Élénkvörös hajzuhatag omlik a porcelánfehér vállakra, az enyhén hullámos
tincsek mögül kifürkészhetetlen szürkészöld szemek pillantanak rád, melyek
készülő vihart idéznek. A szürkés felhők hol szemébe kúsznak, hol meg kisüt
a nap, s egy valódi gyermek vidám szemei ragyognak feléd. A tiszta tekintetet
olykor ködösség váltja föl, mely furcsa természetével harmonizál. Hol
teljesen nyugodt, hol pedig zaklatott, és a félelmet lehet érezni körülötte,
mely körbelengi, s átragad rád, beléd ivódik. A legtöbb gyermekkel
ellentétben, nem tűnik azonnal szimpatikusnak, szeretni valónak, a furcsa
szorongás beárnyékolja jellemét. Ez nem a szép, és ártatlan arcocskán
tükröződik, van körülötte valami különös, és idegen. Méregzöld ruhácskája
körbeöleli vékonyka testét, más ruhát nagyon nem is hord. Minek neki más
mikor az Álmok varázslatos ruhákba öltöztetik? Az Álmok, Rémálmok, melyekbe
beleszeretett, s melyek örökké társai lesznek...