Steve Phull átlagos, félrehúzódó tinédzser volt. Sokan utcagyereknek néznék, ha ránéznének. Pedig igazáól sok kincsvadászat kötődik hozzá.
*Steve Phull kiugrott egy deres bokor mögült, és látta, hogy valami megmozdul a háta mögött...*
Ruhája nem volt több vászonnadrágnál, és egy valaha elegáns ingből. Az Ötbányai hótól bakancs havas lett, és mivel nem volt rajta zokni ezért az is merev és eljegesedett lett.
* Ahogy az ork közeledett felé megfordult és csapásra emelte a vékony pengét.*
~Utálom az orkokat.
Arca bájos volt, pedig viselkedése nem árulkodott róla. Szeme is hasonló kifejezést öltött. Haja mindig gondosan volt levágva. Valaha...
* Ahogy halotta a bődülést, és látta az undorító zöld arcot, egyszerre ölni akart.*
Egyszer régen családját elpusztította egy Shorkalat horda. Ő nem volt otthon. Mire hazaért, addigra csak élettelen, égett testeket talált, és egy maradvány mellett, amely feltehetőleg az apja volt, megpillantott egy fegyvert, nevelője fegyverét.
*Mire a szörny a lába elött hevert addigra a hóesés felerősödött, ezért viszaindult Ötbányába.*
Steve tulajdonképpen csak alkalmi munkás volt, semmi más.Családja elvesztése után nem maradt semmije. Csak egy törött markolatú pallosa, de az is a hajléka mélyén. Most egy hosszúkardja van, meg tekercsek. Melvértje is kopott, használt.
Ki tudja hányszor prbált varázsolni. Mindig megrajzolt egy kört a hóba elmormolt valamit, amit apjtól hallott. De semmi.
Emellett, amikor nem tudott semmit sem kitalálni, előkereste azt a két zöld szemű kőmacskát.
*Steve rátette a kezét az egyik macskára, és mormolt pár szót. A macska szeme felizzott, a belőle kicsapódó sugár pedig eltalált a másikat.*
Ennyit tudott a mágiáról. Semmi többet.
*Steve ledőlt az ágyára, miután eltette a macskákat. Egész nap dolgozott, a macskák is lefárasztották. ~ Nem baj, meg lesz a gyümölcse, gondolta. Majd elaludt.*