Szürke árnyak suhannak

Alant futnak néma őszi tájak,

Tovaszállnak a fecskék,

Közeleg a tél.



Behunyod szemed,

Száll a világ veled,

Sártenger felett nézel messzire,

Felbőszült világ tengereire.



Percnek tűnő napok, hetek,

Jéggé váló tengerek,

Fák halk csikorgása,

Állatok néma surranása.



Fagyos szellő csap arcul,

Ébredsz váratlanul,

Mikor a medvék álmaikat szövik,

Kicsinyeiket nevelik.



Mindent fehér hó lep el,

Nincs többé tarka lepel,

Mely az előbb volt még ősszel,

De elmúlt a téllel.



Fagyott tagjaid,

Élettelen mozdulataid

Néma sikolya e tájnak,

Jégszobra a világnak.



Hangok fura tömege,

Fekete felhők sűrű erdeje

Vad téli vihart forgácsolnak,

Hópihék takarnak.



Egy szobor a jövőnek,

Téged hogyha meglelnek,

Ez maradsz a jövőnek,

De csak ha meglelnek.





2005.09.15.