Az éjszaka sötét angyala, ki rémálmaid szárnyán libben be elméd ajtaján. Hideg öntudat... acélos akarat. Csupán ezek találhatók a jégkék szempár mélyén. Úgy tünhet semmi és senki nem képes halálos nyugalmából felrázni. De ez csupán a felszíni máz. Elég egy hang, egy mozdulat, egy érzés, hogy újra láthasd a márványbőrű tüneményt. Ám az újabb találkozás után izzadva ébredsz, átkozva a percet, mikor megpillanatottad a Rémálmok Úrnőjét. De ez rajtad már nem segít. Minden éjjel látni fogod őt, míg meg nem törik sorvadozó akaratod, s át nem adod magad az tébolyodott táncot járó őrületnek, mi szélesre tárt karokkal üdvözöl.

Megnézek egy másik képet a falon