*Az Álomtisztás szélén halk szellő susog, borzolja a fákat, melyek talán sosem léteztek...csak az Álomban. Egy színes ruhákba öltözött alak lép ki az árnyak közül, beleszimatolva az éjszakai levegőbe, majd bólint.*
-Ha minden igaz arra van a Rémálmok akármicsodája...-suttogja magának egy félmosollyal, majd újra eltűnik a homályban. Negyed óra elteltével, halkan szitkozódva tér vissza.*
-Hogy halna meg aki ezt megálmodta...-morogja, és elindul immár a helyes irányba.*


*Az Úrnő szobája ismét csendes, csak pár halk sóhaj száll fel a nyugodtan alvó formás elf ajkairól, amikor a szoba egyik szegletében ismét megjelenik egy árnyék, pont úgy, ahogy pár héttel korábban. Elegánsan elrendez egy selyemlepedőn hetvenhét szál rózsát, meghinti rózsaszirmokkal, majd kritikus szemmel nézegeti a munkáját, és újból bólint, majd óvatos léptekkel az ágyhoz sétál, s letesz egy levelet az asztalra, majd közel hajol a gyönyörű, szoborszerű archoz, és a puha ajkakról lop egy csókot, majd egy ugrással ismét eltűnik a sarokban, ahol csak lassan oszladozik a sötétség az esetleg felriadó elf álmos szeme előtt.*

**Úrnőm...e lopott csók talán életben tartja keblemben a szerelem lángjait, de ha nem láthatom szívem hercegnőjét, belepusztulok. Várom válaszod Éjnek királynője.**

*Ez áll a levélben, egy cikornyás aláírással kiegészítve...Jaqen de Llorthe.*