*Az ismeretlen táj, s az ismeretlen ég amely alatt Jaqen ..felébred.. egy pillanatig tükröződik a félvér kék szemeiben, s kusza gondolatok kavarognak fejében.*
~Nocsak vagy meghaltam...vagy ez lenne az Égiek birodalma...~gondolja, majd feláll, s gyanakodva figyeli, hogy mi bontakozik ki a ködből. Vidám mosolya, most elbújt szája sarkába...elvégre bármi is jöjjön ezen a furcsa helyen, akár a Halál maga, illik egy kis barátságos mosollyal fogadni...méltatlan lenne a félvér eddigi életéhez, hogy ne mosolyogva haljon meg. Ám meglepetésére -- ami meg is látszik arcán -- egy ismerős alak lép ki a homályból.*
~Gondolhattam volna, hogy nem a szabályok szerint fog játszani...~gondolja, visszatérő vigyorral, s emlékezetébe idézi a nő előző vereségeit.*
-Remélem ezentúl mindig jönni fogsz ha hívlak...bár be kell ismernem, nem volt könnyű dolgom a csodás Álom-lakotokkal.- kezdi Jaqen, és pár lépéssel közelebb lép a szemrevaló nőhöz, majd folytatja mondókáját, kellemesen dallamos hangján.*
-Úrnőm, bánt, hogy ilyet mondasz. Szoknyabolond? Én? Szavaid késként hasítanak csak érted dobogó szívembe...-szavalja, ám egy pimasz vigyor árnyéka ott settenkedik, ékes szavakat szóló ajkai körül. Amíg beszél végigméri a nőt, s megállapítja, hogy valóban nincs szoknyája.*
-Esetleg nem lehetne megoldani, hogy nadrágod se legyen?- kérdi elhagyva a szónoki hangnemet, s a vigyor mely eddig feszítette ajkait, hogy kitörhessen, most kiül arcára. Jobb keze kinyúl, egy pillanatra úgy tűnik, mintha meg akarná érinteni a szoborszerű, gyönyörű vonásokat...de csak csettint egyet, s egy csokor fehér rózsa jelenik meg kezében.*
-Eringyas meglepő bokrétája...évtizedek óta nem voltam képes erre a trükkre...álmodunk ugye?- kérdezi érdeklődve, miközben Selene felé nyújtja a csokrot. Ám mikor a nő újra rájuk néz, egy halk pukkanás hallatszik, s három fehér galamb száll fel a homályos égbolt felé.*
-Meglepő ugye?- kacsint rá Úrnőjére, s reméli, egy kicsit talán felbosszantotta...hisz olyankor még gyönyörűbb a nő...s olyankor ugrik általában Jaqennak.*
~Ami okot adhat egy kis hempergésre...~örömködik magában a félelf.*