*Először csak egy apró bólintással jelzi, hogy a férfi számára is ismerős magatartásról beszél. Valóban nem szívleli a magukat magányos hősnek feltüntető ostobákat. Megvárja míg a félvér szóáradata végéhez ér, s csak néhány pillanatnyi szünet után szól vissza válla fölött.*
-Az hogy az ilyen alakok az agyamra mennek, nem azt jelenti, hogy téged jobban kedvelnélek szószátyár zsoldosom. Az üres szavak és a némák nem különböznek sokban egymástól.*halkan sóhajt, előrefordítja fejét, hogy a semminek beszéljen tovább.*
-Látom te teljes mértékben ki akarod használni az élet nyújtotta élvezeteket. Számomra tartalmatlan az élet ilyesfajta felhasználása, de ezt mindenki maga dönti el. Ha számodra nincs annál nagyobb boldogság, minthogy egyik erkélyről a másikra ugrálva pár lopott csókért menekülsz vérben forgó szemű férjek elől... tedd ezt...*vállat von, s látszik rajta egyre kevésbé érdekli már a téma.~és én még kételkedtem benne, hogy csupán ennyiből áll...nos... én is tévedhetek...néha~ töpreng el gondolatban, eleresztve a füle mellett Jaqen félkomoly, sértett szavait. Csupán az utolsó mondatra emeli fel fejét. Lassan visszafordul a férfi felé. Arcán nem látszik hogy felkavarták volna Jaqen szavai, jéghideg szemei sem mutatják, hogy sikerült volna feldühítenie a félelfnek.*
-Ugyan... kihívás? Mégis hol itt a kihívás Jaqen? Én csupán egy öntelt élvhajhászt látok. Valóban azt hiszed, te számomra kihívást jelentesz? Mégis miben?*kérdi bántóan színtelen hangon, miközben érdeklődve vonja fel szemöldökét.*
-Mindent arra alapozol, hogy régen sikerült legyőznöd harcban? Be kell valljam idegesített a dolog... és nem rossz a taktikád...*bólint mintegy elismerően, de szemeiből még mindig csupán hideg elutasítás olvasható ki.*
-Add fel Zsoldos... ha eddig nem is, most meg kell ismerned az elutasítást...Valami még egy magadfajta szerencsés ficsúrnak sem sikerülhet...*villant fel egy apró örömtelen gunyoros mosolyt.~nem akarod feladni? majd én segítek megszabadulni a sok fölösleges arcodtól...~gondolja elégedetten, de nem hagyja hogy merev arcán akár egy pillanatra is átfusson érzelem.
Hirtelen egy hatalmas lángoszlop jelenik meg Jaqen és Selene mögött, mely körbekeríti őket, izzasztó forróságot árasztva narancs fénnyel vonva be a két álomkép arcvonásait.*