*Az gyönyörű teremtés reakcióján nem lepődik meg, elutasított kezeit a magasba emeli, jelezve, hogy megadja magát...persze a széles vigyor most sem hiányzik a csinos arcról.*
-Ugyan Úrnőm ne mond, hogy jobban kedveled, a szavak nélküli semmit...vagy azokat a szófukar "kalandorokat", akik mélabúsan merengve néznek maguk, elé...azt hiszik, hogy mindenképpen adniuk kell a magányos hőst ahhoz, hogy kalandorok tűnjenek...félnótások, ha azt hiszik, hogy az élettel küzdeni kell nem élvezni azt...-látszik rajta, hogy a megvan a véleménye az ilyen alakokról. Ugyanis nem csak a város van velük tele, hanem Jaqen csizmaszára is. Az ork nőstény említésére egy kicsit megrázkódik, de rögtön vissza is kanyarodik gondolatmenete a "vágyálom" részhez.*
-Ígérem nem fogom összekeverni a vágyálmot a rémálommal...-feleli sóvárogó tekintettel mustrálva a nőt, s ha Selene még mindig a fejében matatna, akkor bizony, erkölcsöket sértő képeket látna...például önmagát és Jaqent ruha nélkül egy hatalmas ágyon...persze ruha nélkül, összefonódva, lihegve. Azután felhangzik az "üres" fejben a szokásos női nevek névsora: "...Cyndene, Daama, Daini, Daema...". Mikor meghallja a "páváskodó pojáca" jelzőt mélyen megbántott kifejezés költözik arcára.*
-Ahh...ne sebezd fel a szívem kérlek...éN? Páváskodó? Pojáca? Hah...becsületem nem tűrheti el ezt a sértést. Hisz mindenki tudja rólam, hogy galamblelkű, jóravaló fél-elf vagyok, ki szerénységével, és női nem iránti tiszteletével szerzett hírnevet...-sorolja egyszuszra a zsoldos széles gesztusokkal magyarázva, ám látja hiába beszél a karcsú testű tünde már el is fordult tőle.*
~Hm...talán ennyire nem kellett volna kiszíneznem...elég lett volna, ha az igazság felét mondom...~somolyog magában.*
-Nos, ha mindenáron itt akarsz hagyni, akkor menj...nem kényszerítelek semmire...persze megértem, hogy elfutsz...ha jól emlékszem legutóbb is legyőztelek, s azóta félsz a kihívásoktól...-mondata végén nagyot sóhajt, színpadiasan simogatva állát. De ravasz szemei a nőt fürkészik...reméli, beleugrik a hiúságának állított "csapdába" az Álmok Úrnője.*