsajátított
ismeretek ellenőrzésének módja:
·
„A” típusú játéksor vezetése az adott
csoportban. (Gyakorlat)
·
"D" típusú drámafoglalkozás tervezése
és vezetése (egy gyakorló és egy vizsgafoglakozás)
·
Elméleti vizsga a kötelező szakirodalom és a
képzés során elsajátított elméleti ismeretekből
Kötelező szakirodalom:
·
Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek,
fiataloknak, felnőtteknek (Színházi füzetek
/ III. Bp. 1993)
·
Gavin Bolton:
A tanítási dráma elmélete (Színházi füzetek / V. Bp. 1993)
·
Jonothan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában (Színházi füzetek
/ VI. Bp.1994)
·
Kaposi László
szerk. Játékkönyv
(Színházi füzetek / IV. Bp.
1993.)
·
Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv (Színházi füzetek / VII. Bp. 1995)
·
a Drámapedagógiai Magazin megfelelő
számai
2.9. A képzés tartalmi
területek szerinti besorolása:
·
Kollégiumi és gyermekotthon nevelés, foglalkozás
·
Művészeti nevelés: színjátszás, drámajáték
·
Napközis és tanulószobai foglalkozás
·
Pedagógia
·
Szakképzés: drámapedagógia, kommunikáció
2.10. Intézménytípus
megjelölése, amelyben dolgozó pedagógusok számára ajánlott a képzés:
óvoda
általános (alap) iskola
szakiskola
szakképző iskola
gimnázium
szakközépiskola
alapfokú művészetoktatási intézmény
kollégium
Ezen belül mely évfolyamokon
tanító pedagógusok számára ajánlott a képzés?
Speciális igények szerint alakíthatóan: minden
évfolyamon oktató-nevelő pedagógus számára.
2.11.A képzésben indítható
csoport létszáma:
-
A csoportlétszám minimuma: 10 fő
-
A csoportlétszáma maximuma: 25 fő
*
2.12. A tanúsítvány kiadója és a tanúsítvány kiadására
vonatkozó formai követelmények:
(Egyeztetésen múlik, hogy milyen tanúsítványt célszerű
kiadni, és az is, hogy milyen/melyik intézmény adja ki.
Lehetőségek:
Szlovákiai intézmény; vagy Gy.-M.-S. Megyei Pedagógiai Intézet ((Wenczel Imre
akkreditált tanfolyama- 30 órás)); Magyar Drámapedagógiai Társaság ((120 órás
akkreditált tanfolyam)); Kerekasztal Társaság ((Kaposi László neve fémjelzi.)))
2.13. A tanfolyamvezető(k) és
a vizsgáztató(k) óradíja(i):
Tanóránként (45 perces tanóra) 5000 Ft-os nettó óradíj.
Vizsgadíj: 6000 Ft
2. 14. A tanfolyam tervének készítője:
Wenczel Imre
3. A drámajáték rövid
jellemzése
Mindenekelőtt szögezzük le: a
drámajáték nem színjátszás és nem színházlátogatási kurzus (bár mindkettő
„belefér”). A drámajáték fogalma alatt azokat az A, B, C és D típusú
csoportos játékokat értjük, amelyeknek jelenleg Magyarországon a
legkiterjedtebb szakirodalma van az összes oktató-nevelő módszer közül.
Az "A" típusúak készségfejlesztő
gyakorlatok; a "B" típusúak a „tegyünk úgy, mintha utazók,
felnőttek, filmesek … stb. volnánk”,
röviden a „mintha” játékai;
a "C" típusú játékok (leegyszerűsítve) a színjátszás
játékai; a "D"
típusúak a tanítási dráma játékai - mindaz, amiről eddig
szóltunk, elemeiben megjelenhet ez utóbbiban egyetlen nagy ívű folyamatba
ágyazva… Különösen a tanítási dráma hatékonysága
jól bemért már. A legfontosabb szakirodalom hozzá: G. Bolton: A tanítási
dráma elmélete; Jonothan Neelands: Dráma a tanulás szolgálatában; illetve a
Kaposi László által szerkesztett Drámapedagógiai olvasókönyv; elemeiben
pedig Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak felnőtteknek
c. könyve.(Részletes szakirodalom-jegyzék mellékelve.)
Idézünk majd egy-egy példát
az egyes játéktípusok rövid leírására illetve vázlatára! Talán valamilyen
útmutatással is szolgál, bár az itt idézett „D” típusú 90 perces foglalkozás
inkább a képzett és vizsgázott drámapedagógusoknak mond valamit. (A közölt
játékok és foglalkozásrészletek megtalálhatóak a győri Gyermekek Háza
kiadványaiban, a veszprémi „Vegyede” sorozatban illetve a Drámapedagógiai Magazinban.)
(A foglalkozások moduljai és azok részletes vázlatai)
A foglalkozások vázlatai 3-szor 45 perces egységeket tartalmaznak,
egy ívben 135 percet, azaz kettő és egynegyed órát; a bevált gyakorlat szerint
nem célszerű ennél kisebb időintervallumokban gondolkodni. Ha mégis kisebb
egységekben vagyunk kénytelenek dolgozni (a csoport időigényeit figyelembe
véve), akkor csak a vázlatok egyes részletei megvalósíthatók az adott
foglalkozáson, ha nagyobb egységekben, akkor egy másik foglalkozás részlete
beépíthető. Pl. a 2. foglalkozás első gyakorlataival folytatható a játék. A
gyakorlatok egymásra épülnek, a sorrend csak az egész struktúra
megváltoztatásával cserélhető fel. Gyakori a témafeldolgozások között a
beszélgetés, vita, kiscsoportos egyeztetés, gyűjtés, stb.… Az adott csoport
állapota, felkészültsége, szellemi kapacitása természetesen módosíthatja mind a
feldolgozás sorrendjét, mind a gyakorlatok (játékok) változatait, mind a
munkaformát.
Figyelembe kell venni a
foglalkozások megtartása előtt a következő kérdésekre adható válaszokat:
Célok:
¨
Mik a céljaim az
adott foglalkozáson az adott konkrét csoporttal?
¨
Ezek a célok hogyan
kapcsolód(hat)nak a csoportot érintő hosszú távú céljainkhoz?
¨
Milyen felismeréseket
remélhetek (reálisan) a csoport tagjaitól az adott foglalkozáson a felmerülő
kérdésekkel kapcsolatban?
Módszerek:
¨
Mi a legjobb út az
óra témájának megközelítésére? (Nagycsoportos, kiscsoportos, páros vagy egyéni
munka? Beszélgetés? Vita? Gyűjtés? Rajzolás? Térmeghatározás?…)
¨
Melyek e felmerülő
központi kérdések?
¨
Hogyan tudom mindezt
lefordítani a gyakorlati tevékenység nyelvére?
¨
Hogyan tudom az
egyeztető beszélgetéseket a lehető leggazdaságosabban lebonyolítani?
¨
Mennyit kell előre
elmagyaráznom és miért?
A határok kijelölése:
(Csak néhány összefüggés a
Neelands által leírtak közül)
¨
Melyek a számomra
kockázatos területek?
¨
Milyen mértékben
tudom tolerálni a zajt, a fizikai aktivitást, a felelősség megosztását, a
spontán munkát, a folyamat megszakítását?
¨
A megszokott (kissé
rituális) módon kezdjük a foglalkozást, vagy előnyösebb lenne egy másfajta
kezdés, pl. a tér átrendezése? (Általában körben ülve vagy állva kezdünk.)
Reagálás a fejleményekre:
(Csak néhány a 13 közül)
¨
Milyen kérdések
segítenek a gondolkodás irányításában, és melyek erősítik az érzelmi
bevonódást?
¨
A vita lesz-e majd a
reflexió bátorításának megfelelő módja, vagy valamilyen más kifejezési
forma (pl. a „pillanat megjelölése”)?
¨
Milyen jellegű
kérdésekkel tudom majd felmérni, mit tartanak a csoport tagjai jelentősnek a
munkájukból?
¨
Hogyan tudom
felmérni, mit tanultak?
I.
foglalkozás (3 tanóra)
A modul címe:
Ismerkedési,
kapcsolatteremtési játékok, a csoport szellemi-érzelmi állapotának, a téma
iránti fogékonyságának, tudásának felmérése, egyeztetések, megállapodások
megkötése.
Módszer:
Egész csoportos és
kiscsoportos, „A” típusú gyakorlatok és beszélgetések.
Segédeszközök:
Az adott játékok követelményei
szerint. (Itt pl. két babzsák,
luftballonok, labdák…, zene minden foglalkozáson szükséges háttéranyagként,
aláfetésként vagy más okból/célból)
A szakirodalom rövid
bemutatásához: Kaposi László szerk.: Játékkönyv
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és
nonverbális jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E
munkaformák és módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről” és/vagy
„felülről” jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének, illetve a
vezető és a csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos önértékelés, egymás
kontrollálása zajlik.
Követelményként határozzuk
meg az első foglalkozáson, hogy minden csoporttag kb. a foglalkozások 20-25.
órájában önállóan vezet majd egy 10 perces, néhány általa összeillesztett „A” típusú játéksort a csoportnak. A csoport
többi tagja tehát ebben a szituációban játszóként vesz részt.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
Az első három óra, eddig 3
tanóra.
A) Elméleti bevezető
B)
1. Ismerkedési játékok (név-sor)
2. Név-kör
Ezzel együtt:
Milyen játékokat kínálok? Mit kívánnak tőlem a csoporttagok?
(Narráció és/vagy beszélgetés)
3. Lődözős játék (nevekkel is)
4. Egy B típusú játék demonstrálása és a játéktípusok rövid bemutatása
(egyeztetések és szerepbelépések --- Hova utazzunk?; Élő adás!)
5. Király, herceg, gróf, báró...
6. Hoztam neked egy...
7. Hangszíneink (verbális kommunikáció)
II. foglalkozás
A modul címe:
Mozdulat és testbeszéd;
Ritmus-játékok;
Csoportdinamikai játékok;
Verbális és nonverbális
kommunikáció páros gyakorlatokban -- irányítás és az irányítás elfogadása.
Módszer:
Leginkább „A” típusú
gyakorlatok és beszélgetés. Előadás, tanári narráció.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. (Itt pl. két
babzsák, luftballonok, labdák…)
A szakirodalom rövid
bemutatásához: Kaposi László szerk.: Játékkönyv
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és
nonverbális jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E
munkaformák és módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről”
és/vagy „felülről” jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének,
illetve a vezető és a csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos
önértékelés, egymás kontrollálása zajlik.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A második három óra, eddig
6 tanóra.
1. Kézfogó játékok (szorítsuk 10,9,8,7,6,5 alá!; gubancolós játék)
2. Taps, mozdulat-variációk ritmusra
3. Saját nevünk ritmusa (mozgással, tapssal, dobbantva, stb., a csoport a név kimondásával ismétli a mozdulatokat)
4. Mozdulj rá!
5. Mozdulj velem együtt!
6. Mozdulat-karmester
7. Fekete-fehér, igen, nem (babzsákos gyakorlatok 1, majd két 2 zsákkal)
8. Ne ejtsük le... a labdát, a lufit, a hangot!
9. Szövegmormolás átadása időrés nélkül (versszövegekkel is!)
10. Páros gyakorlatok: egyszerre beszélünk egy percig...; információt is megpróbálunk átadni...
11. Börtönlakók és látogatók (kommunikációs játék)
12. Tekintettel küldelek, hívlak
13. Állj a tekintetem elé!
14. Utasítások szemmel
15. Hol a kapu?
16. Tenyérrel irányíts!
17. A kommunikáció tényezői a gyakorlatban
III.
foglalkozás
A modul címe:
Munkaformák a
drámajátékban: elmélet és gyakorlat.
Verbális kommunikáció,
beszédgyakorlatok.
Pantomim-játékok.
Néhány játék
színjátszósoknak.
Módszer:
Leginkább „A” típusú
gyakorlatok és beszélgetés az egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma,
illetve a páros játékok váltogatása. Előadás, tanári narráció.
Segédeszközök:
Az adott játékok követelményei
szerint.
A szakirodalom rövid
bemutatásához: Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és nonverbális
jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E munkaformák és
módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről” és/vagy „felülről”
jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének, illetve a vezető és a
csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos önértékelés, egymás kontrollálása
zajlik.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A harmadik három óra,
eddig 9 tanóra.
1. Mondjunk el közösen egy történetet!
2. Kiálts be egy szót a történetembe!
3. Válasszunk párt magunknak, és beszéljünk vele egyszerre egy percig!
4. Formáljunk közösen mondatokat szavanként!
5. Formáljunk közösen, majd párosával mondatokat szavanként!
6. Legyünk egymás árnyékai! (páros gyakorlat, de csak egy világító eszköz van, ez előbb a tanár, majd valaki más a csoportból)
7. Lazítás-feszítés
8. Egy kis pantomim közösen --- mit eszünk?
--- hol vagyunk?
--- hogy érezzük magunkat?
--- mi a szándékunk?
9. Munkaformák: Grimm mesék részletei állóképekben
Hogy néz ki ugyanez fél perc múlva?
Vezessük át egyik képet a másikba!
Adjunk hangot neki!
Változtassunk az időjáráson, az illatokon, a cselekvés gyorsaságán!
10. Domináns-követő -reagáló - játékok
11. Szinkronizálás-játékok
IV.
foglalkozás
A modul címe:
A megfigyelés/érzékelés
fejlesztése.
Testbeszéd és
metakommunikáció.
Csoportdinamikai játékok.
Tantárgypedagógiai
drámajátékok, népi eredetű játékok…
Játéksor szerkesztése.
Módszer:
Leginkább „A” típusú
gyakorlatok és beszélgetés, az egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma,
illetve a páros játékok váltogatása. Előadás, tanári narráció.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. (Babzsákok, papírok, íróeszközök)
A szakirodalom rövid
bemutatásához: Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv; Kaposi L.:
Játékkönyv, Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak,
felnőtteknek
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és
nonverbális jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E
munkaformák és módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről”
és/vagy „felülről” jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének,
illetve a vezető és a csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos
önértékelés, egymás kontrollálása zajlik.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A negyedik három óra, eddig 12 tanóra.
1. Vedd fel a másik ember testhelyzetét!
2. Hunyd be a szemed, és utána találd ki, mi változott a társadon!
3. Babzsákos játékok: Fut, robog a ...
4. Kézfogások párosával körbe-körbe
5. Bemutatkozások irodalmi művek szereplőiként...
6. A szereplők csoportosítása (Mi köze van hozzá?)
7. Versek óvodásoknak, kisiskolásoknak (beszédgyakorlatok; Bóbita; Tó vize; Hétfő, kedd...)
8. Kerek a káposzta --- népi játék
9. Kő, olló, papír
10. Játékkincseink (Szervezzünk játékokat az adott szakirodalomból csoportosan)
11. Egy kis elmélet: Hogyan szerkeszthetők sorrendbe az „A” típusú játékok? Szempontok feljegyzése, tervezés kis csoportokban. Az egyéni játékvezetés előkészítése.
V. foglalkozás
A modul címe:
Tréningek a színjátszáshoz
és a jelenlét erősítéséhez.
Mozdulat és kommunikáció.
Testbeszéd. Feszítés-lazítás.
Tantárgypedagógiai
drámajátékok.
Játéksor szerkesztése és
kipróbálása.
Módszer:
Leginkább „A” típusú
gyakorlatok és beszélgetés, az egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma,
illetve a páros játékok váltogatása. Előadás, tanári narráció.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. (Babzsákok, papírok, íróeszközök)
A szakirodalom rövid bemutatásához:
Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv; Kaposi L.: Játékkönyv,
Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és
nonverbális jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E
munkaformák és módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről”
és/vagy „felülről” jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének,
illetve a vezető és a csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos
önértékelés, egymás kontrollálása zajlik.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
Az ötödik három óra, eddig
15 tanóra.
1. Mozgástréning (kéz, könyék, váll, láb, test...)
2. Mozgás a teremben zenére, érintkezések, mozdulatkimerevítések
3. Ismétlődő mozdulatok ragálya...
4. Az Őr-játék
5. A „kezdem-befejeztem” - játék
6. Fintorok
7. Csináljuk-mondjuk együtt! (Színjátszós tréning, minimum 20 perc!)
8. Dó, ré, mi fá...
9. Fejbeverős játék névvel, majd növényi nevekkel
10. Milyen lennél, ha... (növény, állat, tárgy...)
VI. foglalkozás
A modul címe:
Játékok különböző tanórák, foglalkozások kezdéséhez, folytatásához és befejezéséhez,
koncentrációs játékok, artikulációs és légzőgyakorlatok…
Tantárgypedagógiai
drámajátékok.
Az egymásra hangolódás
játékai.
Játéksorozatok
szerkesztése „szakértői játékban” a szerkesztett játékok megbírálása és
kipróbálása. Az egyéni játékvezetés első próbálkozásai.
Módszer:
Leginkább „A” típusú
gyakorlatok, együttmozgás és beszélgetés, az egész csoportos és a kiscsoportos
munkaforma, illetve a páros játékok váltogatása. Előadás, tanári narráció,
egyéni megnyilatkozások.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. A szakirodalom rövid bemutatásához: Kaposi László
szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv; Kaposi L.: Játékkönyv, Gabnai Katalin:
Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak, felnőtteknek; Wenczel Imre:
Drámajáték-gyakorlatok (in.: Drámaóra-tervek gyűjteménye -- kiadja: a győri
Gyermekek Háza, lektorálta: Kaposi László)
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Játékok és beszélgetések
zajlanak, ezért közben nincs külön értékelés. A csoportvezető verbális és
nonverbális jelzései segítenek a csoport tagjainak az önértékelésben. E
munkaformák és módszer lényege éppen az, hogy az értékelés nem „kívülről”
és/vagy „felülről” jön, hanem a csoport és az egyes tagok személyiségének,
illetve a vezető és a csoport egymásra vonatkoztatásával folyamatos
önértékelés, egymás kontrollálása zajlik.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A hatodik három óra, eddig
18 tanóra.
1. Az osztály "kiszakítása" a szünetből (koncentrációs játékok, artikuláció és levegő)
a) Hétfő, kedd...
b) A magyar ábécé
c) 1,2,3,4
d) dó, ré, mi...
e) Éj-mélyből...
2. Miről játsszunk?
(Elmélet és gyakorlat a tanári kérdésfeltevésről és az egyeztetési technikákról)
3. Kapcsolatfelvétel-kapcsolattartás
Az egymásra hangolódás játékai:
· kör-sor gyakorlatok
· ki a vezető? (vak-vezetés)
· kihez állok be? (egymás hívása)
· csoportalakítás számokra
· a kézfogós körjáték ismétlése
· induljunk egyszerre (páros... játék)
· ne engedj el a tekinteteddel
4. Egy kis szakértői játék:
Készítsünk kiadványt három gyakorlatsorral -- mint a CÉG munkatársai.
Győzzük meg azt a szakembert, aki majd megveszi a kiadványt, hogy a miénk a legjobb!
Szempontok: legyen benne
· közvetlen tapasztalatszerzésre irányuló
· dramatikus készségfejlesztő
· helyzetgyakorlat (szituáció)
· „JÁTÉK" 1. cselekvéses
2. koncentrációs
3. ügyességi
4. versenyszerű
5. csoportkohéziós
· egyéb művészetek formanyelvének bevonása
MEGBESZÉLÉS, a játékok kipróbálása.
VII. foglalkozás
A modul címe:
Egy kis dramaturgia
(elmélet)
Pódiumműsor készítése
(vázlatos áttekintés némi gyakorlati kipróbálással egybekötve)
A csoport tagjai vezetnek játékot 10-15 percben. A játékvezetés
közös szakmai megbeszélése.
Módszer:
Leginkább beszélgetés, az
egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma váltogatása. Előadás, tanári
narráció, egyéni megnyilatkozások.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. A szakirodalom rövid bemutatásához: Kaposi L.:
Játékkönyv, Gabnai Katalin: Drámajátékok gyermekeknek, fiataloknak,
felnőtteknek; Wenczel Imre: Drámajáték-gyakorlatok (in.: Drámaóra-tervek
gyűjteménye -- kiadja: a győri Gyermekek Háza, lektorálta: Kaposi László)
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Itt külön értékelés is
zajlik, melyben a csoportvezető irányításával az egész csoport részt vállal.
(Követelményként
határoztuk meg az első foglalkozáson, hogy minden csoporttag kb. a
foglalkozások 20-25. órájában önállóan vezet majd egy 10 perces, néhány általa
összeillesztett „A” típusú játéksort a
csoportnak, akik ebben a „vizsgaszituációban” játszóként vesznek részt. Ezt a játékvezetést bíráljuk szakmai
szempontok alapján.)
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A hetedik három óra, eddig
21 tanóra.
1. Állóképek, dramaturgiai csomópontok egy iskolában tanítható történetben.
(Készítsük el az állóképeket! Elemezzük őket! Mit látunk, és mit gondolunk róluk?
Hogyan változtatnánk meg őket, ha...)
2. Pódiumműsor készítése három csoportban (bevezető a RÍTUSról)
Szempontok:
· TÉMA
· gyűjtött anyag
· létszám
· kvalitás
· nemek
· inkább látvány vagy inkább szöveg?
· helyszín
· zene
· megvilágítás
· mikrofonok
Ajánlott témák:
· aradi vértanúk
· mikulás
· karácsony
· márc. 15
· évnyitó
· ballagás
(a műsorok részleteinek előadása)
3.
A tanfolyam egyik követelményének érvényesítése:
Játékvezetés
egyénileg összeállított játéksorral. A
játékvezetések közös megbeszélése. Szakmai bírálat, önbírálat.
VIII. foglalkozás
A modul címe:
A csoport tagjai vezetnek játékot 10-15 percben. A
játékvezetés közös szakmai megbeszélése.
(Az előző foglalkozás tematikai és gyakorlati folytatása.)
A foglalkozás második részében: Játék tárgyakkal, és néhány fontosabb „konvenció” bemutatása.
Módszer:
Leginkább beszélgetés, az
egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma váltogatása. Előadás, tanári
narráció, egyéni megnyilatkozások.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. A szakirodalom rövid bemutatásához: Kaposi L.:
Játékkönyv; Wenczel Imre: Drámajáték-gyakorlatok (in.: Drámaóra-tervek
gyűjteménye -- kiadja: a győri Gyermekek Háza, lektorálta: Kaposi László)
Kaposi László szerk.:
Drámapedagógiai olvasókönyv
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Itt külön értékelés is
zajlik, melyben a csoportvezető irányításával az egész csoport részt vállal.
(Követelményként
határoztuk meg az első foglalkozáson, hogy minden csoporttag kb. a
foglalkozások 20-25. órájában önállóan vezet majd egy 10-15 perces, néhány
általa összeillesztett „A” típusú
játéksort a csoportnak, akik ebben a „vizsgaszituációban” játszóként vesznek
részt. Ezt a játékvezetést bíráljuk
szakmai szempontok alapján.)
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A nyolcadik három óra,
eddig 24 tanóra.
1. A csoport tagjai vezetnek játékot. A játékvezetés
szakmai értékelése.
2. Tárgyak
Játék a tárgyakkal -- tárgyhasználat eredeti funkcióban és MÁSKÉPP
3. Egy D típusú drámaóra elemei -- lehetséges fordulatai, részletei.
A tárgyak és a felvázolt figura.
Az ebben az órában alkalmazott formák:
KONTEXTUSÉPÍTÉS -- szerep a falon
-- a tanár által behozott információk (narráció)
-- közösen eldöntendő kérdések
-- kiscsoportos állóképek
-- képeslapírás
-- egyéb (pl. tablókép)
NARRATÍV konvenciók
· a tanár által behozott újságcikk
· időugrás
· a teljes csoportot megmozgató szerepjáték
· a tanár szerepben
KÖLTŐI JELLEGŰ konvenciók
· némajáték; szinkronizálás
· kiscsoportos improvizáció...
REFLEKTÍV konvenciók
· gondolatkövetés
· állóképek (a legfontosabb pillanatok kiválasztása)
· az igazság pillanata
· levél-(napló)-írás
Egy D típusú drámaóra felvázolása (Antal Rita--Wenczel Imre: Ludas Matyi)
Lehetséges fókusz: Milyen
következményei lehetnek a zsarnok életvitelére vonatkozóan annak, ha valakinek
sikerül őt nyilvánosan és büntetlenül
megleckéztetnie?
IX. foglalkozás
A modul címe:
A csoport tagjai vezetnek játékot 15-15 percben. A
játékvezetés közös szakmai megbeszélése.
(Az előző foglalkozás tematikai és gyakorlati folytatása.)
A foglalkozás második részében:
Hétköznapi és/vagy ünnepi szituációk kommunikációs
helyzetei (vázlat és szituációs játékok, jelenetimprovizációk; a „stop”-os
játék.
Egyéb lehetőségek, ha marad idő: MOZGÁS (testbeszéd, gesztusok, kommunikáció és
metakommunikáció)
Módszer:
Leginkább beszélgetés, az
egész csoportos és a kiscsoportos munkaforma váltogatása. Előadás, tanári
narráció, egyéni megnyilatkozások. Mozgás zenére vagy anélkül.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. A szakirodalom rövid bemutatásához: Kaposi L.:
Játékkönyv; Wenczel Imre: Drámajáték-gyakorlatok (in.: Drámaóra-tervek
gyűjteménye -- kiadja: a győri Gyermekek Háza, lektorálta: Kaposi László)
Kaposi László szerk.:
Drámapedagógiai olvasókönyv
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Itt külön értékelés is
zajlik, melyben a csoportvezető irányításával az egész csoport részt vállal.
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A kilencedik három óra,
eddig 27 tanóra.
1. A csoport tagjai vezetnek játékot. A játékvezetés
szakmai értékelése.
2. Hétköznapi és/vagy ünnepi szituációk kommunikációs helyzetei (vázlat és szituációs játékok, jelenetimprovizációk; a „stop”-os játék.
Egyéb lehetőségek, ha marad idő: MOZGÁS (testbeszéd, gesztusok, kommunikáció és metakommunikáció)
1. Mozdulatkarmester
2. Térkitöltés -- zenére mozgás, majd szoborrá merevedés
3. Lassított/gyorsított mozgások
4. Feszítés/lazítás
5. Légzőgyakorlatok
6. Járásmódok.
7. Testtartás és TARTÁS
8. Ülésmódok (vedd fel a másik testhelyzetét)
9. "Taszítalak"
10. "Húzlak"
11. Szoborkészítés (Hagyd magad!)
12. Mozgatom a fejed
13. Összecsomagolás-kibomlás
14. Bizalomgyakorlatok-- súlyelosztás!
15. Kézfogások és jelentéseik.
16. Elhelyezkedés kommunikációs térben.
17.
Néhány érdekes párbeszéd a testbeszéd használatával. (Megfigyelések megbeszélése)
X. foglalkozás (az első modulcsoport vége)
A modul címe:
Ha már a csoport minden
tagja vezetett játékot, akkor a játszók igényeit kiszolgáló játékok,
gyakorlatok, elméleti fejtegetések következhetnek.
Az utolsó órában közös,
értékelő beszélgetés. A „jó” és „rossz”
pillanatok felidézése.
Módszer:
Leginkább beszélgetés,
főképp egész csoportos munkaforma. Beszélgetés.
Segédeszközök:
Az adott játékok
követelményei szerint. A témáinkhoz
illeszkedő szakirodalom összegző bemutatása.
Az ellenőrzés módja,
az értékelés szempontjai:
Itt külön értékelés és
önértékelés is zajlik, melyben a csoportvezető irányításával az egész csoport
részt vállal(hat).
Tantervi egységenként (modulonként) a foglalkozások és
a munkaformák óráinak száma:
A tizedik három óra, eddig
30 tanóra. (Ez az utolsó az első
modulcsoportból.)
VÁLASZTHATÓ JÁTÉKOK:
Pl.
TANTÁRGY-PEDAGÓGIAI drámajátékok (kreatív játék)
1. Testnevelés
2. Ének-zene
3. Környezetismeret--biológia--kémia
4. Magyar és/vagy idegen nyelv
5. Irodalom
6. Rajz és műalkotások elemzése
7. Matematika
1. Testnevelés
· keleti légzéstechnikák és testharmonizáció
· pozíciójátékok
· fogócskák
· pantomimmozgások
· mozdulatsorok ritmikusan
· tükör-játékok
· felfújható gumiemberek
· kihúzzuk a drótot a bábuból
· labdajátékok
· tyúk-csibék-héja
· cipekedés
2. Ének-zene
· tartsd meg a lufit, a zsákot, a hangot
· dó,ré, mi... és mozgások
· gyermekjáték-dalok -- Itthon vagy-e hidasmester...; Elvesztettem zsebkendőmet...; Gyertek haza, ludaim... (Készítsünk rá új koreográfiát!)
· a Bóbita-dal és a hozzá kitalált mozgás
· kézjelek
· kánonok
· adjuk elő más stílusban
·
utazás FÁRÉMIDÓ-ba
· a nevünk ritmusa, dallama
· a gyerekek mint hangszerek
Környezetismeret, biológia, kémia
· hozzunk létre állatkertet és/vagy rezervátumot
· milyen növény/állat lennél legszívesebben (miért)?
· hozzuk létre a kertünket (mi kerülhet benne egymás mellé és mi nem?)
· ingerület az agyban (futkározós játék)
· molekulák emberekből (kötések, átalakulások, vegyi értékek)
4. Magyar és/vagy idegen nyelv
· a magyar ábécé
· Éj-mélyből…
· Tó vize...
· az időmértékes és a hangsúlyos versek
· strófák
· mutatkozz be irodalmi (mese)hősként!
· meséljük el közösen...
· akadályfutás bekötött szemmel (a társunk utasíthat)
· „börtön”-játék
5. Irodalom
· dramatizálás
· mítoszteremtés
· történet(át)írás
· szereplés (versmondás, pódiumműsor)
6. Rajz és műalkotások elemzése
· szoborkészítés párosával
· szoborcsoport (ki vagy te a csoportban?)
· bábozás és kellékei(animációs játékok)
· maszk készítése és használata
· boldogságunk színei
7. Matematika
·
1,2,3,4, hangsúlyeltolással
·
1,2,3, bumm
·
levegőgyakorlatok
·
számsorok indítása és tartása
·
alkossunk csoportokat számokra
8. Kapcsolatteremtő és/vagy búcsúzás-játékok (pl. osztályfőnöki órákra, közösségi
alkalmakra)
·
pantomim-ajándék
·
üzenetek írása
·
a pillanat megjelölése
·
beszélgetés kezdeményezése nyitott mondatokkal (Pl.
"A legfőbb gondom most az, hogy...")
Nézzünk előbb egy „A”
típusú gyakorlatsort!
(példa a tervezésre)
Csoport: 7-8-9-10. évfolyam.
(A drámajátékban járatlan csoport is játszhatja.)
Cél: Ismerkedés (névtanulás), a csoportkohézió
megteremtésének első szakasza, a koncentráció fejlesztése, az egyéni és a közös
mozgáskoordináció fejlesztése.
Eszközök: Néhány kisebb-nagyobb labda, csörgőlabda vagy
babzsák.
Megjegyzés: Ha babzsák(ok)kal játsszuk, más jelleget kap az
egész gyakorlatsor. (A labda pattan, a babzsák csak zuhan, esetleg üt; más lesz
a dobás íve...) Ügyeljünk a balesetveszélyre!
Tér: A csoport létszámának megfelelő, lehetőleg négyzet
alakú, bútorok nélküli, puha padlós terem. (Egy embernek legyen legalább két
négyzetméternyi tere!)
Idő: 15-20 perc
1.
Körben állunk, a játszók nem
szorosan egymás mellett olyan távolságba helyezkednek a szomszédaiktól, hogy
meg tudják egymást érinteni. Mindannyian a kör közepe felé fordulunk. Egy
labdával kezdjük a játékot.
·
A játékvezető odadobja
valakinek a labdát (babzsákot), és a saját keresztnevét mondja. Arra kéri a
játszókat, hogy egy ideig úgy dobják egymásnak
(a körben állók közül bárkinek) a
labdát, hogy a dobás pillanatában a saját nevüket mondják. A tempó
eleinte lassú, majd gyorsulhat.
·
A mozdulatsor marad, de
a dobás pillanatában annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát.
·
Marad a mozdulatsor, de
a dobás pillanatában nem annak a nevét kiáltjuk, akinek adtuk a labdát,
hanem az ő jobb szomszédjának a nevét.(Ez már nehéz
koncentrációs gyakorlat!)
·
Már két labdával
dolgozunk, mindig annak a nevét kiáltjuk, akinek dobjuk a labdát.
·
Három labdával játsszuk
az előbbit.
2.
Körben, a kör közepe felé
fordulva, terpeszben állunk. Akkora a terpesz, hogy könnyen átfér rajta az a
labda, amivel játszunk. A játék folyamán nem változtatunk a terpesz nagyságán.
Jobb lábunk szorosan a jobb szomszédunk bal lába, bal lábunk a bal szomszédunk
jobb lába mellett. Úgy hajolunk előre, hogy a lábunk nyújtva marad.
·
Egy nagyobb labdát
gurítgatunk kézzel a földön (belerúgni nem szabad). A cél az, hogy valamelyik
társunk lába között átgurítsuk, átüssük a labdát. (A labda mindig maradjon a
földön!)
·
Csak kézzel óvhatjuk meg
magunkat attól, hogy átgurítsák kinyújtott lábunk között a labdát.
·
Ha valakinek átcsúszott
a lába között a labda, az beáll a kör közepére, és kézbe vesz egy másik labdát.
·
A kör újra bezárul. Ekkor már nem csupán arra
kell ügyelnie a körben álló játékosoknak, hogy
egymástól ne engedjenek át
labdát a lábuk között, hanem arra is, hogy a kör közepén álló ember elkaphat és
villámgyorsan módosíthat minden gurítást. Ugyanakkor a kör közepén állónak is
vigyáznia kell, hogy lába között át ne gurítsák a labdát, mert akkor ki kell
állnia ismét az előz helyére. Ekkor két labdával folyik a játék.
·
Ha ismét sikerül „kiejteni”
valakit, az szintén beáll a kör közepére. (Így annyira elfogyhat a külső kör,
hogy be kell fejezni a játékot.) Maximum három labda lehet „forgalomban”!
***
A következő példa azt
mutatja, hogy ilyen is lehet egy „B” típusú drámaóra, más néven
dramatikus játék. Alkalmas egyébként sokféle készség fejlesztésére is a kínált
keret, és beépíthető „D” típusú drámaórába is.
„Élő adás”
Csoport: 7-12. Évfolyam, a drámajátékban járatlan is lehet.
(Létszám: 15-22 fő)
Körülmények:
·
tér: tanterem félretolt padokkal, vagy a
játéknak és a létszámnak megfelelő nagyságú terem; körberakott székek, a
gyerekek úgy ülnek, hogy mindenki mindenkit jól lát.
·
idő: 15-40 perc.
Megjegyzés: A játék ideje nagyban függ a játszók affinitásától és
fantáziájától.
Téma: Lehet a tanár által megajánlott, majd közösen
vállalt; de lehet a gyerekek által megajánlott és egyeztető beszélgetés nyomán
közösen vállalt.
Megjegyzés: Az egyeztető beszélgetésnek, a kérdések fajtáinak, illetve a tanári kérdéseknek és a gyerekek válaszainak kezelésére javasolt áttekinteni Neelands könyvének ideillő fejezetét.
Néhány lehetséges téma:
- Elefántkötészet (Gabnai Katalin nyomán)
- Eladják az iskola épületét…
- Bemutatunk egy új találmányt…
- Az iskola tanulói nyilvánossághoz fordultak, mert elégedetlenek az iskolájukkal. (Fontos a távolítás!!)
- A mindennapos utazás problémái.
- Nincs időnk semmire.
- Öngyilkos lett valaki a környezetünkben (Távolítás!!!)
- Új adatok Petőfi eltűnéséről…
(Fantázia kérdése, hogy
milyen és mennyi témát tud egymásnak felajánlani tanár és diák – diák és
tanár.)
KERET: Korunkban, Magyarországon, egy országos televízió stúdiójában vagyunk Stúdióbeszélgetést, vitát, problémafeltárást, fogalomtisztázást (stb.) folytatunk „élő adásban” a „szerkesztő-riporter” (a tanár) irányításával. A gyerekek szerepük szerint általuk választott figuraként körben ülnek a „stúdióban”, és legjobb tudásuk szerint szólnak hozzá egyetértő, fogalomtisztázó vagy vitázó/megkérdőjelező attitűddel.
Megjegyzés: A szereplő
érzelmi hozzáállásáról és
szerepmegformálásáról még a szerepbelépés előtt beszélgetünk. Ez közös
tudásként működik majd tovább a játék folyamatában.
A játékvezetés (egy lehetséges módja):
1. Miután megállapodtunk a játék keretében, idejében,
tereiben/helyszínében, témájában, a szerepekben, a tanár jelezheti, hogy „MOST” indul a játék.
2. A tanár és a gyerekek szerepben:
A
tanár/stúdivezető (riporter) szövege:
Szeretettel köszöntöm önöket a stúdióban. Tudják, hogy perceken belül élő adásban leszünk. Onnan vesz bennünket egy kamera, onnan és onnan is.
(Mutatja, ezzel is hitelesíti a teret és a szituációt.)
Mindannyiunkra
csíptettek egy apró mikrofont, ez azt jelenti, hogy nem nagyon lehet majd
izegni-mozogni, ugyanis szörnyű zajok keletkeznek ilyenkor. Kérem, megfelelő
hangerővel, jól artikulálva beszéljenek majd.
Mielőtt indul az adás,
a szerkesztő kolléga szeretné még egyszer ellenőrizni a neveket – tudják,
amikor beszélnek, adáskor a képernyő alján megjelenik a nevük.
Kérek tehát egy rövid bemutatkozást és azt is
tegyék hozzá, hogy milyen minőségben vannak itt (tudós, szakértő, az utca
embere, szomszéd…) !
(Megjegyzés: Ez a szerepek megerősítése, a szerepbelépés megkönnyítése, tudatosítása is egyben, amellett, hogy már maga a szerepjáték aktusa folyamatban van.)
Köszönöm. Most azonnal befejeződik a reklám, ott az üvegfalon túl jelez
a kollégám, ha kigyullad az a piros lámpa, akkor adásban vagyunk.
3. (ADÁSBAN) A stúdióvezető szerkesztő-riporter (a tanár) köszönti a nézőket, elmondja, hogy
kik, milyen céllal tartózkodnak a
stúdióban, felvezeti a témát, és megszólalásra ingerlő kérdés(eke)t tesz fel a
stúdióban ülő embereknek.
4. Ha kifáradna (vagy megakadna) a beszélgetés, esetleg
kiesnének a gyerekek a szerepükből, az stúdióvezető azt mondja: Most
pedig rövid reklám következik. Ezzel kilép a zárt szituációból, és vagy
még mindig szerepből vagy szerepen kívül megbeszéli a gyerekekkel, hogy
·
mi a probléma,
·
hogyan kell viselkedni
egy élő adásban,
·
milyen módon folytatható
a beszélgetés (érdemes-e egyáltalán az adott témát folytatni, vagy más keretet,
esetleg más játékot akarnak a gyerekek.
5. A „reklám” végeztével vissza lehet térni a vállalt
kontextusba, és tovább játszani.
II. modulcsoport (31-120.
óra)
A második modulcsoport az eddigiektől különböző módon
tagolódik, mert elsősorban a "D" típusú drámafoglalkozás elméleti és
gyakorlati tudnivalóit közvetíti, így az időelosztás foglalkozásonként
különböző lehet. A haladást erősen befolyásolja a csoport aktivitása,
felkészültsége, érzékenysége...
Elméleti és gyakorlati tudnivalók néhány összefüggése
a "D" típusú drámaórához
Célmeghatározás:
A kommunikációs
készségfejlesztésen és a csoportos együttlét örömén, továbbá az adott,
speciális drámaórák/foglalkozások célmeghatározásain túl további
összefüggéseket is említenünk kell célmeghatározásként.
A tanulás szempontjából a dráma legfőbb célját
úgy határozhatjuk meg, hogy:
"VÁLTOZÁS
ELŐIDÉZÉSE".
A drámajáték hatására számos területen következhet be
változás:
–
változás a
megértésben (egy korábbi
megértési szint a dráma hatására módosul);
–
az attitűd
megváltozása;
–
a szerepjátékra
vonatkozó elvárások megváltozása;
–
változás a
szociális viselkedés terén;
–
a nyelvi
tapasztalatok megváltozása;
–
mások
szükségleteinek és szándékainak fel- és elismerésében bekövetkező változás.
Feltételek
A kínált játékokhoz,
gyakorlatokhoz megfelelő nagyságú térre van szükség. (Egy
harmincas létszámú csoporttal szokványos tanteremben nem lehet játszani)
A játékcsoport ideális
létszáma 15-18 fő. Mindenkinek
annyi hely kell, hogy karjait bármilyen irányban kiterjesztve szabadon (a
többiek akadályozása és tárgyakba-falakba ütközés nélkül) körbefordulhasson.
A legjobb a négyzet
alapterületű, parkettás vagy padlószőnyeges terem. (Vannak olyan gyakorlatok, amelyekhez le kell
feküdni a földre, esetleg ott kúszni-mászni.)
A tevékenység gyakran
igényel nagy csendet, zajos terem
tehát nem alkalmas erre.
A készségfejlesztésben, a
drámapedagógiában és a kommunikációban egyaránt képzett és gyakorlott
tanárt kíván a feladat (ideális esetben).
Ideális esetben rendelkezésre
állnak mindazok az apró-cseprő tárgyi eszközök, amelyek gyakran nélkülözhetetlenek
a különböző munkaformákban (babzsákok,
labdák, kötelek, madzagok, gyertyák, leplek, vetítő, kamera, videolejátszó,
fényeffektusok, audioeszközök, kartonok, gombostűk, rajzszögek,
vékonyabb-vastagabb filcek, rajzirónok, kréták…egyéb kellékek).
Néhány idézet a drámajáték óratervezéseinek
folyamatához
Jonothan Neelands könyvéből
(Neelands: Dráma a tanulás
szolgálatában)
A drámajátékot szabályozó elemek:
·
A tanulási
struktúra megteremtése a drámán keresztül
·
A tanulási
szerződés (tanár és tanulók megegyezése arról, hogyan és miért játszunk…)
·
A TÉR kialakítása,
meghatározása
·
Rítusok; a
jelenlét szintjének ellenőrzése
·
A munkaformák mint
szabályozó elemek (néhány példa:)
tanári
irányítás mellett végzett gyakorlatok (egyszemélyes)
páros
munka
játékok
közösen
gyűlés
(ahol a tanár elnököl)
szimuláció
mozgássorok
tanári irányítással
írásos
munka
rajzolás
mímes
játékok
1. szakasz: A
csoport "szembesítése" az anyaggal
2. szakasz: A
drámai kontextus felállítása
Az 1. szakasz vázlata:
Kit szolgál a dráma? |
Milyen életkorú csoport számára tervezünk? |
Milyen tapasztalat érdekében? |
Milyen képességszintre? |
Melyek a csoport erős/gyenge pontjai? |
Milyen összetételű a társaság? |
Mit kell még figyelembe venni? |
Milyen szinten gondolkodnak? |
Mire használjuk a dráma munkaformáit: |
Zavaros témák tisztázására? |
Problémamegoldó tevékenységként? |
A csoportközi viszonyok javítására? |
Az elvont gondolatok konkretizálására? |
A nyelvhasználat fejlesztésére? |
A mélyebb megértés érdekében? |
A gondolatok művészi formába öntésére? |
Tantárgyi/szaktárgyi téma? |
Egy adott történet? |
Morális probléma? |
Gyerekek által választott? |
Új téma? |
Humán kérdésekről szól? |
pl. igazság, hatalom, |
Közösség? (stb.) |
Milyen nézőpontot, kérdést helyezünk |
a játék középpontjába? |
(Az egész játék ekörül örvénylik.) |
|
Fókusz lehet pl. "Milyen hatása lehet egy összeszokott |
közösségre annak, ha új tag érkezik a csoportba?" |
A 2. szakasz vázlata:
IDŐ |
HELYSZÍN |
Múlt? |
Hol játszódik a dráma? |
Jelen? |
(faluban, városban, zárt vagy nyílt térben…) |
Jövő? |
|
SZEMÉLYEK |
VISZONYOK |
Milyen szerepbe lépjünk? |
Milyenek legyenek |
Milyen korúak legyünk? |
a szereplők közötti viszonyok a dráma |
Foglalkozás? |
indulásakor: |
Egyéb jellemzők? |
|
Gazdasági háttér? |
egyének?; család?; másféle csoport?; |
Státus? |
vidámak vagyunk? szomorúak vagyunk? |
|
stb… |
PROBLÉMÁK |
Mi érdekel bennünket az adott viszonyok ismeretében? |
Milyen problémával kell szembesülnünk? |
Néhány foglalkozásvezetési
tudnivaló vázlatosan
A drámaórák és a kommunikációs gyakorlatok, a készségfejlesztés megtervezésének és vezetésének egészében a folyamat a következő kulcsmondatokkal leírható:
·
Alkalmazzuk a kis
lépések elvét!
·
Alkalmazzuk a
fokozatosság elvét!
·
Az egész csoporttól a
kiscsoportos, majd páros gyakorlatokig, később az egyén (a személyiség) felé
halad a tevékenységi forma; és vissza.
·
A testi-fizikai
megnyilvánulásoktól a verbális megnyilatkozás felé; és vissza.
·
Előbb a mozgás, azután a
beszéd; majd magasabb szinten vissza a mozgáshoz (harmóniában a beszéddel).
·
Előbb az
érzékelésfejlesztés, később a kommunikációs technikák tudatosítása.
·
Előbb a megegyezés,
később a megegyezés próbatétele.
·
A tanár szempontjából:
előbb a gyerekek (a csoport) elfogadása, azután a megbeszélt szabályok
betartásának megkövetelése.
·
A feszítés-lazítás, a
fent és lent, a tágabb/szűkebb, az ösztönös/tudatos, a fizikai és a szellemi
együttese/egymásutánja működjék!
·
Ne kísérletezzünk olyan
játékokkal, amelyek kompetenciánkat meghaladják! (Pszichodráma, szociodráma,
csoportterápia, autogén tréning tanítása, színészmesterség…)
·
Sokat kérdezzünk a
gyerekektől, és tervezéskor, reagáláskor önmagunktól is!
(Fejlesszük
a kérdéskultúránkat, tisztázzuk magunkban, milyen kérdésfajtákat
alkalmazhatunk; pl. információszerző, információhordozó, kutatásra ösztönző,
ellenőrző, elágazásokat tisztázó, véleményeket kereső, visszajelzéseket
előhívó. Arra is készüljünk fel, hogyan kezeljük a kapott válaszokat!
·
Gondosan kössük meg a
gyerekekkel az ún. tanulási szerződést. (Lásd J. Neelands Dráma a tanulás
szolgálatában, 90. oldal)
·
Érezzék magukat
biztonságban a gyerekek is és a drámatanár is játék közben! (Tervezés!!!)
·
Alkalmazzuk azokat a
mindennapi ismereteket és kulturális forrásokat, amelyek a gyerekek szociális
hátterétől, etnikai hovatartozásuktól függetlenek! (Egy lehetséges lista
Neelands említett könyvének 11. oldalán található.)
·
Az ajánlott játékok
konkrét-egyedi formájukban nem feltétlenül az adott korosztályra íródtak.
Szükség esetén alakítsuk át őket úgy, hogy megfeleljenek a csoportunknak!
·
Bizonyos „A” típusú
játékok több órában is beilleszthetőek; javasolt valamely kreatív kombináció
létrehozása, illetve kérjük a
gyerekektől az egyre magasabb szintű megvalósítást! Ugyanaz a játék többféle
készségfejlesztésre is alkalmas lehet!
·
Adjunk időt a
beszélgetésekre a csoportnak és magunknak egyaránt. (Célzatos, a tanár által
jól koordinált, hasznos beszélgetés legyen ez.)
***
Olyan „D” típusú drámaóra
vázlata következik példaképpen, amely témájában érinti a 7.;10. évfolyam
irodalmi tanulmányait, és kapcsolatban lehet a színházzal is. A tanórát a Drámapedagógiai Magazinból emeltük át.
Csoport: 13-15 éves, 15-20 fõs (fél) osztály.
Az óra eredetileg a gyõri Révai Miklós Gimnázium 9. F osztályának készült. Ez a drámajátékban már nem járatlan csoport tananyagként foglalkozott a görög mitológiával, olvasta Szophoklész Antigoné címû tragédiáját, tanítási drámaórákon is játszhatott az olümposzi istenekrõl, Orpheusz és Eurüdikérõl, a trójai és a thébai mondakörrõl. Lehetséges azonban kisebb átalakításokkal olyan csoportban is megtartani ezt az órát, amelyik kevésbé járatos a drámában és a görög mitológiában.
Tér: A drámajátékra alkalmas osztályterem kellõ nagyságú üres térrel.
Idõ: Kb. kétszer 45 perc.
Eszközök: Falra (táblára) rögzíthetõ karton, vastag filc (vagy iskolai tábla és kréta); egyszerû rajz (térkép) „Thébai városáról”; egy rongybaba és egy akkora szürke lepel, amekkora azt eltakarhatja; a hangulatok kialakításában fények, zenei aláfestés, illetve zenei háttér segíthet (pl. az Amadinda ütõegyüttes valamelyik produkciójának részletei).
Tanítási terület: A thébai mondakör, Szophoklész Antigoné c. drámája, munkahely és magánélet konfliktusai, az állásunkból fakadó kényszertevékenység, erkölcsi dilemmák.
Cél: A gyerekek saját élettapasztalatainak mozgósítása és a sztereotípiák felülvizsgálata az adott témával kapcsolatban.
Téma: A város ellen lázadó Polüneikészt Kreón (a város ura) szigorú parancsa ellenére eltemeti Antigoné. Az õr az állásával – sõt, talán az életével – játszik, amikor azon tûnõdik: elfogja-e Antigonét, vagy futni hagyja.
Fókusz:
1. Mi befolyásolja az Õrt a döntésében, amikor elfogja Antigonét, és átadja a testvérét eltemetõ lányt az igazságszolgáltatásnak (ezzel a halálba taszítja)?
2. Milyen következményei lettek volna annak, ha másképp dönt az Õr (pl. futni hagyja Antigonét)?
®
Elõzmények (részben ismert, részben egyeztetendõ a gyerekekkel): Thébai városállamban néhány napja fejezõdött be csupán az a szörnyû háború, amelyben egy testvérpár (Polüneikész és Eteoklész) harcolt egymással a trónért. Õk egymás kezétõl estek el, Kreón most a király, aki minden áron rendet akar tartani a városállamban. Halállal bünteti azokat, akik rendeleteinek nem engedelmeskednek. A város immár a béke képét mutatja, az emberek élik hétköznapi életüket. Egyetlen szörnyûségrõl keringenek a pletykák: Polüneikész ott fekszik temetetlenül a város kapuja mellett, Kreón megtiltotta az eltemetését; a már oszladozó hullát dögevõk marcangolják. A bûzlõ tetemet emiatt is õriztetni kell, de az a hír is járja, hogy Antigoné Kreón szigorú parancsa ellenére titokban el akarja temetni a testvérét.
A háború után egyébként sok
család éhezik, többeknek nincs lakása. Azoknak persze nem kell keseregniük,
akik végig Kreónnal, az új királlyal együtt harcoltak a háborúban, és most is
hívei. Főleg a testőrség tagjainak és azok családjainak van mit aprítani a
tejbe.
A játékban lezajló
történet: Részben tisztelik
(többen szeretik), részben rettegik a városban Kreón kedvencét, az 1. számú
őrség parancsnokát. (Mindenki csak „a Parancsnok”-ként
ismeri.) A parancsnok állandó konfliktushelyzetben él, mert intézkedéseivel,
melyekkel Kreónt szolgálja, legtöbben nem értenek
egyet. (Családja
szemrehányásokkal illeti, barátai hidegen fogadják a közös sörözgetéseken, néha
még a saját beosztottjai is lázonganak ellene, többször rémálmai vannak.)
A pletyka – miszerint Kreón
rokona, Antigoné el akarja temetni Polüneikészt – egyre jobban idegesíti a
parancsnokot, különösen, mert őt és csoportját bízta meg Kreón a bűzlő halott
őrzésével.
Elérkezik a pillanat, amikor
döntenie kell: elfogja és ezzel a halálba taszítja az ártatlan Antigonét, vagy
fellázad Kreón ellen, esetleg kilép a szolgálatból, netán szemet huny Antigoné
tette fölött, és úgy tesz, mintha nem látta volna, ki temette el
Polüneikészt...
Az óra másképp indul és szervezõdik akkor, ha a gyerekek nem ismerik a történetet. Esetünkben olvasták Szophoklész Antigonéját.
®
Nagy
szerep jutott a király katonáinak, fõleg az õrségnek abban az
ókori görög városban, amelyben a rendet és békét Kreón katonái és õrei
biztosították hatalmas harcok után.
A
Thébai nevû városállamban néhány napja fejezõdött be csupán az a
szörnyû háború (a városállam stilizált képe – térképe – a falon),
amelyben egy testvérpár (Polüneikész és Eteoklész) harcolt egymással a trónért.
Mint tudjuk, õk egymás kezétõl estek el, Kreón lett a király, aki
mindenképpen rendet akart csinálni és azt fönntartani a városállamban. Halállal
bünteti azokat, akik rendeleteinek nem engedelmeskednek.
Azt
is tudjuk, hogy az immár halott fiúk két lánytestvére is ebben a városban él,
az egyiküket Antigonénak hívják, a másikat Iszménének. Kreón, az új uralkodó
kihirdettette, hogy a város ellen támadó Polüneikész holttestét nem temetheti
el senki. Õ tehát most is ott fekszik temetetlenül, dögmadarak és
rovarok táplálékaként. Ezért is õrizni kell, de amiatt is, mert – a
városi pletykák szerint – Antigoné elhatározta, hogy akár az élete árán is
eltemeti Polüneikészt. Ebben talán még cinkostársai is akadnak.
A
háború után egyébként sok család éhezik, többeknek nincs lakása. Azoknak persze
nem kell keseregniük, akik végig Kreónnal, az új királlyal együtt harcoltak a
háborúban. Fõleg a testõrség tagjainak és azok családjainak van
mit aprítani a tejbe.
A tanár elindítja a játékot, bevonja a gyerekeket egy szituációba, melynek közösen meghatározzák a terét, az idõpontját, a lehetséges szerepeket.
Amit a tanár a játszóknak mond, azt idézõjelbe tettük. A konvenciókat és a hozzá tartozó információt kiemeltük.
„Legyen ez a terület Thébai város fõtere! Hogy a városban hol helyezkedik el, látható a rajzon.”
(A város képe fikció; a térképet az órát megelõzõen a tanár készítette el.)
„Tegyük fel, hogy Thébai város fõterén vagyunk kereskedõk, járókelõk, rabszolgák, gazdagok és szegények, katonák... Kik lehettek még a téren egy hétköznap délutánján? Ha elhatároztátok, hogy kik lesztek, helyezkedjetek el a téren, és álljatok be valamilyen általatok elképzelt szituációba állóképben!
Mit mondanál az adott pillanatban és szerepben?”
„Szolgálaton kívül, civilként arra jön az 1-es számú õrség parancsnoka, Kreón kedvence, aki két dologról híres: 1. akkor is teljesíti Kreón parancsát, ha nem ért vele egyet; 2. vagyonát sem kímélve segít az embereknek, amikor csak teheti. Hogyan változik az elõbbi állókép a fõtérre érkezésekor?”
„Mit gondolsz most az adott szerepben és szituációban?”
„Elment a parancsnok. Mit mondanál a beszélgetõtársadnak?”
„Mozdítsuk meg ezt az állóképet, és miközben élitek az adott szerepben az életeteket, pletykáljatok arról, ami a városban jelenleg a legérdekesebb vagy legfontosabb téma lehet!”
®
Azt az õrparancsnokot, akit mindenki csak „a Parancsnok” néven emleget, nagyon kedveli Kreón, mert intelligens, erõs akaratú, jó harcos, és mindig számíthat a király arra, hogy teljesíti a parancsát. Ugyanakkor az ÕR szeretné, ha az emberek is megbecsülnék és szeretnék a városban, ezért akár a vagyonát sem kímélve igyekszik segíteni, ahol tud.
(Kérdés: Hogyan szembesül a Parancsnok a munkahelyi és a civil létébõl adódó konfliktusokkal?)
„Készítsetek négy csoportban egy-egy jelenetet a Parancsnok életének néhány percérõl!”
„Játsszunk el egy jelenetet arról, hogy a Parancsnok nem ért egyet a kiadott paranccsal, a társai is nagyon húzódoznak a parancs teljesítésétõl, de õ meggyõzi õket róla, hogy mégis teljesíteni kell a parancsot.”
„Játsszunk el egy jelenetet arról, hogy a Parancsnoknak magyarázkodnia kell otthon, a családja körében, mert olyan parancsot teljesített, amellyel sem õ, sem a családja nem értett egyet! Milyen érvei vannak?”
„Játsszunk el egy jelenetet arról, hogy barátai, katonatársai között fagyos légkör fogadja, amikor megérkezik a közös sörözésre. Egy idõ után magyarázatot kér a barátaitól a fogadtatás miatt.”
„Játsszunk el egy jelenetet arról, amikor a különlegesen nehéz feladat teljesítéséért magas jutalomban részesül a Parancsnok, ezt Kreón maga adja át.”
®
II.
„A jelenetekbõl látható, hogy az Õrnek egyre tarthatatlanabb a helyzete. Kreón teljesíthetetlen parancsai és magánéleti problémái között vergõdik. Ugyanakkor fontos az állása, mert csak így biztosíthatja családjának és magának az anyagi jólétet.
A Parancsnok azt a feladatot kapja Kreóntól, hogy szervezze meg Polüneikész 24 órás, folyamatos õrzését!”
(Beszélgetés, riportkészítés, esetleg maszkok használata; készíthetõk jelenetek is, vagy naplórészleteket írhatunk.)
1. Megszervezi az őrséget. (Hogyan?)
2.
Megpróbálja meggyőzni Kreónt, hogy nem jó ez így.
3.
Beadja lemondását, és kilép a szolgálatból.
4.
Milyen lehetősége van még?
Vagy:
1. a tanár szerepben: Kreón, a gyerekek által felkészített szereplõ: a Parancsnok;
2. két csoport készít fel egy-egy szereplõt: Kreónt
és a „Parancsnokot”.
„Tegyük fel, hogy a szorító körülmények hatására kétségbeesett lépésre szánja el magát a parancsok: Megpróbálja meggyõzni Kreónt, hogy nem szabad ilyen parancsot kiadnia, mert szörnyû következményei lehetnek.”
1. Ha a tanár játssza Kreónt, semmiképpen nem enged, addig szorítja az őrt, amíg az bele nem egyezik, hogy őrizni fogja Polüneikészt, annak esetleges eltemetőjét élve elfogja és bekíséri.
2. Ha a gyerekek készítik fel mindkét szereplőt, más eredménye is lehet a vitának: pl. felmond az Őr; Kreón belátja tévedését, stb. Ha felmond az Őr, annak (anyagi, és egyéb) következményei vannak a családjára és önmagára nézve, ezután érdemes arról játszani.
Az új kérdés így az lehet: Milyen következményei lehetnek annak, ha az Õr megpróbál kilépni az állásából? Ez azt is jelenti, hogy itt megváltozhat az óra második fókusza.
Az elsõ változatot figyelembe véve a következõképpen folytatódhat a játék:
„A pletykák és eddigi tapasztalatai nyomán az ÕR arra számít, hogy valószínûleg többen is el akarják majd temetni Polüneikészt. Tegyük fel, hogy abban a játékban, amelyet kínálok, ölhet is az ÕR! Játsszuk el így az õrködést! Itt ez a bábu.” (A tanár a terem egyik sarkába helyezi.) „Le kellene takarni ezzel a lepellel, mintha Polüneikész tetemét takarná be valaki földdel. Mindannyian álljatok a teremnek az ellentétes sarkába, és próbáljatok meg eljutni a bábuig! Kézrõl kézre adogathatjátok a leplet, ha valaki elbukott a próbálkozásával, akkor átveheti tõle más a leplet. Ne felejtsétek el, hogy közben ott az õr, aki nagyon jól hall, és minden mozgást észre vesz. Ha a legkisebb hangot is meghallja felõled, odafordul, ahol te vagy, rád mutat, ezzel »megöl«. Akit mozgás közben lát, azt is »megöli«. Tehát: ha az ÕR rád néz, ne mozogj, ha nem néz rád, akkor pedig ne üss zajt!”
Lezajlik az ÕR-JÁTÉK ebben a formában.
®
„Képzeljétek el, hogy az a Parancsnok, aki most éppen õrségben van, nem ölhet, mert Kreón megtiltotta neki. Csupán rácsaphat a Polüneikészt eltemetõ emberre – akárki is az –, elfoghatja, bekísérheti, de nem ölheti meg! Azt nem tudhatja, hogy hányan vannak a »merénylõk«. Ismerjük a lelkiállapotát. Mit tesz és mit mond, amikor meglátja Antigonét, aki éppen beszórja porral a fivérét, és áldozati virágokat dob rá?”
Hangsúlyozzuk a gyerekeknek, hogy átírhatják a darabot, ha szükségesnek vélik, de bármilyen változtatást is tesznek a Szophoklész-drámán, gondolják végig a következményeit!
Lehetõségek: Vagy elfogja az Õr Antigonét, vagy futni hagyja. Tettének mindenképpen súlyos következményei vannak:
· Ha futni hagyja az ÕR Antigonét, akkor a következõket kérjük a gyerekektõl:
Négy csoportban
improvizáljunk jeleneteket rövid felkészüléssel, és írjunk napló-részleteket!
1.
Játsszuk el, milyen rémálmai vannak az Őrnek ezek
után!
2.
Mit mond Kreónnak, AKI MÁR MINDENT TUD?
3.
Hogyan magyarázza el a cellatársának Kreón
börtönében, hogy miért engedte futni Antigonét?
4.
Mit ír a naplójába aznap?
· Ha nem engedi futni Antigonét, akkor „az Õrnek Kreón bukása után, néhány héttel késõbb válaszolnia kell az ÖTSZÁZAK TANÁCSA által feltett vádló kérdésekre, mely kérdésekkel arról akar megbizonyosodni a TANÁCS, hogy az ÕR is bûnös Antigoné, Haimón (Kreón fia, Antigoné szerelme) és Eurüdiké (Kreón felesége) halálában. Ha ez bebizonyosodik, természetesen teljes vagyonelkobzással és halállal kell bûnhõdnie.”
Az ÖTSZÁZAK TANÁCSÁNAK vezetõje, aki kérdez, itt a tanár lehet. A gyerekek legyenek védõk, készítsék fel a védekezésre a „bûnös” Õrt!
Játszhatjuk azt a változatot is, hogy a tanár ül az ÕR szerepében „forró székben”, a gyerekek az ÖTSZÁZAK TANÁCSA szerepét játszhatják ebben az esetben, és „kellemetlen” kérdéseket tehetnek fel az Õrnek.
(A konvenciók és egyéb fogalmak értelmezését és használatát lásd a Kaposi László szerk. Drámapedagógiai olvasókönyv 157-212. oldalán.)
*
Más korosztály számára írt
drámaóra tervezetek a Magyar Drámapedagógiai Társaság segédleteiben,
kiadványaiban bőségesen találhatóak.
********
Ajánlott szakirodalom:
A család szociálpszichiátriája. szerk. Füredi János-
Buda Béla
& Medicina, Bp. 1986
Bagdy E., Telkes J.: Személyiségfejlesztő
módszerek az iskolában
& Tankönyvkiadó, Bp. 1988
Bánréti Zoltán (programvezető): Alternatív
oktatási program tizenéveseknek -- Nyelvtan, Kommunikáció, Irodalom,
Kommunikációs terepgyakorlatok, stb.
& OTTV Veszprém, 1991
Barth, Karl: Ember és embertárs (Részlet a szerző
"Mensch und Mitmentsch" című könyvéből
& Műhely, Győr, 1990^4
Bécsy Tamás: Mi a dráma ?
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1987
Benedek László: Játék és pszichoterápia
& Magyar Pszichiátriai Társaság, Bp. 1992
Berne, Eric: Emberi játszmák
& Gondolat Kiadó, Bp. 1984
Bolton, Gavin: A tanítási dráma elmélete
& M D P T
Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1993
Brezovits László: Iránytű -- Az emberi fejlődés
gazdaságossága
& Aqua Kiadó, 1991
Brocher, Tobias: Csoportdinamika és felnőttoktatás
& Tankönyvkiadó, Bp. 1979
Buda Béla: Az empátia -- a beleélés lélektana
& Gondolat Kiadó, Bp. 1980
Clauss-Hiebs: Gyermekpszichológia
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1980
Cropley, Arthur J.: Tanítás sablonok nélkül
(Utak a kreativitáshoz)
& Tankönyvkiadó, Bp. 1983
Csepeli György: A szociálpszichológia vázlata
& Múzsák Kiadó, Bp. 1989
Csepeli György: A hétköznapi élet anatómiája
& Kossuth Kiadó, Bp. 1986
Debreczeni Tibor: Szín-kör-játék
& NPI Bp. 1981
Debreczeni Tibor: A pódiumi rendezés dramaturgiája
(Oktatási segédanyag)
& Múzsák Közművelődési Kiadó, 1984 NI
Debreczeni Tibor szerk.: Nyitva van az aranykapu
(Játék, bábjáték, színjáték)
& Múzsák Kiadó, Bp. 1985
Debreczeni Tibor: Drámapedagógiai órák alsóban,
felsőben és főiskolán
& M D P T ^ Kecskeméti Tanítóképző Főiskola kiadványa, 1994
Debreczeni Tibor: Kreatív játékok
& Bp. 1994
Dévai Margit: Énkép-korrekció önismereti játékmódszerrel a serdülőkorban
& Pest Megyei Pedagógiai Intézet, Bp. 1990
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága
& Corvina 1981
Drámapedagógiai Magazin: A magyar Drámapedagógiai
Társaság periodikája, szerk. Debreczeni Tibor, majd Kaposi László
Duró Győző - Nánai István: Dramaturgiai
olvasókönyv
(Színházi füzetek I.)
& Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1993
Ember és báb Bábszínházak, műhelyek, kísérletek. Vál. szerk. Tömöry Márta
& Múzsák, Bp. 1990
Filep László szerk.: Játékelmélet
& Tankönyvkiadó, Bp. 1985
Fischer Sándor: Beszédtechnika -- A színpadi
beszéd technikája
& Művelt Nép Kiadó, Bp. 1975
Forgas, Joseph P.: A társas érintkezés
pszichológiája
& Gondolat Kiadó, Bp. 1989
Freinet - dolgozatok Szerk. Lengyel Péterné
& OPI 1985
Freud, Sigmund: Bevezetés a pszichoanalízisbe
& Gondolat Kiadó, Bp. 1986
Gabnai Katalin: Állatosdi
& Móra Kiadó, Bp. 1984
Gabnai Katalin: A színésznevelés breviáriuma
& Múzsák Kiadó, Bp. 1985
Gabnai Katalin: Drámajáték gyermekeknek,
fiataloknak, felnőtteknek
(Színházi Füzetek III.)
(Harmadik, módosított kiadás)
& Marczibányi Téri Művelődési Központ
Bp. 1993
Gabnai Katalin: Drámajátéktár
(Első gyűjtemény)
& A Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Gödöllői Művelődési Központ
Kiadványa
Gabnai Katalin: Dramatikus nevelési program 1972-1982
& NI Bp. 1984
Gabnai Katalin: Játékkoszorú
& NPI Bp. 1979
Gabnai Katalin szerkesztésével és bevezetőjével: Játék,
színjáték, személyiség
(Dokumentumgyűjtemény)
& NPI Bp. 1980
Gabnai Katalin: Ünnepigéző (Játékok, versek,
szerkesztett műsorok általános iskolásoknak)
& NPI Bp. 1982
Gáti József: A versmondás
& Gondolat Kiadó, Bp. 1973
Gordon, Thomas: A T.E.T.- módszer
A tanári hatékonyság fejlesztése
& Gondolat Kiadó, Bp. 1991.
Günter, Simon, Karl: A pantomim
& A Magyar Színházi Intézet és a Népművelési
Propaganda Iroda kiadványa, 1982
Grétsi László: Anyanyelvünk játékai
& Gondolat Kiadó, Bp. 1974
Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig
& Magvető Kiadó, Bp. 1969
Hársing Lajos: Irodalmi játékok
& Tankönyvkiadó, Bp. 1984
Hevesi Sándor: Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete
& Gondolat Kiadó, Bp. 1965
Huizinga, Johan: Homo ludens
Kísérlet a kultúra játékelemeinek meghatározására
& Universum Kiadó, Szeged, 1990
Iskoladráma és folklór Szerk. Pintér Mária Zsuzsanna,
Kilián István
& KLTE Debrecen 1989
Játék, játékosság az óvódás gyermek tevékenységében.
Játékpedagógiai Tanácskozás, 1990
Hajdúböszörmény, Szerk. Kovács György
& A Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet kiadványa
Jung, Karl, Gustav: A lélektani típusok általános
leírása
& Európa Kiadó, Bp. 1988
Kamarás István: Íme, az ember !
& Edukáció Kiadó, Bp. 1990.
Kapitány Ágnes-K. Gábor: Vonzalmaink és választásaink mélyszerkezete
& Kossuth Kiadó, Bp. 1989
Kaposi László szerk.: Játékkönyv
(Színházi Füzetek IV.)
& Marczibányi Téri Művelődési Központ
Kerekasztal Színházi Nevelési Központ
Bp. 1993
Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv
Színházi Füzetek / VII.
& a Magyar Drámapedagógiai Társaság és
a Marczibányi Téri Művelődési Központ kiadványa
Budapest, 1995
Keleti István szerk.: Bolondos királyság, királyi
bolondság
(Színpadi játékok gyermekszínjátszóknak)
(Színházi füzetek II.)
& Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1993
Komlósi Piroska: Közművelődés, mentálhigiéné,
pszichokultúra (szöveggyűjtemény)
& OKK, Bp. 1987
Krapf, G.: Az autogén tréning gyakorlata
(Csoportos terápia
Szervi és szervrendszeri gyakorlatok)
& Springer Hungarica Kiadó Kft., 1992
Latinovits Zoltán: Verset mondok
& NPI 1979
Lénárd Ferenc: A lélek útjai
& Akadémiai Kiadó, Bp., 1989
Lénárd Ferenc szerk.: Alkalmazott pszichológia
(Negyedik, átdolgozott, bővített kiadás)
& Gondolat Kiadó, Bp. 1984
Lénárd Ferenc: A lélektan útjai
(Reprint)
& Franklin-Társulat, Bp. 1989
Lengyel Pál: Színházasdi
& Móra Kiadó, Bp. 1987
Lewin, K.: Csoportdinamika
& Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 1975
Lewin, K.: Mezőelmélet a társadalomtudományban
Gondolat Kiadó, Bp. 1971
Lukácsy András: Játszd újra !
& Lukácsy András kiadása, 1988
Máté Lajos: Térszervezés a színpadon és a pódiumon
& NPI 1974
Mérei Ferenc: Társ és csoport
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1989
Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata
(Szociometriai értelmezés)
& Osiris Kiadó, Bp. 1996
Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
(Hetedik kiadás)
& Gondolat Kiadó, Bp. 1993
Mezei Éva: Játsszunk színházat!
& Móra Kiadó, Bp. 1979
Mezei Júlia szerk.: Gyermekjátékszín
& Móra Kiadó, Bp. 1986
Millar, Susanna: Játékpszichológia
& Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 1973
Montágh Imre: Beszédtechnikai ismeretek
& NPI 1986
Montágh Imre: Figyelem vagy fegyelem ?
(Az előadói magatartás)
& Kossuth Kiadó, Bp. 1986
Montágh Imre: Gyakori beszédhibák a gyermekkorban
& Tankönyvkiadó, Bp. 1990
Montágh Imre: Gyermekszínjátszók beszédnevelő könyve
& NPI 1980
Montágh Imre: Mondd ki szépen !
& Móra Kiadó, Bp. 1987
Montágh Imre: Mondjam, vagy mutassam ?
(Szó, hang, gesztus)
& Móra Kiadó, Bp. 1985
Montágh Imre: Nyelvművesség
(A beszéd művészete)
& Múzsák Kiadó, Bp. 1989
Montágh Imre: Tiszta beszéd
(Beszédtechnikai gyakorlatok)
& NPI 1978
Montágh Imre: Útravaló
(Televíziós felvételek sorozata videokazettán)
Dr. Nagy György: Cselekvéstanulás és mozgástranszfer
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1978
Nagy László: A gyermek érdeklődésének lélektana
& Tankönyvkiadó, Bp. 1982
Neelands, Jonothan: Dráma a tanítás szolgálatában
& M D P T
Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1994
Padisák Mihály: Játékmesterek kis kézikönyve, avagy: a játékvezető és a
játék
& NPI 1974
Padisák Mihály: Játsszunk együtt !
& Minerva Kiadó, Bp. 1974
Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz
& Tankönyvkiadó, Bp. 1982
Pataki Ferenc szerk.: Csoportlélektan
& Gondolat Kiadó, Bp. 1980
Pease, Allan: Testbeszéd
& Park Kiadó, Bp. 1989
Petzold, H.: Néhány pszichodráma-technika az
indításhoz, a cselekmény lebonyolításához és a befejezéshez
IN: PSZICHOTERÁPIA
& Gondolat Kiadó, Bp. 1981
Piaget, Jean: Szimbólumképzés a gyermekkorban
& Gondolat Kiadó, Bp. 1978
Popper Péter szerk.: Pszichodráma
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1986
Rudas János: Delfi örökösei
(Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlat)
(Második, javított kiadás)
& Gondolat - Kairosz, 1997
Propp, V. J. : A mese morfológiája
(2. javított kiadás)
& Osiris-Századvég Kiadó, Bp. 1995
Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió
& Tankönyvkiadó, Bp. 1987
Rogers, Karl: Encounter csoportok
& Magyar Pszichológiai Társaság, Bp. 1986
Séra László: A nevetés és a humor pszichológiája
& Akadémiai Kiadó, Bp. 1983
Szauder Erik szerk.: Dráma, oktatás, nevelés
& Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1994
Tolnai Mária: Dráma és nevelés
& Korona Kiadó, Bp. 1994
Tehetség és társadalom
Szerk: Herskovits Mária
Polonkai Mária
(A kiadvány a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a
Magyar Tehetséggondozó Társaság által 1997 szeptember 30-án Budapesten
rendezett nemzetközi konferencia rövidített, szerkesztett előadásait
tartalmazza.)
& Debrecen
1998
Trencsényi Borbála: Anyanyelv és kommunikáció
& A K G Kiadó, Bp. 1995
& Ifjúsági Lapkiadó, Bp. 1979
Trencsényi László szerk.: Reformpedagógiai olvasókönyv
& A Magyar Drámapedagógiai Társaság kiadványa, Bp. 1993
Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei
& Magvető Kiadó, Bp. 1974
Vargha Balázs: Szeretnél játszani?
(Játékok 10 éven aluliaknak)
& Múzsák Kiadó, Bp. 1986
Feltétlenül szükséges szakirodalom:
Bolton, Gavin: A tanítási dráma elmélete
& M D P T
Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1993
Kaposi László szerk.: Játékkönyv
(Színházi Füzetek IV.)
& Marczibányi Téri Művelődési Központ
Kerekasztal Színházi Nevelési Központ
Bp. 1993
Kaposi László szerk.: Drámapedagógiai olvasókönyv
Színházi Füzetek / VII.
& a Magyar Drámapedagógiai Társaság és
a Marczibányi Téri Művelődési Központ kiadványa
Budapest, 1995
Neelands, Jonothan: Dráma a tanítás szolgálatában
& M D P T
Marczibányi Téri Művelődési Központ, Bp. 1994
A Drámapedagógiai
Magazin kiadványai
(Letölthetők a www.drama.hu weblapról)
Saját tervezésű vagy átvett óravázlatok
(A Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Vegyede füzetek, illetve a Kerekasztal Társaság kiadványai ajánlottak.)