*Álmosan nyújtózott egyet a fiatal fél-elf lány, ahogy egyre csak felfelé haladt az Álomtorony szűk lépcsőin. A hosszú nap kimerítette őt, de legfőképpen elméjét, így már alig várja, hogy visszatérjen meleg szobájába, mely semennyire sem különbözött a többiekétől. Mikor végül felér, és betolja az ajtót, egyből megcsapja a szobából kiáradó melegség. Egy pár pillanat erejéig még álldogált az ajtóban, hogy érezze bőrén, ahogyan végigsimítja, végül belépett, és becsukta maga mögött azt. Egy gyors lépéssel a ruhás szekrénye előtt termett, és megszabadult fekete köpenyétől, majd az alatta lévő ruháitól, hogy egy kényelmesebb, fehér hálóköntösben adja meg magát az álmok birodalmának. De még mielőtt ezt megtette volna, dobott néhány fát a tűzre, pont annyit, hogy melegen tartsa egész éjszaka a szobáját, aztán bebújt a meleg takaró alá, amit olyan szorosan összetekert maga körül, mintha egy óriáskígyó ölelné át. Nem tellett el sok idő, és el is nyomta az álom...

...Álmában egy erdőben találta magát. Habár a nappal szürke volt, akár az alkonyat, ugyanolyan meleg volt, mint egy hétköznapi őszi délelőtt. Egy nem túl széles, de jól látható ösvény vezetett az erdő szíve felé. Nem habozott sokáig, így követni kezdte az utat, ami nem sokkal később egy apró patakocskába torkollott. ~ Mennyire hasonlít az Álomtisztáshoz..~ gondolta magában, de sokáig nem is elmélkedhetett ezen, hiszen halk neszt halott a háta mögül, amire megpördült. Egy alacsony, botjára támaszkodó öregember állt vele szemben azon az ösvényen, ahonnan jött. A lány magában lehordta magát, hiszen elfelejtette használni újonnan szerzett képességeit, és akkor nem tudták volna meglepni őt, bár az öreg látványa nem is nagyon sejtet veszélyt. Csend ereszkedett kettőjük közé, csak a fák halk suttogását lehetett hallani, miközben a lány csak az újonnan érkezettre meredt. Veszélyt nem észlelt, de azért éberen figyelte a másikat. "Tudom, hogy miért vagy itt, és azt is tudom, hogy kit keresel." szólalt meg végül a férfi, amire a fél-elf csak annyival válaszolt, hogy összeráncolta homlokát. "Mi ez a hely?" tette fel végül a kérdést, aztán gyorsan körbepillantott a felé tornyosuló fák lombkoronáira. "Ez az Örökké változó erdő. A Rémálmok birtokának egy helye a sok közül, melyek közül az egyikben már jártál a múltban, nem is olyan régen." folytatta az öreg, akinek szavaira a lány arcára meglepettség ült ki. A gondolataiban ezernyi kérdés merült fel, de nem tette fel azokat. A férfi látva a másik tanácstalanságát, inkább folytatta. "A nevem Egyedül Járó. Tudom, hogy olyan ígéretet kaptál, amit a másik fél nem fog tudni teljesíteni. Becsaptak téged. Ez betudható akkor gyermeki naivságodnak is, de az is lehetséges, hogy az a bizonyos alak jól játssza ki a kártyáit. A kérdés az, hogy akarsz e tovább játszadozni.. Készen vagy e az igazságra, vagy sem?" hallatszottak a szavak az öreg szájából, ami szinte megdermesztette a lányt, rákényszerítve őt, hogy tovább hallgassa a másikat. "A szemeidben látom, hogy azóta a nap óta sokat változtál, és olyan utakon jársz, amit nem neked szánt a sors. Nem tudod visszakapni az édesanyád életét tőle, viszont abban igaza volt, hogy itt van ezen a helyen. Anyád lelke be van börtönözve a Macabre Színházban, és örök kárhozatra lett ítélve amiért szembe mert szegülni velük." Az öreg szavai úgy hatoltak a lány szívébe, mintha egy jéghideg pengéjű kardot döftek volna át rajta. Lábai megremegtek, és térdre rogyott. Lélegzetvétele egyre sűrűbb lett. Szinte megszűnt körülötte létezni ez az egész "képzeletbeli" világ, amiben most van. "Az lehetetlen.. Megígérte nekem.." suttogta csak maga elé a bénultságtól. "Amit ígért az mind hazugság volt.. Ha a szívedre hallgatsz, akkor rájössz, hogy az igazat mondom neked. Csak egy bábú vagy a sakktáblán, aki segíti az ő erejük növekedését.. Rajtad múlik, hogy továbbra is csak egy bábú leszel a játszmában, vagy kitörsz ebből a börtönből.." A lány arcán könnycseppek futottak végig, de mikor felnézett, csak düh foglalt helyet, semhogy bánat. "Most menned kellene, mielőtt rájönnek, hogy hívatlanul tartózkodsz itt. Gondold át, amiket hallottál ma itt, és mikor elég erősnek érzed magad, hogy szembeszállj velük, keress meg engem, az álmaidon keresztül." mondta, és azzal az álomkép halványodni kezdett, míg végül teljesen át nem vette a helyét a sötétség...

...A lány szemei hirtelen pattantak fel az ágyban. Egyből könnyeit kezdte el törölgetni szeméből, és arcáról, majd az ablak felé pillantott, de nem látott ott sem többet, mint az éjszaka sötétjét. Ma este biztosan nem fog aludni, hiszen az előző álom új érzéseket kavart fel benne, és régi sebeket tépett fel..*