Néma léptek, árnyak, halk neszek, egyre közelebb s közelebb.
Valaki érkezik. Hosszú keményített bőr kabátja a földig ér s óvón
öleli testét. Csizmája némán koppan minden lépésnél, s fekete szemei
ravaszul vizslatnak mindent s mindenkit. Szabályos, kissé zord ám
mégis helyes arcát hosszú hó tincse határolja melyet általában
lófarokban hord. Ujjain a de Sade család pecsétgyűrűje mit kedvese
családjától kapott. Kemény nemesi vonásai arcán is, járásán
is viselkedésén is felfedezhetők, fajának különös modora is melyen
már látszik, kopott, megfertőződött az évek alatt.Évei közepe felé
jár már, de a régi fiatalos mentalitásából mit sem veszített még.
Igaz mostanra már komoly férfi lett, a Családjának feje, büszke
családapa, s a Hercegi Sereg ezredese.