Alexandr L´Venin.. kinek alakja a sötétségbe vész, csupán a csillagok
fénye képes megvilágítani sápatag arcát, vonzó vonásait.. s azokat a
valószerűtlenül világos, acél-szürke szemeket. Hosszú, fekete, enyhén
hullámos haja válla alá ér, ápoltnak tűnik.. szája szegletében
állandósult, gúnyos félmosoly.. de még ez sem ront az összképen, a
tökéletes arcon. Azt csak a sötét foltok a szemek alatt képesek
elcsúfítani valamelyest, a kialvatlanság egyértelmű jeleiként.. még
csak eltakarni sem tudja a szomorú tényeket. Álmok.. sóhajtják
lemondóan a színtelen ajkak. De álarcot öltve magára, hetykén igazítja
meg ingjének gallérját, a bordó szövetet, s peckesen lépdel tovább.
Mozdulatai könnyedek, nem létező ritmusra táncolnak.. s nyoma sincs a
kínzó tehernek, mi vállaira nehezedik. Meggyötört angyalarcát néhol
hajszálvékony ráncok szelik keresztül, de a kis minták nem a kor
velejárói, hisz tekintete alapján fiatalnak látszik.. Húszas évei
elején jár még az ifjú, a kölyökarcú démon..