Misztikus/Hittel élő / Szerzetesrend
Székhely: Pormeder
A kert egyik padján egy idősebb férfi ült. A terebélyes körtefa hűs árnyékot nyújtott neki a Pormederben oly erősen tűző nap ellen. Hullámos fehér haja le volt simítva, helyenként mégis kuszán elállt a fejétől. A férfi pálcikavékony testén egy egyszerű, díszítés nélküli köntös volt.
Termete alapján egy kisebb széllökés is felborította volna.
Elővett köntöse zsebéből egy piszkos, fehér kendőt, és megtörölte vele verejtékező homlokát.
Ezalatt egy tízévesforma fiú szaladt be a kertbe, valószínűleg az egyik klántagnak hozott valami üzenetet. Hirtelen a kertben álló kőmedence szélébe megbotlott, és elesett.
Az öregember szó nélkül figyelte.
A fiú halk nyöszörgésbe kezdett, mikor érezni kezdte a térdén lévő csúnya horzsolásból eredő csípős érzést. Ekkor a férfi pálcikaujjával rámutatott, és így szólt:
-Gyere ide fiam! Ülj ide mellém!
A gyerek bátortalanul odalépdelt, szemei könnyesek voltak a fájdalomtól. Leült a pad másik szélére, és az öregre nézett.
Az felállt, és leguggolt a körtefa gyökereihez. Pár másodperc múlva meg is találta amit keresett.
Visszaült a padra, és megmutatta a fiúnak az apró, bolyhos levélkét.
-Ez itt az aum növény. Enyhíteni fogja a fájdalmat!
Csontos ujjaival belefacsarta a levélke tiszta, ragadós nedvét a fiú sebébe, majd a földbe egy kis lyukat kotort, és beletette a levelet, hogy újra kinőljön.
Felpillantott a fiú csodálkozó szemeibe.
-Már nem is fáj! Honnan tudtad hogy ez segít?!
Az öreg huncutul elmosolyodott, és így válaszolt:
-Ez egy hosszú történet! Szereted a meséket?
A fiú felcsillanó szemeit igenlő válsznak vette, ezért belekezdett:
-Egyszer...volt egy vándor. Hosszú napokat vándorolt a sivatagban. Elfogyott a vize, sok sérülést szerzett már, és tudta, nem húzza már sokáig.
Ekkor megpillantott egy hollót az égen. Elég rossz előjelnek érezte a dolgot, mivel még manapság is sok téves, és sötét dolgot kötnek a hollókhoz.
Ám ez a madár furcsán viselkedett! Úgy repkedett, mint aki mutatni akar valamit!
A vándor, tudván hogy úgyse sok esélye van már, követte a madarat.
Ekkor a holló elvezette őt egy kis oázishoz. Talán senki nem fedezte még fel előtte.
Volt ott egy forrás, és sok-sok ismeretlen növény.
Miután mohón teleitta magát vízzel, még mindig voltak csúnya sebei, amik talán már el is fertőződtek.
És ekkor jött a következő furcsaság. A holló leszállt az egyik fa ágára, és éjfekete szeme a vándorra villant. És képzeld! A vándor kezdett rájönni a növények felhasználhatóságára!
A holló valahogy megajándékozta ezzel a tudással!
Talált olyan növényt, amit a sebébe facsarva enyhítette a fájdalmat! Olyat, amit ha megevett, megszűnt a fertőzése! És még ezernyi furcsaságra jött rá!
A kisfiú tátott szájjal hallgatta a mesét. Hirtelen dőlni kezdtek belőle a kérdések:
-És hogy lehet hogy csak úgy rájött? Hol volt ez a hely? És te ezt honnan tudod?
Az öreg is beleélte magát a mesélésbe, és vékony karjaival hadonászva folytatta:
-Ez volt az a forrás!-intett a kőmedence felé- És ez volt az a kert!
A vándor továbbadta tudását másoknak is! És szép lassan kialakult a Hollók Testvérisége!
Mi őrizzük a tudást, hasznosítjuk, és adjuk tovább!
És ezért tiszteljük a hollókat!
-De hogy adta át a tudását a holló a vándornak?-Kérdezte a kisfiú.
Az öreg ismét elmosolyodott:
-Óóó! Azt senki nem tudja...csak maga a holló...
//A Hollók Testvérisége egy szerzetesrend. Fő célunk a növények erejének tudatos használata.
Gyógyszerek...bájitalok...mérgek...
Ám a békés, kertészkedő szerzeteseknek is meglehetnek a saját sötét titkaik...
Jelentkezési feltételek:
- Megjelenés beállítása
- Klánadó fizetése
- Aktív IC játék
- Részvétel a klán IC és OCC életében egyaránt//
Honlap: [hollok.gportal.hu]