*Yamunát megnyugtatja a hang..már nem is próbálja meg a nő arcát fürkészni,hisz tudja,hogy nem láthatja..így belefog élete történetébe*
-Én egy nagyon távoli elf faluból származom..Anyám meghalt miután megszült engem és ikertestvéremet..már 22 éve..
*Yamuna szeme elszomorodik..a sírással küszködve folytatja történetét*
-Nevelőszülők neveltek..megkaptam tőlük mindent,amire vágytam..De éreztem,hogy más vagyok,mint ők.Egy kívülálló,bár ők ezt nem érzékeltették velem..Ezért elindultam,hogy megkeressem az apámat,akit sohasem láttam..kutatásom ide vezetett,de innentől fogva nincs több kapcsolódási pont..így itt ragadtam..nem igazán értek semmihez..
*Yamuna szava itt elakad..nincs már mit mondania..csak érzi,hogy most már jó lenne valakikhez tartozni és nem egyedül kóborolni a világban..Lassan megtörli könnyes szemét és reménnyel teli tekintetét az őt kérdezőre szegezi..