*Békésen tér nyugovóra a megfáradt férfi Ötbánya egyik fogadójának impozáns lakosztályában. Nem is volt olyan rég, hogy elhagyta a lobogók helyőrséget. Nem szívesen emlékszik vissza az elmúlt hónapok kemény fizikai és szellemi kiképzésére. Az edzéseket ugyan hasznosnak találta, de a durva bánásmódot és lenézést már nem bírta elviselni. Be kellett látnia, hogy a harc nem a neki való út. Egy különös klánról hallott a minap, úgy gondolta, hogy az álmok talán közelebb viszik a hőn áhított megértéshez. A mai nap folyamán kifordul alóla a világ, álmában egy különös helyen találja magát. Érdeklődve körbe néz, kissé szokatlan számára a helyzet, a kérdés, de igyekszik rá legjobb tudása szerint válaszolni. Nem teszi meg ezt azonnal, de nem is halogatja sokáig, igyekszik a megfelelő időpontot kiválasztani.
- A nevem Croderg Etain.. Egyszerű katona ember vagyok, aki többre vágyik mint gyarló acél csendülése és háborúk vérzivatara.
*Egy pillanatnyi szünetet tart és rövid gondolkodás után folytatja a beszédet. Hangja kezdetben kissé izgulós, azonban beszéd közben fokozatosan lenyugodik, most már egészen határozottan cseng.
- Tudni, álmodni, képzelni akarok, felül emelkedni mostani gyarló önmagamon. Tanulni akarok és lehetőséget, a megismerés lehetőségét. Ezért szeretnék magukhoz csatlakozni. Úgy vélem, hogy az álmokon keresztül majd eljutok oda, ahova szeretnék. Megmutatják nekem, hogy lépjek erre az ösvényre? A hűségemben nem hiszem, hogy csalódnának, de ígérhet-e bármit is az ember anélkül, hogy meg ne szegné?
*Kérdezi nyugodt, mély hangon, már amennyire ez egy álomban hallható vagy érezhető lehet. Bár arcán a nyugalom honol, valójában idegesen várja választ. Kíváncsi, hogy sorsa hogyan alakul innentől tovább.

Alig húsz éve születettem karaván pihenőn. Szegény, egyszerű polgár családból származom apám fűzve veszőket gyűjtött és azokból font kosarakat, kaskákat és más használati tárgyakat. Testévereim nem születtek anyám pedig hamar én voltam otthon az egyedüli segítség ezért már kiskoromtól kezdve kemény fizikai munkára lettem fogva. Így teltek múltak az évek lassan erős edzett kamasszá váltam. Aki az otthoni munka mellett több helyen háznál is besegített. Így ismertem meg egy idős holdvérűt aki hajlandó volt tanítani a munkámért cserébe. A mágiára hamar kiderült hogy nem vagyok fogékony de gyorsan megtanultam alap szinten írni olvasni a számtan területén pedig igazi tehetségnek bizonyultam. A bölcsmester szavaiból lassan megismertem a világot. Akkoriban kezdet el foglalkoztatni a gondolat, hogy többre vagyok hivatott mint hogy egyszerű mindenes legyek egy koszos kis faluba. Mikor a tizenhatodik telet is megértem összekuporgatott pénzemen vettem egy rosszminőségű rövidkardot és elindultam ötbánya felé. Persze eltévedtem farkasok támadtak meg szinte minden létező baj megtörtént amit ellehet képzelni. Végül egy ötbányai kereskedő karaván talált rám és mentette meg az életem Végül, tehát elértem az úti célomat. Nem volt mit ennem csak egy kardom. Beálltam hát bérverekedőnek az arénába nem sokára összeszedtem egy kis pénzt hogy normális fegyvereket vegyek tűrhető harcossá váltam de nem nevezném magamat képzett fegyver forgatónak. Miután meg volt mindenem amire szükségem lehet jelentkeztem az acél lobogók helyőrségén. Itt megkezdődött a tényleges kiképzés azonban a harci oktatás ennek csak kis részét oktatta fő tanulmányokat a matematika, térképészet hadtörténet és egyéb hadvezetéshez szükséges. Engem azonban egyáltalán nem vonzottak a kezdetben olyan izgalmasnak tűnő leckék. A karaván pihenőről magammal hozott könyveket olvasgattam és vágytam, hogy végre találkozzak természetfelettivel. Nem fejeztem be képzést, elhagytam az erődöt, hogy végre megtaláljam, amit életem nagy részében kutattam.