A nem optimálisan működő sejt beláthatatlan problémákat okoz az egész szervezetben.
Úgy gondolhatunk erre, mint valamiféle láncreakcióra. Először csak
bizonyos sejtek működésében állnak be zavarok. Így ezek a sejtek nem
tudják maradéktalanul ellátni azokat a testi funkciókat, amelyek rájuk
vannak bízva. Ennek következményeként zavar lép fel egy egész szerv
működésében. A szervi probléma aztán szépen lassan továbbgyűrűzik a
szervezet egyre nagyobb részére.
A sejtek szintjén fellépő működési zavarnak még nem igen vannak könnyen
észlelhető tünetei. A lelassult sejtanyagcsere magasabb fokán felléphet
némi bágyadtság, fáradtság, amit a modern kor embere elintéz egy kis
kávéval vagy energiaitallal. Egy későbbi súlyossági szinten már
jelentkeznek a zavaró testi tünetek, amivel akár már orvoshoz is
fordulhat az ember, illetve állapota szervezetileg hajlamossá teszi
arra, hogy könnyebben megbetegedjen.
Súlyosabb stádiumban már krónikus betegségek, gyorsabb öregedés és így
végül idő előtti elhalálozás is írható a sejtek működésének zavara
számlájára.
A sejteknek alapvető működésükhöz szükségük van többek közt a Földet
körülvevő mágneses mezőre. Ezen keresztül a különböző szervek állapota
(tüdő, máj, gyomor, szív stb.) is nagyban függ a megfelelő erősségű
mágneses mezőtől. Ez lehet, hogy újdonságként hat, de a genetikai
program része. Az emberi szervezet az evolúció során a Földön való
túlélésre rendezkedett be és bolygónk életéhez a mágneses mező legalább
annyira hozzátartozik, mint a gravitáció. Sőt! Gravitáció nélkül lehet
élni, de mágneses mező nélkül nem.
Halpern és Vandyk kutatók kísérlete minden kétséget kizáróan
bizonyította a mágneses mező szükségességét, amikor mesterségesen
mágneses térerő nélküli környezetet állítottak elő, amelyben a
kísérleti egerek életét tanulmányozták. A kísérletben részt vevő egerek
egyik csoportja mesterségesen el volt zárva a mágneses tértől, míg a
másik csoport időnként hozzájuthatott. A mágnesességtől elzárt egerek
viszonylag rövid időn belül elpusztultak, míg társaik életben maradtak.
A mágneses mező hiányának az egészségre gyakorolt hatása a figyelem
középpontjába került, amikor az első űrhajósoknál szervezeti panaszokat
tapasztaltak a Föld légterének elhagyása után. A NASA tudósai és
kutatói vizsgálódni kezdtek, majd rátaláltak a válaszra. Egyértelműen
bizonyítást nyert, hogy a Föld mágneses terét elhagyó űrhajósok
szervezeti egyensúlya felborult. Azt találták, hogy valójában a földi
mágneses tér hiánya betegítette meg az űrhajósokat.
Ma már a világűrbe utazó űrhajókon mesterségesen pótolják a Föld mágneses mezőjét, így ezek a rejtélyes betegségek megszűntek.
Ezzel a felfedezéssel megindult egy széleskörű kutató munka. A
vizsgálatokban résztvevők a világ szinte minden táján vizsgálni kezdték
a mágneses tér és az egészség összefüggéseit. Az általuk talált
eredmények megdöbbentőek!
A Föld egyre csökkenő mágneses ereje és főként a városok
„betonrengetei” által leárnyékolt mező már nem elegendő a sejtek
mikroszkópikus rendszerének optimális működéséhez.
A mágneses mező létfontosságú tényező a szervezet optimális
működéséhez. Amennyiben hiányzik, akkor az élőlény előbb-utóbb
megbetegszik (lásd az űrhajósok példáját), majd rövid időn belül akár
el is pusztulhat (lásd az egérkísérleteket). Ezek olyan drasztikus
hiányt feltételeznek, amely normális körülmények között a Földön nem
fordulhat elő.
A Földön a kisebb-nagyobb mértékű csökkenésről beszélhetünk.
1. Számos kutatás bizonyította, hogy a Föld mágneses terének ereje
folyamatosan csökken. Ennek okait még vizsgálják és több elmélet is
napvilágot látott ebben a témában, de ez mit sem változtat a csökkenés
tényén.
2. Az emberiség nagyobb része városokban, „betonregetegekben” éli
életét. Ezek a vasbeton épületek a Föld természetes mágneses mezőjét
részben leárnyékolják. Az utazáshoz használt fém „dobozok” szintén
hasonló jellemzőkkel bírnak. Így a modern városi ember a Föld csökkent
mágneses terének is csak egy részét kapja meg. Ez igen távol áll az
optimálistól.
Az emberi szervezet sejtjeinek működéséhez szükség van egy bizonyos
nagyságú energiára, amelynek egy részét a mágneses térből nyerik.
Anyagcseréjükben, hatékonyságukban zavar áll be, amennyiben nem hat
rájuk elegendő ideig és erősségben mágneses tér. Energiaháztartásuk
felborul, ahogy egy fáradt ember, aki esetleg még éhes is, sokkal
kevesebb munkát tud elvégezni pld. az irodában, mint egy kipihent,
energiával feltöltődött kollégája.
Ugyanez a szervezetre is igaz. Az „energiahiányos” sejtek nem tudják
megfelelően ellátni a működésüket. Képzeljünk el egy céget, ahol
egyszerre az összes alkalmazott kialvatlanul jön be dolgozni.
Valószínűleg elég siralmas lenne az aznapi teljesítményük. Mi történne
viszont, ha másnap, harmadnak, negyednap is lényegesen kevesebb alvás
jutna nekik, mint amennyire szükségük van? Mi történne akkor, ha ez
hónapok, évek során folytatódna? Hatékony lenne ez a cég? Bírná a piac
által diktált megpróbáltatásokat, a versenyt, a kihívásokat? El tudná
érni a céljait a tulajdonos ilyen állapotban lévő emberekkel? Erre
mindenki meg tudja adni a választ...
A optimális erősségű mágneses mező hiánya a szervezetben láncreakciót
indít el. Először csak a sejtek anyagcseréje borul fel, majd ez a zavar
észlelhetővé válik a nagyobb szervezeti egységekben is. Hasonlóképpen,
mint amikor nem eszik valaki eleget. Először csak éhes lesz, majd
megfájdul a gyomra, majd szédülni kezd, egyre gyengébbé válik, míg
valószínűleg ágynak esik. Egy kezdeti kis probléma végül az egész
szervezetet bajba sodorja.
Mivel a mágneses tér erősségének hiánya alapjaiban rendíti meg a
szervezetet, következményei sokrétűek. A legyengült szervezet
ellenállóképessége is meggyengül. Így könnyebben megbetegedhet,
hajlamosabb lehet akár valamilyen krónikus szervezeti probléma
kialakulására is. A nem megfelelően működő szervezet hamarabb
„elhasználódhat”, és még az öregedés is gyorsabban bekövetkezhet.
A hiányt pótolni kell! A sejtek működését optimalizálni kell!
Ma még csak megbecsülni lehet azt a jótékony hatást, amelyet a sejtek
működésének optimalizálása hosszú távon nyújthat majd az emberi
szervezet egészségi állapotának fenntartásában, illetve ezen keresztül
az öregedési folyamat lelassításában.
|
|