Misztikus/Hittel élő / Inkvizítor
Székhely: Ötbánya
"Derűs éj volt, a hold vékony sarlója magasan ült az ég sötét kárpitján. A város rosszabb hírű negyedének utcáit rovó férfit nem nagyon érdekelte, milyen az idő, csak azon járt az esze, hogy mihamarabb örömökre cserélhesse csengő aranyait. Hosszú fekete hajú, karcsú teremtés volt, kit végül érdemesnek tartott, hogy emlékezetessé tegye ezt az amúgy átlagos éjszakát. Türelmetlen kis bestia volt, s a legközelebbi sikátor felé vezette az elégedett úriembert.
A gyengéd érintést ígérő kecses kéz egy lórúgás erejével csattant a férfi arcán, ki félájultan omlott a fal tövébe. A gyér fényben látta, ahogy hangos reccsenés kíséretében szárnyak sarjadnak a formás vállakból, s szarvak nőnek a bársonyos tincsek közt görbén meredve az ég felé. Sikítani akart, de a rémület megnémította.
Újabb reccsenés hallatszott, sűrű, jeges vér fröccsent a férfi arcába, s az egyik szárny a földre hullott. A démon - hisz nem lehetett más -, felhördült fájdalmában, s támadója felé fordult. Fémes villanással lendült a harci kasza, s bár a démon idejében hárított, az elemi erővel lecsapó fegyver lépésekkel taszította hátra. A még mindig a földön remegő férfi végre megpillantotta a csuklyás alakot, ki eltakarta előle a sikátor kijáratát, honnan nemrég maga is érkezett. Mielőtt átlépett volna felette, letekintett reá az arctalan idegen.
- Sipirc, gyógyegér! - intett fejével a sikátor vége felé, majd a menekülő démon után tekintett. Mély levegőt vett, s elégedetten fújta ki. - Pompás éj a vadászatra - mondta még Sylvain, s egy igazi ragadozó vicsorával arcán eredt prédája nyomába..."
Démonvadászok. Komor, korai véget sejtető hivatás, s hát mi tagadás, ha valaki nem vonul vissza idejében, aligha élvezheti idősebb éveit... Feltéve, hogy megéli őket. Mégis, a rend tagjai vidám emberek, törpék, elfek, fél-elfek, fél-orkok, sötét elfek és más szerzetek, kik tényleg tudják, mit ér az élet - s hogy mit nem. Nincs hát mit csodálkozni, ha két végén égetik a gyertyát, mintha nem lenne holnap.
Senki ne keresse ezt a társaságot komor szürke kövekből rakott kolostorokban, hiszen jó részük a vadont, a világot járja valamilyen küldetéstől vagy éppen a tudásszomjtól hajtva. Egy hely van, hol össze-összejönnek megosztani egymással a híreket, s a titkokat, melyekre szert tettek vándorlásaik során: a Töketlen Vámpír Fogadóban, Patakmellék nagyobb tanyáján a Fagyosvíz partján, mely a Sziklaöböl felé tartó karavánutat keresztezi. Csak kevesük húzza meg magát a fogadó szomszédságában emelkedő Éj és Nappal Kolostorában. Azok, kik kódexek papírjára vetik, preparálják a tudást, titkokat, szerzeményeket, melyeket társaik visszahoznak útjaikról. A rendet a közös cél kovácsolta egységbe, mely felett a Nagymesterek őrködtek hosszú ideg.
Ám Sylvain, majd Sijama Si Omawa Nagymesterek távoztával valami megváltozott a Démonvadászok rendjében. Egyesek dekadenciának hívják, melynek elharapódzását a bölcs vezérek s az általuk szimbolizált összetartozás hiánya okozta. Mások szerint inkább hasonlítható ez egy fajta ébredéshez, mely az erőskezű, autokrata vezéralakok vesztével kelhetett életre. Bárhogy is legyen, a renden belül több nézet is teret nyert, s végül a tagozódás nem kasztok alapján, de a különböző tanok szerint történt meg. Három irányzat bizonyult életképesnek, melyek ha külön utakat is járnak, egy célért küzdenek, s pár dologban meg is egyezik: továbbra is a gonoszt üldözik, ha más-más filozófia vezérli is őket, s eszközeik eltérőek. S válasszák bármelyik utat is, abban bárki biztos lehet, hogy harcban rendíthetetlenek, vigadalomban pedig nem ismerik a mértéket.
NEVESÍTETT KASZTOK:
Éjszólító: az éjszaka nem a gonosz lényeket óvó lepel. Az éj mindenkit védő szárnya alá vesz, aki ismeri, s tiszteli. Az Éjszólítók pont ezt teszik, ténykedésüket lehetőleg titokban, rejtve folytatják. Az éj leple alatt csapnak le, lopva támadnak, s többnyire hátulról. A gonosz elpusztítására bármely eszköz ugyanúgy megfelel, néha még a démonok saját módszerei is. Tüzet tűzzel, a cél szentesíti az eszközt. Az éj sötétjében nincs fekete és fehér.
Soraikban mindenféle és fajta lény megtalálható: harcosok ugyanúgy képviseltetik magukat, mint besurranó tolvajok, orvgyilkosok vagy alattomos bűbájosok, legyen törpe vagy sötételf, ki soraikba vágyakozik, mindenkit úgyanolyan szívesen fogadnak.
Az Éjszólítók Nagymesterét csak mint a Homályembert ismerik, hivatalos megnevezése Umbra Primus/Primoris. A legtapasztaltabb Éjszólító vadászokat Beavatottaknak nevezik.
"Mindenkinek hinnie kell valamiben... én azt hiszem iszok még egyet."
//Lior D'Akvillon//
Fényhozó: a fényben senki nem hazudtolhatja meg önmagát. Bár a látszat gyakran csal, de az alattomban végrehajtani kívánt tettek lelepleződnek, s ellenfeled hátába kerülni is nehezebb. Szemtől szembe kell leküzdened minden akadályt, ahogy az egy igaz lelkű inkvizítorhoz illik. A Fényhozók nyíltan ténykedő, harcias, tüzes jellemek, kik nem restek harcba szállni ott és akkor a gonosz erők teremtményeivel, amikor azt a sors elrendeli. Azért persze ők sem ostobák. Törhetetlen fegyverekkel, halál pontos íjakkal és számszeríjakkal, pusztító mágiával, roppant vértekkel törnek elleneikre, s elpusztítanak, felperzselnek mindent, mi útjukba kerül, s ha kell, ravasz kelepcével ellensúlyozzák a túlerőt.
A Fényhozók Nagymestere a Nitor Primus/Primoris. Egyéb megnevezéssel nem rendelkezik, legfeljebb mindig az adott Nagymester gúnynevét társítják hozzá. A Fényhozók legkiválóbbjait a Bajnok megnevezés illeti meg
"Hogy kétszer akkora, mint én? Hát,...akkor majd derékban vágom ketté."
//Grengor Haggara//
Démonvadász: a régi hagyományok letéteményesei. Gerinces vadászok, kik bár nem restek lopva támadni, az éj leple alatt cselekedni, megválogatják módszereiket, eszközeiket, melyekkel a gonosz teremtmények életére törnek. Emellett semmi esetre se lépnek - még csak ideiglenesen se - kényszer szövetségre olyan hatalmakkal, melyekkel hadban állnak. A Fényhozóknál megfontoltabbak, óvatosabbak, az Éjszólítóknál válogatósabbak, erkölcsösebbek. A harcban velük együtt küzdenek, ha úgy hozza a sors, de módszereikkel nem feltétlen értenek egyet...
A "Démonvadászok" Nagymesterére néha csak mint az Első Őrzőre utalnak, mely címéből ered: Custos Primus/Primoris. Az irányzat többi tapasztalt, hétpróbás vadászait Mesternek szólítják.
"- Nevetsz, mesterem... te mindig nevetsz, s mosolyogsz.
- Ejej, fiam... Azért, mert komor a hivatásom, s névtelen a halálom, nem kell nekem is szürkének lennem. Nap mint nap újabb táncba kezdünk, s örülni kell a táncnak, s örülni kell közben minden apró lélegzetvételnyi pihenőnek, meg kell lelni minden apró örömöt, szépet. Tanulj meg őszintén nevetni, mert soha nem tudhatod, melyik táncot járod majd a halállal. Ő nevetni fog, erre mérget vehetsz, s úgy járja, hogy egy boldog életre visszatekintve te is őszintén nevess..."
//Sirdemac Camitis//
EGYÉB KASZTOK:
Fénylovag - Egy mitikus rend hírmondói, ősi titkok őrzői...
Völgylakók - Patakmellék lakói - mint Nuur Eledrion, a Völgy sámánasszonya, avagy Edegar Steinherz, a Töketlen Vámpír tulajdonosa -, továbbá Fagyosvíz Völgyének egyéb békés vagy kevésbé békés lényei: prémvadászok, egyéb mesteremberek, a hatóságok elől rejtező zsiványok, vadak, szörnyek, mókusok, zuzmók...
"A fény eszményét hirdetitetek és terjesztitek, barátaim. Mondjátok hát, mi az, mely az olaj, fa és boszorkányok mellett ragyogó fénnyel ég, hogy száműzze a sötétséget e világból...? Úgy bizony, az alkohol. Igyátok hát bőséggel, hogy ne fogyjon bennetek a fény ereje és ragyogása. Csapra a hordókkal!"
//Edegar Steinherz//
NÉHÁNY TUDNIVALÓ A KLÁNRÓL
- A klán székhelye Ötbánya városa. Szállásterületünket, Patakmelléket a Játéktéren a Fenyőerdőben leled.
- A klántagdíj 400 arany naponta, ennek ötszöri be nem fizetése a klánból való automatikus kirúgást vonja maga után. A klántagok amiben tudják, támogatják egymást, így ilyesmi elő se fordul, ha a fórumon alkalmi átutalást kérsz a többiektől.
- Aki a klánéletbe semmilyen formában nem kíván bekapcsolódni, ne is jelentkezzen.
- A Klánban IC értelemben véve Klánvezér nincsen. Az irányzatok vezetői - kiknek kiléte csak társaik számára ismeretes, tetoválásaikból tudják kiolvasni - külön-külön igazgatják társaikat, csak ha kell hangolják össze tevékenységeiket.
- Bár a klán messze nem Ötbánya legismertebb szervezete, azok, akik hosszabb ideje élnek a városban és egy össze-vissza tetovált arcú egyénnel találkoznak, tudhatják, hogy némi eséllyel egy Démonvadásszal hozta össze őket a sors.
- A TAGFELVÉTEL MENETE:
- Minden új JELENTKEZŐ KÜLDJÖN egy LEVELET SIRDEMAC-nak (#18044), melyben részletesen taglalja a következőket: a karaktere leírását (a karilapon szereplő helyett inkább egy saját kreálmányt), rövid előtörténetét, miért szeretne hozzánk csatlakozni, mik az elvei, céljai. Kérjük, mindenki erőltesse meg kicsit a fantáziáját, hiszen a felvétel múlik ezen a levélen. A küldött levelet a Klántanács bírálja el, mely procedúra eltarthat 3-4 napig.